hétfő, február 2, 2026
[uzemanyag_arak]
spot_img
KezdőlapKalapács alá kerül a legelső Range Rover

Kalapács alá kerül a legelső Range Rover

Árverésre kerül a legelső, már kész ügyfélautóként készített, s a korabeli reklámfilmekhez is használt Range Rover.




Az angol Silverstone Auctions aukciósház szeptember elején tartja Salon Privé rendezvényét, ahol – egyebek mellett – a legelső Range Rover is árverésre kerül. A Land Rover 1970-ben e modellel lépett be a luxusautók világába, a terepen és országúton is helytálló Range Rovert a kor legsokoldalúbb modelljeként említették.


A Range Rover – immár negyedik – aktuális generációjával ma is etalon a luxusterepjárók világában, a legelső példány azonban még értékesebb lehet.



Míg ma már csakis ötajtósként létezik a Range Rover, pályája háromajtósként indult, így természetesen a 001-es alvázszámmal készült legelső példány is „rövid kasztnis. Az YVB 151H rendszámot viselő példány élete már a gyártástól kezdve érdekesen alakult, 1969. november 24. és december 17. között, vélhetően minden idők leglassabban gyártott példányaként, a teljes gyártógárda oktatását is szolgálva készült. Első forgalomba helyezés dátumaként 1970. január 2. olvasható forgalmi engedélyében, a gyártó utáni első tulajdonos (áprilistól) Michael Forlong volt, aki két reklámfilmet is forgatott ezzel az autóval, s minden bizonnyal utóbbi okán kapta meg elsőként, s jóval a júniusi hivatalos bemutató előtt autóját.



[BANNER type="1"]
Később szinte nyoma veszett az autónak, s sima Range-ként adták-vették a tulajdonosok, majd 1990-ben akadt rá egy típusfanatikus, aki 6 év alatt a legapróbb részletekig felújította a gyári fődarabjaival szolgáló, így több szempontból is érdekes és értékes, már akkor is 20 éves autót.



Most viszont teljes komolysággal úgy döntött, hogy eladja a „001-est, s Londonban szeptember 4-én kalapács alá kerül az első Range. A várakozások szerint 100-140 ezer fontot, azaz 41-57,4 millió forintot is érhet. Van új Range is ennyiért, ám ez jobb befektetésnek tűnik.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek