Kábel nélkül tölt a Dodge Dart

    Írta:
    Katona Mátyás
    -
    1
    3

    Kábellel nem kell vacakolni a vezeték nélküli töltővel, de azért itt sem tartható zsebben a telefon, meghatározott helyre, a szivargyújtóba dugott tápegység közelébe kell helyezni a készüléket


    Tavaly ősszel, a Frankfurti Autószalonon már több tanulmányban látható volt a vezeték nélküli telefontöltés, s a beszállítók standjain is sorra lehetett látni a megoldást. Nem kell kábelekkel vacakolni, elegendő a telefont a megfelelő helyre tenni, és már kap is szuflát az akkumulátor.[BANNER type="1"]
    Remek megoldás, amely a Dodge szerint elsőként a nemrég bemutatkozott Alfa Romeo Dart szedánban debütál elsőként. Az elsőség természetesen erőteljesen megkérdőjelezhető, hiszen e modellnél is egy, a kereskedőknél megvásárolható Mopar egységről van szó, így utólag gyakorlatilag bármely modellbe telepíthető megoldásról van szó. A rendszer a vele kompatibilis készülékekkel működik, de annak része egy speciális tok, melybe korábbi iPhone-t, Androidos telefont vagy MP3-lejtászót helyezve a tokhoz tartozó, szivargyújtó-aljzatba dugható tápegység tölti az akkumulátorokat. Az új megoldásra egyébként bőven van is szükség, az okostelefonok ugyanis jóval gyorsabban merülnek, mint a korábbi hagyományosak.
    Előző cikkDízelmotorját gázosította az Iveco – bársonyosan jár
    Következő cikkIndokolt lenne, de nem nőnek az üzemanyagárak
    Katona Mátyás
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás