Kétmillió forintos összkerékhajtásúak körképe

    1
    1
    Az elmúlt években komolyan számolni kellett a téli havazásokkal, ez pedig a hegyen, különösképp az aszfaltozatlan vagy takarítatlan utcákban lakók számára jelentett komoly kihívást. Közülük egyre többen szánják el magukat összkerékhajtású autó vásárlására. A négykerék hajtás természetesen nem csak csúszós és meredek úton, hanem minden esetben jobb vonóerő átadást jelent, de a kétkerék hajtásúakkal szembeni jelentős előny mégis a hegyen jön ki. Használtan már a legolcsóbb új autók áráért, azaz 2 millió forintért is kapni korrekt összkerékhajtásút, ez sokakat elcsábít, rendszerint a második autó vásárlásánál, hiszen az új autók ígérte üzembiztonságot könnyű szerrel legyőzi a négykerékhajtás előnye. A használt összkerékhajtásúak közül társoldalunk, a használtautó.hu rendszerében meglehetősen bő a kínálat. 2000-es évjárattal, azaz 11 évesen komoly V8-as benzines, luxus-felszerelésű szabadidő-autó, egy évvel fiatalabban pedig sportkupé is kapható ennyiért. Egyik sem jelentkezhet alternatívaként egy épeszű család számára, egy luxus SUV, mint például a Jeep Grand Cherokee esetében már egy kisebb javítás is éves szinten boríthatja a család költségvetését, egy Audi TT-hez hasonló kupénál pedig már a gyerekek is panaszkodhatnak a hátsó sor helykínálatára és a javítási költségek ott sem a legszerényebbek. Minket inkább a hosszú távon használhatónak ígérkező, család- és pénztárca-barátabb 4×4-esek érdekeltek, amikor legfeljebb 10 év körüli, 1-2 millió forint közötti vételárú összkerekeseket kerestünk. [BANNER type="1"]
    Első körben az összkerékhajtás fajtáját érdemes tisztázni. Noha terepképességeikkel a legjobbak, az átlagfelhasználók számára nem az alapesetben hátsókerék hajtású, kézzel kapcsolható hajtásláncú, komoly terepen is helytálló valódi terepjárók ajánlhatók. Sokkal jobban járnak az automatikusan kapcsoló hajtásláncúakkal. A legolcsóbb megoldások között a Fiat Panda Climbing és a Suzuki Ignis 4×4 említhető. Mindkettőből kapni akár már 1,3 millió forint alatt, Ignisből csábító lehet a 2005-ös, első tulajtól, 61 ezer kilométerrel hirdetett példány, nem egész 1,5 millióért. Mindkettőben a létező legegyszerűbb automata összkerékhajtás dolgozik, a viszko-kuplungos rendszer nem komoly terepre való, de nem is ez a cél. A Fiat 60 lóerős 1,2 literese meglehetősen gyenge, a Suzuki változó szelepvezérlésű, 1,3 literes, 94 lóerőse sokkal élénkebb. Helykínálatból is jobb az Ignis, ám futómű tekintetében a Fiat a jobb, a Suzuki ütősebben közvetíti az úthibákat.
    Ha korból többet is elvisel a vásárló, már nagyságrendekkel nyílik a paletta, 2002-ből 1,3 millióért megkapható a tágas, de puritán Renault Kangoo 4×4. Ezért az árért 1,6 literes, 95 lóerős benzinmotor jár, de 1 490 000 forintért, ráadásul 2 évvel fiatalabb kiadásban, ellenben több kilométerrel megkapható a jóval nyomatékosabb, 1,9 literes, 84 lóerős turbódízel is. Utóbbi jobban mozgat, de nagyobb szervizszámlákat produkálhat. Az egyik legolcsóbb józan összkerékhajtásúként említhető a Suzuki Liana, melyből egy 2002 őszéről való, 1,6-os, 103 lóerős példány 1 050 000 forint, gazdag felszereléssel és amúgy az összes eddig említetthez hasonlóan viszko-kuplungos összkerékhajtással. Talán ennél a picikét egyterűs ötajtósnál lehet a legkevésbé félni a terepes nyüstöléstől, így a 129 000 kilométert futott, garázsban tartott példány titkos tippnek tekinthető. Noha itthon a Suzukit a legtöbben még mindig a kilencvenes évekbeli olcsó Swifttel azonosítják, nyugaton inkább az olcsó, összkerékhajtást is kínáló márka szinonimája, így az elnyűhetetlenségéről itthon is híres márka nyugodt szívvel ajánlható.

    Kor mellett árból is feljebb lépve, már a két milliós határig is meglehetősen bő a kínálat, mint bevezetőnkben írtuk, az ésszerűtlen V8-asokat és a kapcsolható hajtásláncú, amúgy sem praktikus platósokat nem vesszük számításba, de a józanabb szabadidő-autók már sokakat elcsábíthatnak az összkerekes kisautóktól. A legbővebb kínálat a viszko-kuplungos Land Rover Freelanderből van. Leginkább az 1,8, 117 lóerős benzinesből. E verzió megbízhatóság és fogyasztás szempontjából sem a legjobb. Sokkal jobb minősége, biztosabb üzeme és erősebb, egyben takarékosabb 2,0 literes 150 lóerős benzinmotorja ellenére nem drágább az előbbihez hasonlóan 1,8 millióért kapható Toyota Rav-4. A Honda palettájáról a HR-V az előbbinél olcsóbban és a nagyobb CR-V sem drágábban kapható meg. Árával nyerő lehet, az itthon viszonylag ritka Mazda Tribute, mely józan 2,0 literes és iszákosabb, de erőteljesebb, 3,0 literes V6-os benzinesével is megkapható 1,5 millió körül. Utóbbiak elektromos vezérlésű, lamellás kuplungos összkerékhajtásukkal strapabíróbbak, mint a cikkünkben eddig említettek és összkerékhajtás szempontjából ugyanilyen elvűek a limitbe beleférő, hagyományosabb karosszériás, ám nem túl gazdaságos fogyasztású modellek, mint például a Volvo S60, V70, Audi S4, Audi A6 is. Az Audiban ráadásul már a legkifinomultabb, Torsen differenciálmű dolgozik és A6-ból van gázolajos is, 2,5 literes, 180 lóerős, ráadásul 5 fokozatú automata váltóval. Rossz belegondolni, hogy az az autó milyen temérdek hibalehetőséget hordoz magában. Nyilvánvalóan menő, de maga az orosz rulett. Józanabb megoldásként éppen belefér a kétmilliós plafonba egy 10 éves Volkswagen Sharan, 1,9 literes PD TDI motorral, 168 ezer kilométerrel és meglehetősen gazdag felszereléssel. Ez a modell tágas családi autóként sokakat vonzhat, a használt példánynál könnyű szemet hunyni a kissé zajos dízelmotor felett. Azonban itt is igaz, hogy minél nagyobb és minél gazdagabban felszerelt egy példány, annál több hibalehetőséget rejt magában. Pontosan ugyanezért nem ajánlanám a turbós, 170 lóerős Subaru Forestert sem, ami 1,99 milliós árával picivel olcsóbb és sokkal szűkebb, mint a Sharan, ellenben összkerékhajtása jóval komolyabb, hiszen ebben a központi differenciálmű állandó összkerékhajtást ad, szorult helyzetben pedig a jobban tapadó kerekek kapják a hajtás zömét. Profi rendszer, de használtan, árából adódóan is, legfeljebb fele ennyire rizikós a Suzuki Liana, én biztosan azt választanám, és 236 000 kilométeres futásteljesítménye miatt még az automata váltós Legacy sem tudna elcsábítani. Szólítsanak nyugodtan Olcsó Jánosnak!
    Előző cikkMár vezettük is a villany Citroent
    Következő cikkNégy liter alatt fogyaszt a legújabb Opel Astra
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás

    1. Na igen,egy jó v8-as dübörgése…Szerintem egy Vitara sem rossz választás,vagy egy Terrano.Kemény terepre meg úgyis Nivát,DefendertUazt érdemes használni,de nem erről szól a cikk,persze.A Grand Vitara meg családi autónak is tökéletes,De a Terios sem rossz.