hétfő, február 2, 2026
[uzemanyag_arak]
spot_img
KezdőlapJáték csendesen, emissziómentesen. Próbán a CAN-AM Commander E

Játék csendesen, emissziómentesen. Próbán a CAN-AM Commander E

Speciális járművet próbáltunk, a side-by-side quad elektromos verzióját. Jópofa, hasznos gép, árammal is kiváló játékszer.


Misztikus, lassacskán terjedő, zajosnak és környezetpusztítónak vélt, sokak által öncélú játékszernek tartott járgány a quad. Pedig valójában egy praktikus munkagép, amelynek a vezetése valóban egészen szórakoztató is tud lenni. Ráadásul – el nem ismerten – magyar találmány, Réfy Imre szabadalma. Utóbbiról részletesen később írunk, mostani cikkünk apropója az, hogy már nem csak zajos belsőégésű motor hajthatja, hiszen a BRP (Bombardier Recreational Products & Vehicles) CAN-AM márkája már elektromos verziót is kínál Commander E néven. Igaz, nem a klasszikus quadból, hanem az annak egy alfajának tekinthető side-by-side járgányból. Ez nevéből eredően egyrészt abban különbözik a quadtól, hogy míg ott a sofőr és az utasa egymás mögött ül, itt egymás mellett, a kormány pedig nem motorkerékpáros, hanem autós, azaz kerek. [BANNER type="1"]



A Jet Power Kft. által már itthon is kínált és bemutatott Commander E talán a legjobb fogás ahhoz, hogy a side-by-side elfogadott, hasznos jármű lehessen hazánkban is, s ne polgárpukkasztó játékszerként nézzenek rá a honfitársak. Ára nem szerény, 6 740 000 forint, amivel nemigen tér el a belsőégésű motorral szerelt Commandertől. Igaz, az összkerékhajtású, kifejezetten komoly terepképességekkel bíró (nem véletlen az amerikai quad elnevezés: ATV, azaz All Terrain Vehicle, szabad fordításban minden terepen boldoguló jármű) Commanderrel szemben a Commander E csak hátul, de elektromosan zárható differenciálművön keresztül hajt.



Motorja, a 11 lóerő állandó teljesítményű, de időszakosan akár 30 lóerőt leadó egyenáramú villanymotor középre került, s hagyományos kardánon és 2+1 (két előre-, valamint egy hátrameneti) fokozatú váltón keresztül hajt. Az akkumulátorok gondozásmentes ólomsavasak, a kocsi négy pontjára összesen 8 darab 12 V-os telep került. Azok központi, beépített töltővel 8 óra alatt telíthetők. Hatótáv helyett egy töltéssel teljesíthető üzemórát említ a gyártó képviselője: 2 óráig taposhatjuk a Commander E-nek.



A fék regeneratív, már a gázpedál elengedésére is érezhetően lassulunk, a pedál taposására még erőteljesebb az akkor éppen generátorként dolgozó villanymotor gerjesztése. Fékkel amúgy elég jól felszerelt a gép, elöl-hátul 214 mm átmérőjű, elöl dupla, hátul szimpla dugattyús nyergekkel szorongatott tárcsák lassítanak. Pedig komoly tempót – sajnos – nem futhatunk, 40 km/órára limitált a végsebesség a 870 kilogrammos járgánnyal. Laza talajon a hajtott hátsó kerekeket kis provokálással meg lehet indítani, de alapvetően kezes, könnyen vezethető a Commander. Futóművével, felépítményével ugyanazt tudja, mint a belsőégésű motorosok. Elöl független, kettős háromszög-lengőkaros, hátul csatolt lengőkaros rendszer tartja a 12 colos, terepabroncsos kerekeket. A rugóutak igen nagyok, 25,4 centiméteresek, a hasmagasság 27,9 cm.



A 3 méternél mindössze 4 mm-rel hosszabb, nem egész 1,49 méter széles, s 1,33 méter magas, 870 kilogramm önsúlyú járgánynak csak a platójára 272 kilogramm tehető, ezen felül további 150 kilogrammos terhelhetőséggel bír, hiszen kétszemélyes. Az ülések mérete, s a köztük lévő tér nem túlzottan nagy. Biztonsági felszerelésként hárompontos biztonsági öv és szintén masszív csattal reteszelhető oldalháló említhető – természetesen a komoly bukókereten túl.



Az indítás kulccsal való bekapcsolást jelent. A műszerfalon analóg, 50 km/óráig skálázott sebességmérő, a középső folyadékkristályos panelben hangsúlyos övcsatolásra figyelmeztetés, valamint üresen hagyott vízhőfok-mérő látható. A villanymotor ugyanis léghűtéses, a kijelző pedig megmaradt. Az akku töltöttségét is kútoszlop melletti állapotjelző mutatja – nem variáltak túl sokat a műszerblokkon. Nagyobb mutatóval szerepel akkutöltés/energia-leadás jelző is, menet közben mondjuk kevéssé sanszos, hogy azt nézzük.



Miközben a próbán egy hagyományos quad megy előttünk, a Commander E csendes, mindössze nyammogó villanymotoros hangú üzeme feltűnő. Ösvényen csapatáshoz, mezőn szaladgáláshoz, kistérségekben tanyalátogatáshoz orvosok, rendőrök és gyakorlatilag bárki más számára remek és valóban élményszerűen vezethető eszköz az elektromos side-by-side. Alternatívája nincs. Nincs másik ilyen olcsón üzemeltethető, ilyen terepképességű alternatíva. Karbantartásként gyakorlatilag csak a háromévente esedékes fék- és hajtóműolaj-csere említhető.



Használatát mondjuk erősen beárnyékolja, hogy itthon csakis nagymotor-jogosítvánnyal vezethető. A quad és a side-by-side itthon négykerekű motorkerékpár, a könnyebb és kisebb teljesítményű verziók négykerekű segédmotoros kerékpárok, s B-kategóriás jogosítvánnyal is vezethetők. Ez nem, csakis A-val. Viszont benzinkútra járni sem kell vele, s zárt területen, építkezésen bárki ülhet a kormányához. Hajtása pihenőidőnek is felfogható. Ám vigyázat! Szélvédő ugyanúgy csak extraként jár, mint a tető is. Nélkülük pedig még a kellemesnek tűnő 10 fokos februári napsütésben is könnyű megfázni vezetés közben. Nekem sikerült is, halláskárosodást viszont biztosan nem fog okozni senki számára sem az E Commander.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek