Kell-e félni az aktuális Ford Mondeótól?

Ha James Bondnak megfelelt a Casino Royale című filmben, hát nekem is jó lesz még néhány évig – írja egy olvasónk a már 2007 óta gyártott, 2006-ban pedig a 007-es ügynök autójaként a filmvásznon (is) debütált Ford Mondeóról. És igaza van, az aktuális Mondeo még a világautóként érkezett, és Év Autójának választott első, valamint a többi – ugyancsak kelendő – korábbi szériákhoz hasonlóan is sikertörténet. Nem csak méretben, presztízsben is feljebb lépett vele a Ford, s feljebb léptek vele azon sokak is, akik cégautóként kapták meg, manapság pedig sok-sok használtautó-vásárló látja benne a fantáziát. Mert a Mondeo formája alig öregedett, még a 2010-es frissítés előtti példányok is egészen üdének hatnak. Utas- és csomagtere tágas, a kategória legjobbja, árban pedig már 2 millió forint alatt startol a Használtautó.hu hirdetései szerint De vajon milyenek az akár már hétéves autók? Melyik motort érdemes választani? Segítünk eligazodni.[BANNER type="1"]



A negyedik generációs, már „kinetic design Mondeo – szemben elődeivel (az elsővel és a vele műszakilag azonos, ám mégis másodiknak hívott „nagylámpás szappantartóval, valamint a new edge harmadikkal) sosem készült hathengeres motorokkal. Zömében négyhengeresek kerültek bele, de megkapta a Volvo 2,5 literes öthengeres turbómotorját is. Kezdetben az volt a kínálat csúcsa, ám 2010 óta már a négyhengeres, közvetlen befecskendezésű és turbós 2.0 EcoBoost az (teszt róla itt). Nagyobb, 240 lóerős teljesítménnyel, akár hatfokozatú és kettős kuplungos (Powershift) automata váltóval. Ha valaki erős Mondeót szeretne, utóbbival jobban jár – véli Csonka József, a Ford Ivanics szervizvezetője, takarékosabb, megbízhatóbb ugyanis, persze korából adódóan a 2,5 literes sokkalta olcsóbban megkapható. A Powershiftet sem ajánlja a szervizvezető, abban ugyanis – szemben a Ford korábbi hagyományaival – nem élettartamra szóló az olajtöltet, hanem azt 60 ezer kilométerenként szűrővel együtt cserélni kell. Ez egyrészt jelentős, uszkve 70 ezer forintos kiadás, másrészt hibalehetőség. Amennyiben ezt valaki elfelejti, bizony könnyedén írja alá a váltó halálos ítéletét.






Ha valaki benzinest venne – ami rövid távokra – átlagos használathoz teljesen érthető és javasolt, akkor leginkább a 2,0 literes, még a 2010-es modellfrissítés előtti, 145 lóerős szívómotor ajánlható. Legalábbis elvben, a gyakorlatban azért nem, mert ritka, mint a fehér holló. Az 1.6-os, szívó 115 lóerős, bár használható, tele utastérrel, főként hosszabb távokra azért gyenge lesz, az újabb, 1,6 literes EcoBoost pedig izgalmasabb, de turbós, bonyolultabb befecskendezésű, több hibalehetőséget ad, s ez annak ellenére riasztó lehet, hogy eddig nemigen jelentkeztek problémák az ilyen autókkal sem. Érdemes elfogadni, hogy ezt a kategóriát itthon és Nyugat-Európában is zömében dízelként adták és adják el. S ha például megnézzük a kezdetben egyedüli automata váltós 2,3 literes benzines fogyasztási értékét, ezen nem is érdemes keseregni.



A Mondeo egy kellően reprezentatív megjelenésű, tágas és kényelmes utazóautó, s bizony ehhez passzolóan dízelmotor dukál hozzá. Kezdetben az 1,8 literes volt hozzá az alapgép 100-125 lóerővel és a 2,0 litereshez mérten elmaradott járáskultúrával. Euro5-ös sem született belőle, így a 2010-es frissítéskor ki is kopott, lett viszont 1,6 literes TDCi, ami nálunk ritkább verzió. Takarékos ugyan, de részecskeszűrője adalékot, 120 ezer kilométerenként cserét igénylő. Tartósságban a 2,0 literes egyértelműen jobb a kisebbeknél, a finomabb járású, 2,2 literes, 175-200 lóerős dízel pedig nem rosszabb, csak valamivel drágább és torkosabb nála. Automata váltó idővel a nagyobb dízelekhez is lett, kezdetben hagyományos bolygóműves, a legfrissebbekben már Powershift (kettős kuplungos) egységként. Megfelelő, előírt törődéssel egyiktől sem kell félni. Használt példány vásárlásakor elsősorban utóbbira kell figyelni, az igazolt múltra, a szervizelésekre. Az aktuális Mondeo karbantartott példányaival nincsenek komoly gondok.



A dízeleknél természetesen fogyóeszköz a kettős tömegű lendkerék. Extrém esetben akár 75 ezer kilométer után is jöhet a csere – elsősorban az 1.8 TDCi-nél lehet találkozni ilyen, túlzottan korán elkopó alkatrészekkel, de amúgy 200-250 ezer kilométert, akár két kuplungtárcsát is kiszolgálhatnak. Apró elektronikai hibák előfordulhatnak, de tömegesen nem kell rájuk számítani. A limuzin, ötajtós és kombi karosszériák közül egyértelműen legutóbbi a legtöbbet érő, az ötajtós már egészen jól pakolható, de esetében például az összes tulaj az eső vagy mosás után a nyakába, illetve a csomagtérbe folyó víz miatt panaszkodik, cserében maga a tér elképesztően tágas.



Felszereltségből sokat és keveset is tudhat a Mondeo, s bár vonzó lehet egy Ghia ellátmány, a sorozat elejéről való „csúcsverziók könnyedén lehetnek még hagyományos műszerfalasak, kulcsos indításúak, tolatóradart is mellőzőek, míg egy „mezeibb Trend is kényeztethet utóbbiakkal és egyebekkel is. Akár távolságtartós tempomat, a műszerek közötti óriás kijelzőn is megjelenő navigáció, a pakolást segítő csomagtértálca, első-hátsó parkolóradar, tolatókamera, ülésfűtés- és szellőztetés is szerepelhet. Bőrüléses Mondeót (is) csak utóbbiakkal együtt javallott választani.



De használt autót, erősen használt autót természetesen nem elsősorban felszereltség, hanem állapot alapján érdemes választani. És természetesen ebben is bőven elég nagy szórást mutathat a Mondeo. Egy ilyen kategóriájú autónál az évi 50-60 ezer kilométeres futás nem ritka. Hétéves modell esetén ez bizony akár 350-400 ezer kilométert is jelenthet. Igen, van ilyen aktuális Mondeo, de saját magunk tudunk még 40 ezret sem futottról is. Igaz, az nem eladó. Az eladó példányok zömében 150-250 ezer kilométer környékén járnak, a kínálatban persze vannak jóval szerényebb futásúak is, ami viszont nem egyértelműen jelent jobb állapotot. Azt aligha fogja megtudni a vevő, hogy korábban ki és miként használta az adott autót. A kínálatot domináló céges példányok között is lehetnek, és vannak is megkíméltek. Amit a vevő ellenőrizni tud, az a szervizmúlt – ez a generáció már kezdetektől a Ford digitális szervizkönyvét kapta, elvileg minden – hivatalos – beavatkozást le tud kérdezni (a tulajdonos hozzájárulásával) bármely márkaszerviz. Akinek tetszik a Mondeo, az elsősorban ilyet, követhető szervizmúltú példányt vegyen. A szervizperiódus egységesen 1 év/20 000 km, ez kedvező abból a szempontból is, hogy a motorok ilyen közönként új kenőanyagot kaptak (s nem is jellemző, hogy a ciklusok között olajat igényelnének), s kedvező az éves revízió megléte miatt is. Legtöbb eséllyel a 2.0 TDCi-ből lehet jó Mondeót kifogni. Ha a múlt rendben, akkor egyáltalán nem kell félni a típustól, a Ford egyik legjobban sikerült szériája. Az előélet tisztázása után lehet nézegetni a kilométerek számát, a kivitelt, a felszereltséget, a színt, meg minden egyebet – kínálatban nincs hiány. Pénteki használttesztünkben mi is megnézünk egy több mint 220 ezer kilométert futott, ám még mindig nem eladó, hanem aktívan szolgáló flottás Mondeót. Ugye nem nehéz kitalálni, hogy milyen motorral?