Kellemes munkatárs: itthon az új Isuzu D-Max

    0
    3


    Tavaly új generációjába lépett az Isuzu D-Max. A Chevrolet Coloradóval rokon, annak alapját is adó, a japán gyártó thaiföldi üzemében azzal együtt gyártott pick-up minden irányban nőtt – hossza 16, szélessége 9, magassága 6, tengelytávja 4,5 cm-rel lett nagyobb. Az Isuzu – mint 1916-os alapításával Japán legrégebbi autógyártója- büszkén hangoztatja, hogy már 70 éve gyárt dízelmotorokat, továbbá, hogy az eddig legyártott több mint 20 millió példány alapján bőven van tapasztalata (nem csak saját modelljeibe gyárt, európai és amerikai autómárkákat is ellát), valamint, hogy leginkább teherautókat készít, s a ma divatos D-Maxot is masszív munkagépnek tervezte, építi.

    A szélcsatornában (is) formált új D-Max persze a piaci igényeknek megfelelően „arcosabb”, mint elődje, ám a modellváltás lényege messze nem ez. A felhasználók egy részének bizonyára a – gyári szavakkal a használhatóság, a kényelem és a variálhatóság szem előtt tartásával formált – beltér, illetve a merevebb, erősített alvázkeret, és az általa adott masszív terepképességek említése és megtapasztalása lehet fontosabb. Kezdjük a beltérrel: valóban egészen gusztusos, feltűnően sok pakolóhellyel felvértezett, akár digitális légkondis, bőrüléses, mindegyik verzióban elektromos ablakemelős, központi záras, klímás és egészen tágas. Széltében és hosszában is bőven van benne hely, hátul messze átlag feletti a lábtér. Klasszikus értelemben vett csomagtér nincs, a parkoló autóban nemigen hagyhatunk semmit, de munkából hazamenet komolyabb bevásárlás is bepakolható a hátra hajtható ülőlapú hátsó ülés helyére.

    Az autóúton, autópályán sokat közlekedőknek fontos lehet, hogy a váltó – legalábbis az alapból járó manuális – 6 fokozatú, opcióként egyébként 5 sebességes, kézzel is kapcsolható automata is kérhető. Motorzaj, rezonancia így magasabb tempónál sincs sok. Az elöl kettős keresztlengőkaros, tekercsrugós, illetve a hátul merev tengelyes futómű az úthibákon feszes, de komfortján javítani hivatott, hogy a korábbinál hosszabb (1,3 méteres) laprugók a tengely alá költöztek. A karosszéria méreteivel párhuzamosan nőtt a nyomtáv is 5 cm-t, a teljes áthangolás eredménye korrekt útfogás, jó irányíthatóság és terepen is meggyőző képességek. [BANNER type="1"]

    Bár a D-Max többféle motorral is készül, itthon csakis 2,5 literes, 163 lóerős, 400 Nm nyomatékú négyhengeres, Euro5-ös turbódízelével kapható. Ez természetesen alacsony fordulatról jól húz. Részecskeszűrős, s annak telítettségét a műszerfalon jelzi, fogyasztása érezhetően apadt a korábbihoz mérten, akár 7 l/100 km környékén is lehet vele járni. A hazai bemutató Budapestről a tópartot ugyan nem, temérdek egyéb szépséget azonban tartogató Börzsönybe kalauzolta az újságírókat, hogy ott számot adhasson tudásáról a 100 km/óráig menet közben is kapcsolható összkerékhajtást kínáló (alapból hátul hajtó) D-Max. A felezőfokozattal is felvértezett hajtás mai divat szerint már nem karral, hanem elektromos körkapcsolóval variálható. Az első 30, a hátsó 22,7 fokos terepszögek és a 49 fokos oldaldőlési szögek több mint meggyőzőek, a rámpaszög – amit nem véletlenül kihagytak a sajtóanyagból – nem lehet túl jó, terepezéshez a bő 3 méteres tengelytáv hosszú. A számadatoknál meggyőzőbb a valóság, a D-Max szinte a falon is felmászik, a 23,5 centiméteres hasmagassággal sok mindenen át tud kelni, ereje felezővel finoman szabályozható, azzal motorfékkel szinte még a függőleges utakon is biztonsággal lejön.
    Műszaki adatok
    1. Hossz x szélesség x magasság: 5295x1860x1785 mm (szimpla kabinnal a hossz 5190 mm)
    2. Tengelytávolság: 3095 mm
    3. Hasmagasság: 235 mm
    4. Teljesítmény: 163 LE (6300 1/perc fordulaton)
    5. Nyomaték: 400 Nm (1200-2000 1/perc fordulaton)
    6. Gyorsulás (0-100 km/h): 12,5 s
    7. Végsebesség: 180 km/h
    8. Fogyasztás (város/országút/vegyes): 8,9/6,5/7,4 (Aut: 10,1/7,3/8,4) l/100 km

    Noha a D-Maxban gyors próba alapján a haszonjárműnek számító pick-up szegmenshez mérten kivetni való nemigen található, a japán márka nem csupán autójának képességeivel, hanem annak „jólárasításával” is magához kívánja húzni a vevőket. Az akár alvázas fülkeként, vagy szimpla kabinnal hosszú (2305 mm-es), illetve rövid, de valójában úgy sem kicsi (1552 mm-es) platóval is kapható D-Max alapára nettó 4 890 000 forint, a legolcsóbb dupla kabinos Áfa nélkül 5 590 000 forinttól érhető el, amivel a legfőbb konkurenseknél – a Ford Rangernél és a Nissan Navaránál – jelentősen, közel 1 millió forinttal olcsóbb.
    Ráadásul felszereltsége sem rossz, a már említett kényelmi tételek (elektromos ablak, légkondi, központi zár) mellett 6 légzsák és ESP is van, magyarán teljes a biztonsági felhozatal, s a 3 év/100 000 km garancia is meggyőző. A D-Max jó választás lehet a terepen sokat közlekedőknek, platódobozzal raktere óriásivá tehető – érdemes hozzá különböző szeparálókat is építeni, ugyanis a plató mélye a lenyitott raktérajtótól majd’ 2 méter. Az automata váltóval is elérhető LS Plus csúcsverzió egyebek mellett bőr kárpitozással, automata légkondicionálóval, Bluetooth-kihangosítós, USB-csatlakozós, kormányról vezérelhető hifivel, alufelnivel kényeztet, nem csak melós, hanem tekintéllyel bíró vezetői autó is lehet.
    Előző cikkVár a vízpart! Autóval, busszal vagy vonattal olcsóbb az utazás?
    Következő cikkA világ leggyorsabb Minije egy őshüllő
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.