Jól áll neki a dízel!

Nincs könnyű helyzetben a Jaguar XF itthon, hiszen már több márka részéről is elhangzott, hogy a magyar vásárlóközönség igencsak „németpárti” a prémiumszegmensben. Bár ennek cáfolatára elő lehet rángatni néhány statisztikát bizonyos kategóriákról, de ha körülnéztek az utcákon, akkor biztosan észre fogjátok venni az állítás igazságtartalmát. Emellett szomorú tény, hogy továbbra is tombol a SUV-láz, így egy luxuslimuzinnak vért kell izzadnia, hogy felhívja magára a figyelmet. A ráncfelvarrás utáni XF-nek bizony sikerül ez, pedig

a formavilágában nincs semmi kirívó, egyszerűen csak szemet gyönyörködtető.

Szokás szerint átrajzolták kicsit a lökhárítóit, a LED-es fényszóróit elöl és hátul egyaránt, illetve kicsit módosítottak a hűtőmaszkon is. De sehol nem vitték túlzásba a változtatást, ami nem is baj, eleve nem „öregedett el” az autó formája. Útközben láttam R-Dynamic csomagos XF-et is, ami gondolkodóba ejtett, hogy szükséges-e sportosítani ezt a modellt. Persze mindenből ki lehet hozni valami ízléseset, ha nem viszik túlzásba a cicomát, ám szerintem nem illik hozzá igazán. Ez egy „kékvérű” arisztokrata, nem egy adrenalin pumpálta fenegyerek. Sokkal jobban állnak neki az ezüstösen csillogó díszek a karosszérián, mint a feketére fényezett elemek. Egy diffúzor utánzatot azért így is kapott hátulra, de szerencsére nem ront az elegáns összképen. Ugyanez az ízléses elegancia köszön vissza bent is. Itt már nem fogták vissza magukat a mérnökök, avagy a belsőépítészek, és látható, érezhető a javulás, amit a frissítés hozott. Természetesen először túl kell tennünk magunkat a fehér bőrburkolat gyönyörsokkján, hogy elkezdjen feltűnni: javult az összeszerelési minőség, az anyaghasználat és az ergonómia is. Bár ez is „csak egy tablet”, a 11,4 colos érintőképernyő a középkonzolon tökéletes szögben áll, hogy elérje a sofőr, az infotainment menüjének kezelése pedig egyszerű, gyorsan megtanulható, a grafika pedig kimondottan szép. Alatta a klímakonzol szintén egyszerű és nagyszerű a kihúzható, benyomható tekerőgombokkal. De visszakanyarodva még a kellemes tapintású kormánykerék felé, a sofőr digitális, 12 colos műszeregységnek örülhet, amelynek kijelzője testreszabható. Szóval minden ott van, ahova eleve nyúlnék érte, ami szintén hozzájárul, hogy jól érezze magát az ember az autóban. Na meg, a gyönyörűen megszólaló Meridian hangrendszer is, illetve a dízelmotor nem túl tolakodó hangja is, köszönhetően a megfelelő hangszigetelésnek. Talán mondanom sem kell, hogy a hátul ülők sem panaszkodhatnak, kényelmes üléseket kapnak ők is, nagy lábtérrel. A csomagtér inkább hosszú, mint mély, 448 literes, ajtaja elektromos mozgatású, ám érdekes módon ide került az AdBlue tartály nyílása, ami nem túl elegáns megoldás. [BANNER type="1"] Ha a motorháztetőt nyitjuk fel, akkor a józanság köszön vissza. Persze-persze egy brit limuzinhoz elsőre sok paripát képzelünk el, én is szkeptikus voltam eleinte, de gyorsan meggyőzött az XF a négyhengeres dízel létjogosultságáról. A kétliteres gázolajos 204 lóerős, ami nem fogja versenyautó módjára mozgatni az üresen 1,7 tonnás limuzint, de bőven elég dinamikát nyújt a normális közlekedéshez. A lágy hibrid rendszer is besegít egy kis nyomatékkal, illetve észrevétlenebbé teszi a stop-start rendszer működését, a 8 fokozatú, automata sebességváltó működésébe pedig egyszer sem akartam belenyúlni saját kezűleg a kormány mögötti váltófülekkel. Ügyesen teszi a dolgát, avagy juttatja el a 430 Nm forgatónyomatékot a hátsó kerekekhez. Na, és itt jön a legérdekesebb része az autónak, a hátsókerék-hajtás és a futómű. Az elöl dupla lengőkaros, hátul multilink felfüggesztés, illetve az adaptív lengéscsillapítók érzésem szerint sportos hangolásúak. Persze nem túlzottan, nehogy a kényelem rovására menjen, de azért érezni – főleg az üzemmódválasztót sport állásba kapcsolva – hogy egy erősebb motorral levetné az öltönyt az XF és tűzálló overált húzna magára. Vagy a benne ülő sofőr. Szóval bármennyire is elegánsnak írtam le az autó megjelenését, ott szunnyad benne némi sportosság is, amit a közvetlen kormány és a kiváló futómű nem titkol, ám ez a dízelmotor a hosszabb utakhoz való. Az én életvitelemhez nem is való gázolajos motor, ezért nem tudtam kihozni belőle a maximumot, mármint a lehető legkisebb fogyasztást, mert sokat mászkáltam vele a városban, rövid távokon. Így lett az átlagfogyasztása 6,3 liter. Azért ez sem szégyen, egy ekkora autótól. [BANNER type="2"] Hab a tortán az XF ára. Legalábbis az alapára mindenképp, hiszen 16,8 millió forintról indul, ami kedvező ajánlat, tekintetbe véve, hogy egy Jaguar mindenképp különlegesebb a konkurenciánál a középkategóriában. Gondolok itt a sármjára, a megjelenésére. Aztán szépen belepakolgatva mindazt, ami a tesztautóban is várt, a fehér bőr, a vezetéstámogató rendszerek sokasága, a kényelmi extrák hosszú sora, már 24 millió forintra növekedik az ára. Ezzel csökken is kicsit az árelőnye, de az egyedi hangulata ekkor is lökést adhat a vásárláshoz. Márpedig aki szeretne kicsit kilógni a sorból pozitív értelemben, mindenképp nézze meg magának közelebbről is a Jaguar kínálatát.