Karcmentesítés speciális matricával

    0
    1
    Iszonyatosan bosszantó, amikor a sérülésmentes fényezésű autón megjelenik az első karc, ami sajnos – legtöbbször parkoláskor, lökhárító koccantással, horzsolással vagy ajtórányitással, a legjobban óvott járgányokkal is megesik, zömében ráadásul külső és inkognitóját megtartó közreműködővel. Több okból sem szívesen javíttatja ezeket a legtöbb tulaj. A foltjavító festések legtöbbször könnyen észrevehetők, az egész elem fényezése pedig egyrészt drága, másrészt magában hordozza a színeltérés lehetőségét és az autó eladásakor sem lesz jó pont a nem gyári festékréteg.
    Régi módszer az apró sérülések matricázása. Ma persze már nem a CASCO-matricához hasonlóakra kell gondolni. Aki előrelátó, az a sérülékeny elemeket, például az ajtószéleket, lökhárítókat már újkorában, még sérületlenül átlátszó fóliával fedheti – ha szerencséje van, a masszív védőréteg felfogja a behatásokat. A legtöbb autósnál persze csak akkor kerülnek napirendre a sérülések, amikor már megvannak. Az apróbb karcolások eltávolításáról nem rég írtunk és említettük is, ha a karc az alapozóig jutott, azt bizony nem lehet polírozással eltüntetni.
    Ezekhez a sérülésekhez kiváló az AkzoNobel által kínált Stickerfix, mely temérdek gyári színben vagy akár fényezhető színtelen felülettel is kapható. Az A5-ös lapnyi matricacsomagba 33 különböző alakú, előre vágott matricát rejtettek. A javítási technológia pofonegyszerű. Első lépésben tiszta felület kell hozzá, majd következhet a matrica felragasztása, végül puha ronggyal átdörzsölve a speciális matrica a gyár szerint teljesen rásimul a fényezett felületre és gépi autómosónak, gőzborotvának, valamint gőztisztításnak is ellenáll, sőt még a ráfolyó üzemanyag sem oldja. Ha valaki mégis eltávolítaná (például az elem újrafényezése előtt), akkor hajszárítóval hevítve lehúzható.
    A „csináld magad” elvű rendszerrel nem csak gyorsan, a lehető leginkább költséghatékony és nem utolsó sorban környezetbarát módon javíthatók az apróbb, de mély karcok. A Stickerfixnek egyetlen komoly hibája van, hazai bevezetésén még csak most dolgozik az AkzoNobel hazai képviselete, így a termék csak a legszemfülesebb autósboltokban vagy 20 évvel ezelőtti módszerrel, nyugatra zarándokolva szerezhető be.
    Előző cikkKét hengerrel is elketyeg az Alfa?
    Következő cikkHol kapható a karcmaszk?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.