Jobb befektetés volt, mint a Globex kötvény?

    0
    1
    A mindössze egy modellévet és 500 példányt megért Lexus LFA pont elég ritka ahhoz, hogy ma gyűjtői kedvenc legyen, pedig a modell még csak 10 esztendős, a gyártáskész verzió 2010 végén debütált. Az utolsó példány is elkészült 2012 decemberére a karbon-karosszériás gépből, ugyanakkor a gyűjtők akkor nem ugrottak rá azonnal: hiába a gázfröccsökre azonnal reagáló V10-es motor, a Lexus-kereskedésekben még éveken át fel-felbukkantak a modell vadonatúj, nullkilométeres példányai, és ez mélyen tartotta a használtpiaci árakat. [BANNER type="1"] A 2010-es évek végére valamivel 900 ezer dollár fölé kúszott az LFA értéke, ami mind a Lexus, mind az LFA korát tekintve szép eredmény, sokan mégis úgy érezték, jóval több tartalék van még a Lexus LFA-ban. Igazuk volt: pár nappal ezelőtt a világ egyik legnagyobb veterán luxusautó rendezvénye, a Monterey Car Week keretében megrendezett árverésen 1,6 millió dollárért, azaz közel 480 millió forintért cserélt gazdát a Lexus LFA egy késői gyártású (303-as sorszámot viselő) példánya. Ez nem csak a típus történetében példa nélküli összeg: soha egyetlen japán utcai autóért nem fizettek még megközelítőleg sem ennyit (kivéve a gyártók által felajánlott, jótékony célra elárverezett autókat). Az eddigi csúcstartó a Lexus LFA szellemi ihletadója: a Toyota 2000GT egy 1967-es példánya volt, amelyért 2014-ben 1,155 millió dollárt fizettek. [BANNER type="2"]
    A hozzáértők számára nem meglepő, hogy az autó egy Nürburgring-csomagos kivitel volt. Ebből az alaposan átdolgozott (571 lóerőre növelt motorteljesítmény, gyorsabb sebességváltó, továbbfejlesztett aerodinamikai csomag, magnézium keréktárcsák, ültetett futómű) verzióból mindössze 64 darabot gyártottak, és csupán 25 példányt exportáltak Észak-Amerikába. [BANNER type="3"] Ebből a huszonöt autóból mindössze hármat rendeltek meg fekete fényezéssel, ami rendkívül ritkává – a fekete Alcantara / fekete karbon belső térrel együtt pedig különösen fenyegetővé – teszi ezt a konkrét példányt. Az árverésre bocsátott autót ráadásul épp csak bejáratták: előző gazdája nem egészen 1500 kilométeren át vezette. Az autó külső és belső állapotát elnézve azonban ezt is letagadhatná: ritkán látni ilyen tökéletesen megkímélt járművet. Az már csak hab a tortán, hogy a vevő annak idején megrendelte (és most az autóhoz adta) a kifejezetten az LFA csomagteréhez méretezett bőröndszettet. A vételár emellett magában foglalt egy LFA asztali díszt, a kesztyűtartó megfelelő rekeszeibe illeszthető tollat és zseblámpát, valamint akkutöltőt és defektjavító szettet. A legizgalmasabb kiegészítő azonban a Lexus vezetéstechnikai programját a mai napig koordináló versenyzőlegenda, Scott Pruett nevével fémjelzett Sparco kesztyű, amely – ha méretben megfelel az új tulajdonosnak – még bensőségesebb élménnyé teheti az ikonikus szupersportautó vezetését. Az RM Sotheby’s aukciós ház ugyanezen árverésén a Lexus LFA egy másik példánya is kalapács alá került. Az alapkivitelű, 560 lóerős verzió a széria teljesen átlagos darabja, már ha mondhatunk ilyet egy szupersportkocsiról. Viszonylag gyakori, ezüstmetál fényezését látványos belső színvilág dobja fel: a piros-fekete bőrkárpitozást fekete öltések, fekete Alcantara tetőkárpit, valamint a fekete gyári padlóra helyezett piros szőnyegek egészítik ki; a felületeket sötét magnézium és fényes fekete szénszálas panelek borítják. Gyári bőröndök ehhez az autóhoz is tartoztak, emellett az eredeti, méretre szabott borítóponyvát, valamint egy lézergravírozású akril LFA-makettet is kapott autójához a szerencsés vevő, aki a maga nemében szintén rekord magas összeget fizettet a kocsiért: ez az első nem Nürburgring-csomagos Lexus LFA a világon, amelyre 819 ezer dollárt (kb. 245 millió Ft) áldozott egy gyűjtő. A jelek szerint tehát a Lexus LFA nem csak a Globex kötvényeknél volt jobb befektetés. Forrás: Smarter Media; Fotók: rmsothebys.com
    Előző cikkTűzveszély miatt visszahívják a Chevrolet villanyautóit
    Következő cikkKedvezménnyel 13,5 millió forintról indul a Hyundai Ioniq 5 ára
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.