hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapJót tett neki a frissítés! Renault Mégane TCe teszt

Jót tett neki a frissítés! Renault Mégane TCe teszt

Négyéves korára, és a Golf VII érkezésére frissült tavasszal a Renault Mégane. Mint a legtöbb modellnek, neki is kifejezetten jót tett a ciklusközi vérfrissítés.



Három évvel ezelőtt jelent meg a harmadik generációs Renault Mégane, az egykori 19-est leváltó széria első kiadása pedig 17 évvel ezelőtt érkezett. Utóbbit megjelenésekor leginkább áráért és franciás kényelméért szerethettük és szerettük is. Ma azonban egészen más a Mégane, sportosabb, mokányabb, de továbbra is kedvező áron mért kompakt. Tesztautónk igazi különlegesség, a Mégane mindenkori legkisebb, 1,2 literes, a mai kínálat (persze a már nem is hétköznapi Mégane-nak számító RS-t nem számolva) legerősebb benzinmotorjával, GT Line csomaggal.


Utóbbi érdekessége, hogy bár az autót a számos GT Line felirat miatt mindenki igazi GT-nek nézi, az csak egy csomag, mely bármelyik Dynamique verzióhoz megrendelhető. Nem olcsó, 415 ezer forint, mégis csakis javasolni tudjuk, kifejezetten előnyére válik ugyanis a Mégane-nak. Nem lesz tőle túlhozott, feleslegesen felpiszkált, éppen csak a legtöbbet hozza ki az alapként sem rossz gépből. Tartalma egyebek mellett 17 collos alufelni, diffúzoros hátsó lökhárító, egyfajta RS sportülés előre. Jár vele továbbá fényes fekete díszléc és légbeömlő a műszerfalra, alumínium pedál és króm első küszöbléc szett, digitális helyett analóg sebességmérő, acélszürke tükörház, fekete első fényszórómaszk is. A Dynamique-kal pedig már eleve adottak a LED-es menetfények. Az összhatás tökéletes, a Mégane GT Line csomaggal különösen jól néz ki, pláne a csakis hozzá rendelhető, a paletta legdrágábbjának számító (175 ezer forintért kérhető) kék színű metálfényezésével.




Imádni azonban nem is a megjelenéséért fogjuk, hanem a vezethetőségéért. A GT Line ugyanis sportos hangolású futóművet is kap. A Mégane (elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros rendszerének) alapból sem rossz, stabil és kényelmes hangolása így már egy kissé, de tényleg csak egy kissé feszes, és még sokkal frenetikusabban stabil, mint a bázis. Közvetlen kormányával igazi kanyarvadász, élmény terelni országúton, kellemes egyenesen küldeni autópályán, városban pedig a józan sofőrökből is az ördögöt hozza ki, nem kunszt, ugyanakkor felettébb élménydús ugyanis vele az akár derékszögű kanyarok 40-50 km/órás tempóval vétele.




És még mielőtt bárki somolyogna az 1,2-es gép sportosnak hangolásán: a kis turbómotor 115 lóerejével és dízelesen alacsonyan, 2000 1/perctől elérhető 190 Newtonméteres nyomatékával bőven elegendő a józanul dinamikus autózáshoz. Ha kell, 100 km/órára 10,9 másodperc alatt gyorsít, 190 km/órás végsebességet ad. Hatfokozatú váltója eltalált, finoman, viszonylag rövid úton kapcsolható. Nem lehet panasz az áttételezésre sem, habár autópályázáshoz lehetne egy kevéssel hosszabb. Bár sokan idegenkednek a downsizing, azaz a méretcsökkentés filozófiájától, a Renault is bebizonyította, hogy értelmes lépés. Az 1.2 TCe ugyanis egyrészt nagyon kulturáltan, rezonanciamentesen jár – sokat persze nem „élvezhetjük”, stop-start rendszere szinte mindig megállítja, másrészt jól is húz és takarékos is. Gyári vegyes érték szerint 5,3 l/100 km a vegyes üzemi étvágya, s az általunk zömében városban mért 6,8 l/100 km sem rossz érték. Hibaként kell azonban megállapítsuk, hogy a Stop & Start rendszer – bár zömében csendesen és gyorsan dolgozik, egyszer-egyszer teljesen elfelejtett indítózni, nekünk kellett a gombbal, ami persze szintén az átlagosnál egyszerűbb.[BANNER type="1"]




Aki szereti a csendes üzemet, a széles fordulatszám-tartományban elérhető erőt, az szeretni fogja a TCe motort, a Mégane-t pedig az, aki ritkán utazik egynél több utassal. Elöl ugyanis átlagméretű utasteret, GT Line verzióként átlagon felüli kényelemmel kényeztető, jól tartó üléseket kínál a Mégane, hátsó sora azonban kissé szűkös, s ott az ülőlap is rövid. Gyereket – természetesen Isofix-es üléssel – viszont gond nélkül lehet oda is tenni, az alapesetben 372 literes, macerás ülésdöntéssel – kiemelhető ülőlappal – 1162 literesre bővíthető csomagtér pedig elegendő az átlagos családi használathoz.






Korrekt továbbá a vételár is, mely a Mégane esetében alapból 3 090 000 forint. Az 1.2 TCe legolcsóbbja 4 440 000, Dynamique ellátmánnyal 4 740 000 forint. Ehhez jöhet még egyebek mellett a 415 000 forintos GT Line csomag vagy 175 000 forintért mért „Máltai kék” metálfényezés. Extrákat rendelni messze nem „kell”, a 6 légzsák és a tempomat vagy a manuális légkondicionáló például a paletta egészénél alap, s a szintekkel bőven jönnek az extrák, a Dynamique például már kétzónás automata légkondis, Bluetooth-kihangosítós. Van persze felszereltség, amire lehet és érdemes is fizetni, a GT Line csomagon túl ilyen lehet a 40 ezer forintért zsebből is nyitó okoskulcs vagy a 175 000 forintos, integrált TomTom navigáció. Az olcsó Mégane tehát viszonylag olcsón öltöztethető, az alapként is kellemes autóból józan árért álomgépet is lehet varázsolni – a konkurenciához mérten kedvező áron. Nem véletlenül kategóriája egyik, de talán nem eléggé kedvelt modellje. A korábban jobban teljesítő sorozat az idei számok alapján itthon kategóriájában is csupán a hatodik, összesítettben pedig huszadik. Jobb helyezést érdemelne.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

5 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Én Scenic tulajként és szerelőként azt mondom, most jobb a Ford ezres motorja és veri fogyasztásban is ezt, akár mennyire jónak tűnik, ezek a fogyasztási értékek nem a legjobbak.
    A Ford most nagyot alkotott, de ez is lehet akár a második legjobb is a kategóriájában.
    Nagyobb teljesítményre feltekerve kb 150 le-nek kellene lennie ha a Fordhoz igazodnának, a nyomaték érték jó, de a Fordnak padlógázon magasabb a túltöltése.
    Az ő motorjuk szerintük komolyabb fejlesztés nélkül 170Le-ig megbízható.
    A Renault 1.2-es is tudna szerintem 200Le körül egy nagyobb turboval tuningolva, ahogy a szívó 1.6-osuk is 190 körül jár mostanában (ezek nem széria értékek)

  2. Bár sokan idegenkednek a downsizing, azaz a méretcsökkentés filozófiájától, a Renault is bebizonyította, hogy értelmes lépés.

    Hogy mennyire értelmes lépés a downsizing turbóval párosítva, az majd évek múltán, illetve több százezer km-es használat után derül ki, no meg persze a márkaszerviz számlákból.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek