kedd, február 3, 2026
spot_img
KezdőlapKalandorok ne kíméljenek? Subaru Outback villámteszt

Kalandorok ne kíméljenek? Subaru Outback villámteszt

Ami az Audinál az A6 allroad, a Volvónál az XC70, az a Subarunál az Outback. Mindegyiküknél előbb született, ma pedig már hatodik generációjánál tart. Kipróbáltuk az újdonságot!


1994, ekkor lépett piacra az Outback, még a Legacy emelt hasmagasságú, dizájnban is kissé eltérő terepkombijaként, amit aztán számos márka lemásolt, 1997-ben érkezett a Volvo XC70, 1999-ben az Audi A6 allroad, jött a SUV-divat, amiből kifolyólag mára a piac több mint harmadát az ilyen-olyan emelt modellek adják. A Subaru kínálatában is úgy néz ki, hogy örök helye van a mára önálló modellé lett Outbacknek, ma már hatodik generációjánál tart, az idén debütált modellt az Emil Frey Subaru Centrum autószalonból vittük el egy gyors próbára.

Az Outback receptje a régi, nagy hasmagasságú kombi, ami már ad némi terepképességet, ugyanakkor országúti, autópályás utazóautónak is megfelel.

Részletei azonban mind újak, minden eddiginél finomabbak, s ha megvizsgáljuk alaposabban, rádöbbenünk, hogy számos komolyabbnak tűnő „terepjárónál potensebb. A 4,87 méteres kombi hasmagassága is egészen tisztességes, 21,3 centiméter, ami elég jó terepszögeket ad. Az első 19,7, a hátsó 22,6 fokos, de még a középső, azaz a rámpaszög is 21 fokos. Hajtáslánc tekintetében sincs alibizés, az Outback csakis állandó, a márka specialitásának számító, a tengelyek és az oldalak közötti tömegelosztás szempontjából szimmetrikus, amúgy nyomatékirányítós összkerékhajtásával kapható. Motorból sincs variálási lehetőség, csakis a 2,5 literes, a Subaru hagyományai szerint 4 hengeres boxermotor választható. Ez 169 lóerőt és 252 Nm nyomatékot ad. De nem is ez az igazi különlegessége, hanem selymesen finom járása, meg persze az, hogy a hosszában beépített motor Boxerségéből adódóan az autóban kellően mélyre kerülhetett.


Hiába a már gond nélkül valódi terepjárókat idéző hasmagasság, az Outback alacsony tömegközéppontja miatt nem úgy viselkedik, mint egy magas építésű autó. Elöl-hátul független futóművén és állandó összkerékhajtásával kifejezetten jól kanyarodik, jó vezetni. A boxermotor ráadásul halk. Ahogyan adott a motor és az összkerékhajtás, váltóból sincs varia: csakis a Lineartronic névvel illetett CVT automata szerepelhet az Outbackben. Fontos azonban, hogy ez a CVT nem szíjjal, hanem lánccal, ezáltal a fokozatmentes váltókhoz képest széles fordulatszám-tartományban dolgozik, ezáltal nincs nyúlós érzete. Van hozzá kézi kapcsolási lehetőség is, hogy szimulált fokozatok, magyarán fix áttételek között váltogathassunk. Az autópályás 130-as tempó is csendesen, 2500/perc fordulat alatt futható, ami egy benzinmotortól szokatlan élmény. Ésszel hajtva a boxermotor 8,6 l/100 km WLTP vegyes fogyasztása simán hozható, könnyedén alul is múlható, ha viszont beállunk a városi dugóba, pláne a mostani kánikulában és légkondit használva, amikor az amúgy meglévő stop-start alig álltja meg a motort, akkor jelentősen túl fogjuk lépni. Higgadt vezetéssel ugyanakkor a 63 literes üzemanyagtartály 700-800 kilométeres hatótávot adhat, s mindig ott a lehetőség, hogy letérjünk az aszfaltútról, s egy kicsit kalandozzunk.
[BANNER type="1"]


Ugyanakkor amennyire kalandozásra csábít az Outback, feltöltő nélküli motorja és a teljes hajtáslánca, valamint eleve a japánsága az örök élet plusz egy nap ígéretével csábít. Ráadásul a Subaru ezt most kívülről is csinosan csomagolta, temérdek sofőrsegéddel adja, s a beltér is egészen gusztusosra sikeredett. Igaz, a tesztautó a Nappa bőr kárpitos Platinum csúcsverzió volt. Ez a fotókon látható bézs mellett fekete és mogyoróbarna árnyalatot adhat, utóbbi a gyári képek szerint mesésen szép. Egy szinttel lejjebb az Exclusive Cross egy különleges, vízlepergető, szintetikus kárpitot ad, ami tisztíthatóságával horgászok, vadászok, vagy akár a velük nem feltétlen szimpatizáló természetjárók jó választása lehet. Persze lejjebb is van élet, összesen négy felszereltséggel érhető el az Outback, az említettek alatt a Trend és az Active is korrekt ajánlat.



Japánosan nincs alacsony felszereltségű ugyanis. Mindegyik új Outback megkapja műszerfalára a 11,6 colos, állított formátumú, természetesen Apple CarPlay/Android Auto funkciós infotainment-rendszert, s jó hír, hogy a klíma igenis kapott dedikált gombokat, még ha látványban szinte a kijelző szélére, de valójában annak kávájába építve. A menürendszer tud magyarul, az alapverzió kivételével már navigációt is kapunk. Maga az alapellátmány is elképesztően gazdag. Sok más mellett távolságtartós tempomat, adaptív LED fényszóró, meg persze kétzónás automata klíma és okoskulcs, első-hátsó ülésfűtés és kormánykerékfűtés is mindenképp jár. Elég komoly a sofőrsegédek sora is: a már említett távolságtartós tempomaton túl, sávközép-tartó, holttérfigyelő, akadályt érzékelve az autót megállító parkolóradar és a sztereó kamerák által még a szemből érkezők elé kanyarodást gátló rendszer, valamint ráfutásveszélynél a szenzorok szerint látott lehetőségnél aktív kikerülés-könnyítés is említhető. A Platinum csúcsverzió már elég jó hangzást adó, 12 hangszórós és mélynyomós Harman/Kardon hifis, nyitható tetőablakos és első-hátsó digitális kamerás.
[BANNER type="2"]

Technikájával és belterének finomságával, valamint vezethetőségével az Outback többet ad, mint amennyit mutat. Már felér a prémiummodellek szintjére is, árát azokhoz mérve kedvező ajánlat. Az Emil Frey ráadásul a gyári 3 év/100 000 km garanciát 5 év/200 000 kilométerre nyújtja. Nyilván tapasztalatai szerint teszi ezt, s nem is kockáztat sokat, az Outback hajtáslánca bár finom szerkezet, nem tűnik egy rizikós kalandnak. Az Outbacket a kalandoroknak sem kell kímélniük, aki szeret utazni, barangolni, de kényelemre vágyik, az az Outbacket kifejezetten szeretni fogja.


Cikkünkhöz a Subaru Outbacker az Emil Frey Subaru Centrum szalonjából kaptuk kölcsön. Köszönjük!

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek