hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapJéghideg: szakadékba és jeges vízbe zuhant két teherautó

Jéghideg: szakadékba és jeges vízbe zuhant két teherautó

Nem viccel a 40 tonnás kamion, mentése közben megbillen, szakadékba borul és magával rántja az őt mentő vontatót is. Az élet olykor kegyetlen.

Jön a tél, talán a hó is, s minden bizonnyal számolnunk kell majd elakadt autókkal is. Mentésük legtöbbször különös figyelmet igényel. Például vonatókötelet csakis a kijelölt vonószemekhez, ne a lökhárítókhoz rögzítsünk, s kötélből is készüljünk fel minőségivel, de ne feledjük, hogy még fontosabb eszköz az ásó, az autókat sem lehet ugyanis ész nélkül rángatni, előtte meg kell próbálni az útjukat felszabadítani.[BANNER type="1"]


Különösen fontos továbbá, hogy télen, csúszós úton, ha már menteni kell, azt lehetőség szerint összkerékhajtású és a vontatott autó tömegét lehetőleg nem csak elérő, hanem túl is lépő autóval tegyük. Nyilván nem könnyű ilyet leakasztani, de mással sokszor nem érdemes belevágni a mentésbe. Szélsőséges esetben még az alábbi, információink szerint még idén tavasszal egy norvég kamion mentésekor tapasztalt jelenség, azaz az is előfordulhat, hogy a mentett autó magával rántja a mentőt – jelen esetben egy szakadékba, annak mélyében pedig a jégkásás vízbe.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

1 hozzászólás

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek