Karácsony másnapján Opel kanyarodott a villamossínre

    0
    1

    Sajnos súlyos balesetek, tömegkarambolok is adódtak a karácsonyi hosszú hétvége ideje alatt. Azok kapcsán csak egyetlen gondolat: mindenkinek, mindig ajánljuk a biztonságos téli vezetéshez szánt 5 pontot, különösképpen a téli gumiabroncsra és a sebességválasztásra vonatkozó részeit. Viszont adódtak olyan balesetek is, amelyek szerencsésebb kimenetelük mellett is figyelmet igényelnek. Az Audi R8 Gellért téri mutatványát már mutattuk, most pedig következzen egy olyan, ahol egy Opel Insignia sofőrje nem, maga az autó és a BKK forgalmizavar-elhárítás csoportja viszont remekül vizsgázott.[BANNER type="1"]
    Történt ugyanis, hogy a VIII. kerületi Vajda Péter utcából a Könyves Kálmán körútra kanyarodva egy Opel Insignia sofőrje elvétette a sávot – mentségére szóljon, hogy felfestés nemigen segít arrafelé, így a három sávos körút helyett a villamossínre kormányozta az autót, majd ott a betonozott rész után a sínek melletti kavicságyban rekedt, miközben az autó alja vélhetően fel is ült a szegélykövön. Nem tudni, hogy az Orczy út felől érkezett-e, s túl korán kanyarodott balra, netán a Népliget felől, ahonnan pedig túl későn kanyarodott jobbra. Az viszont az alábbi, egy járókelő által megörökített videón látható, hogy mintegy 20 perc alatt kiszabadította a sínek rabjává vált Opelt a BKK csapata. A kerekekhez – vélhetően erre rendszeresített – tömböket rakva, majd az autót lehúzva úgy tudták kimenteni a pórul járt Insigniát, hogy annak malomkő méretű kerekein sem durrantak szét az abroncsok. Szép mutatvány volt – a mentés. Igaz, azt nem tudjuk, hogy mindezért milyen költséget számláznak. Továbbá ráadásul a villamospálya használatáért és a tömegközlekedés akadályozásáért a sofőr bírságra is számíthat, melynek tétele vélhetően alsó hangon is 50 ezer forintos.
    Előző cikkTisztítókúra – Peugeot 3008 1.5 HDi
    Következő cikkÖnműködő ajtókat mutatott a Land Rover
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.