Két generációnyi Volkswagen Golf használttesztje

    1
    1

    Köztudott, hogy a Golf VI az ötös generáció padlólemezét részint megtartva mutatkozott be, még 2008 őszén, ám azt már kevesen tudják, hogy a Mexikóban gyártott Golf Variantnál az ötös és a hatos generáció között még kevesebb a különbség, a kombi esetében generációváltás helyett inkább csak modellfrissítésről beszélhetünk. Ez persze viszonylag jól sikerült, ha a mai ötajtóst és kombit egymás mellé tesszük, aligha tűnik fel, hogy valójában nem teljesen azonos autók. Más összehasonlításban – mint amilyet mi is készítettünk, az ötös és a hatos kombit szemlélve azonban a két autó teljesen egynek tűnik, az orr és a far még szerényebb eltérései, az aktuális Volkswagenekhez illeszkedő, azaz nem azonos kormánykerék és középkonzol már-már olyan szintű eltérést mutat csupán, amit akár más-más felszerelésekkel is lehetne érni. Kombi Golf esetében egyébként csak némi ferdítéssel beszélhetünk ötösről és hatosról, ilyen karosszériával először a Golf III-nál jelentkezett a VW, s a Golf V kombija voltaképp csak a harmadik Golf Variant, a VI-osé pedig annak átmaszkírozott kiadása, a köznyelv mégis a Golf V/VI kombijaként, avagy Golf V/VI Variantként említi a szériákat.

    A két használt Golf párhuzamos próbájához az itthon legnépszerűbb motorokat, azaz az alap feletti benzineseket kaparintottuk meg. Ez az ötös Golf esetében az évtizedes konstrukciónak számító, 1,6 literes, 102 lóerős, hengerenkénti 2 szelepes, Euro4-es környezetvédelmi normáig fejlesztett „ősblokk”, a hatos esetében pedig a szintén hengerenkénti 2 szelepes, de immár teljesen könnyűfém, közvetlen befecskendezésű, köztes hűtős, turbós, 105 lóerős, Euro5-ös 1,2 TSI. Noha a két motor teljesítménye között minimális, minden másban számottevő az eltérés. A frissebb motort például az egész életet kiszolgáló vezérműlánc hajtja, míg a másikban bizony cserélgetni kell a vezérműszíjat. Utóbbi azonban az első tulajokat akár nem is érdekli, számukra sokkal fontosabb a turbós javára szóló 148/175 Newtonméteres nyomatékarány, valamint az, hogy míg az 1,6-os 3800 1/percig kell forgatni a nyomatékcsúcsért, az 1,2-esben az már 1550 1/percnél megvan és egészen 4100-ig tart. Ezáltal a turbós érezhetően dinamikusabb, kellemesebb elindulási hajlamú. Ha valaki a menetdinamikai értékekre kíváncsi, 11,3 és 12,3 másodperces 100 km/órára gyorsításokat, 190, illetve 184 km/órás végsebességeket említhetünk az 1,2 TSI és az 1,6 esetében. [BANNER type="1"]

    Az élénkebb menetdinamika a gyakorlatban is teljes mértékben érezhető, határozottan élénkebben reagál a gázpedálra a TSI, mint a szívó 1,6. Alapjárat szempontjából is kedvezőbb a kisebb blokk, nála semmiféle rezonancia sincs, míg a másik picit rezegteti a karosszériát, s jobban is hallható. Túlzottan temetni persze az öreg 1,6-ost sem kell, az is tisztességesen mozgat, ám fogyasztás szempontjából nála a gyári 7,4 l/100 km vegyes fogyasztáshoz 1-1,5 litert hozzáad még a gyakorlati tapasztalat, míg a TSI esetében maximum 1 liternyi többlet említhető a gyári 5,3-hoz mérten. Magyarán a TSI mintegy harmadnyival takarékosabb az 1,6-osnál – ez 100 kilométerenként mintegy 1200 forintnyi spórolást jelent. A takarékosabb üzem egyébként nem csupán a TSI technikai fölényének tudható be, utóbbi váltója 5 helyett 6 fokozatú, így legfelsőbb fokozata hosszabb, a motor autópályán és országúton is kevesebbet, halkabban és takarékosabban forog. A két Golf futásjellemzőiben a motorból eredő eltéréseken túl nincs sok különbség: mindkettő elöl MacPherson, hátul több lengőkaros futóművön, 205/50 R16-os abroncsokon, kényelmesen gurul.

    Ha persze a két autó, azaz a 2008-as 1,6-os és a 2010-es 1,2-es árát – azaz a 2,8 és 4,0 millió forintos összegeket nézzük, hamar belátható, hogy kereken 100 ezer kilométer alatt autózható ki a különbség. Utóbbi voltaképp nem is beláthatatlan táv, de azért nem javasoljuk az 1,6-os Golf V Varianttal rendelkezőknek, hogy azonnal cseréljék le a VI-os 1,2 TSI-re. Újonnan egyébként – gazdagabb, Comfortline ellátmánya miatt – esetünkben a V-ös Variant volt a hajszálnyit drágább, listaáron 5 475 000 forint, míg a frissebb 5 423 500 forintért kelt el új korában. Noha mindkét példány családi használatban áll, az első tulajos, három év alatt 46 ezer kilométert futott fekete V-ös és a nemrégiben második gazdájához került, 1 év alatt 26 ezer kilométert magába termelt VI-os egyaránt újszerű állapotú. Mivel a hosszú, bő 4,5 méteres karosszéria hátsó lökhárítója még tolatóradarral is lekoccolható, kívülről van egy-egy kisebb parkolási sérülés mindkét autón, komolyabb szépséghiba egyiken sincs.
    Míg Kívülről a két Golfot szemből nézve lehet generációs különbségeket felfedezni, belülről a leginkább eltérő műszerfalat bámulva is egyértelmű, az alapok az eltérő szellőzőrostélyok, műszerórák ellenére is azonosak, s noha a VI-os jelen esetben világosabb üléskárpitjaival, a szemnek kellemesebb, kék helyett fehér óraszámlap-világításával egyértelműen frissebbnek hat, az ötös a Comfortline velúr kárpitozásával és egy-egy többlet felszerelésével gyakorlatilag be is hozza hátrányát. Utóbbiban van például síalagút, az első üléstámlák hátán pakolószatyor, s a légkondi itt egy kicsivel fejlettebb, kétzónás, digitális vezérlésű, míg a másikban, bár szintén hőfokszabályzós, csak egyetlen tekerőgombos. Az ellátmány egyébként mindkét kocsiban gazdagnak mondható, például nem hiányoznak a bicskás indítókulcsok, az ablakemelők (mindenhol automata, azaz egy érintésre végigfutó) elektromos mozgatói és az ajtózsebek zajfogó szövetbetétei sem.
    Sok frissebb tesztautó is megirigyelhetné, hogy az utasterek zörgésektől mentesek – a mexikói Golfok is kiváló összeszerelésről és egyelőre hibamentes üzemről tanúskodnak, a gyári, tervszerű karbantartáson kívül egyikkel sem volt még egyéb probléma, azt azonban meg kell jegyezni, hogy a nyújtott, 30 ezer kilométeres olajcsere-periódusok alatt mindkét motorba kell kenőanyagot utántölteni.

    Noha 505 literes, alapesetben is igen tágas, de 1550 literig bővíthetőségével és a padló alatti, 55 literes rekeszével a Golf Variant, főként a két példány által is mutatott jó összeszerelésével korrekt családi autónak nevezhető, a kategória-társakénál magasabb ára miatt mégsem mondható a legjobb vételnek, igaz a széria értéktartásával a vevők csalódásra sem számíthatnak. Aki megteheti, annak mindenképp a TSI ajánlható inkább, ám ha valaki csak kevesebb pénzt áldozna autóra, a sokat szidott, de alapvetően hibátlan 1,6-ossal sem jár rosszul, s a típust nem nagyítóval vizsgálókkal könnyedén el is tudja hitetni, hogy az övé is aktuális Golf Variant, hiszen lényegében csak a lámpák, a hűtőmaszk és a műszerfal mások rajta, illetve benne.
    Előző cikkEggyel több kerekű KTM
    Következő cikkHárom nő halálát okozta egy papucs
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás