Kezdésnek nem rossz! Volvo C40 Recharge teszt

    0
    1

    [BANNER type="1"] A Volvo hallatán alighanem a legtöbbeknek egy stílusos és kényelmes utazóautó képe ugrik be. Persze voltak kifejezetten sportos modelljei is a ma már kínai tulajdonban lévő svéd márkának, ám imidzse leginkább a higgadtságot, a komfortot és persze a biztonságot sugározza. A villanyautók kapcsán ugyanakkor sokan úgy gondolják, sem a komfort, sem pedig a biztonság, a biztonságos célba érés nem feltétlenül említhető az elsődleges jellemzők között. Vajon hogyan egyeztethető össze a márkakép és a tény, hogy a Volvo 2030-tól már csakis villanyautókat fog kínálni? Mennyire ijesztő, hogy a márka genti gyára, ahol első dedikált villanyautójuk, a C40 is készül, az idei évben már túlnyomórészt elektromos modelleket készít? Nos, olyan nagyon nem kell aggódni, a C40 bár a márka első dedikált villanyautója, valójában nem áll messze a 2018-ban Év Autójának választott XC40-től, amiből már készül elektromos változat is, persze a benzines és dízel verziók mellett. X nélkül a C40 kupésabb lett, de távol áll az egykori C30-tól, vagy a szuperkecses C70-től. Ez egy igazi crossover kupé, igaz 6,5 centivel alacsonyabb az XC40-nél.

    Nem csak a teteje, az egész karosszériája, tömegközéppontja is lejjebb került, ami egyértelműen kedvez vezethetőségének.

    És mi van azzal a nagyra becsült Volvo stílussal? Nos, nem torzult, aki a Volvókat szereti, azon túl, hogy rossz ember nem lehet, a C40-est is szeretni fogja. A megszokott skandináv dizájnt kapjuk kívül, hátul a kupés farral kerek egészet alkotó vállakkal, apró légterelővel, az oldalnézetet pedig meghatározza a lejtő tetőív. A karosszéria praktikusan körbeműanyagozott, az ajtók szépen rá is zárnak a küszöbökre, hogy ne a nadrágszárunkkal töröljük a koszt. A minőségérzet úgy is tökéletes, hogy ez az első Volvo, ami teljes egészében mentes az állati eredetű bőröktől. A beltér volvós hangulata így is sértetlen, a kormánykerék és az ülések szélei, az ajtókárpitok bőrhuzata szintetikus, az ülésfelületek zöme felárért (hasított bőr jellegű) nubuk borítású, ez sokkal kellemesebb anyag, mint a szélein lévő műbőr, a kedvencem pedig a megszokott szürke/fekete helyett a kék padlószőnyeg, ami a középkonzol széleit és az ajtók túlnyomó részét is borítja. Ezt persze felárért, 593 ezer forintért kapjuk a nubuk/műbőr kárpittal, de kiválóan illik a 370 ezer forintos fjord kék külső színhez, amit fekete tetővel kapunk. [BANNER type="2"] A panorámatető alapáron jár, de nem nyitható. Így is jót tesz a belmagasságnak, ami főként hátul jön jól, ellenben a lábtér ott is hatalmas, elöl a belső szélesség feltűnően nagy.

    A C40 csodája, hogy elektromos hajtásának és persze 2,7 méteres tengelytávjának köszönhetően belül nagyobbnak tűnik, mint azt 4,43 méteres külső mérete sejteti.

    Hajtása sem szerény, már az egymotoros, csak elöl hajtó, 231 lóerős, 330 Nm nyomatékú Single alapverzió is untig elegendő lehet 7,4 másodperces 100-as sprintjével, ám a tesztautó (mivel eleinte csak így készült a C40) az első-hátsó villanymotoros, 408 lóerős, 660 Nm nyomatékú Twin, ami 4,7 másodperces, szó szerint fájdalmas és váratlanul gyors 100-as sprintet tud, „gázreakciója azonnali. Ezzel már észnél kell lenni, amiben némi segítség a Volvo 180 km/órás végsebesség-korlátja, de az sem szerény tempó. Száguldozni tehát tud a C40, de nem érdemes vele, már 130 km/órás tempónál is 30 kWh/100 km körüli a fogyasztása, úgy pedig alig több mint 200 kilométerre elegendő a bruttó 78, nettó 75 kWh kapacitású akkumulátor. A WLTP szerinti étvágy 20,7-22,3 kWh közötti, amivel elvileg 440 kilométeres hatótáv is elérhető vegyes ciklusban, városi használatban pedig még többet ígér a Volvo. A téli teszten ugyanakkor komoly spórolással és az egypedálos mód adta jelentős visszatöltéssel is éppen csak sikerült 25 kWh alá vinni a C40 étvágyát, amivel 300 kilométeres hatótáv hozható. Segítség, hogy az integrált Google alapú, teljesen Android fedélzeti rendszer nem csak az aktuális töltöttséget és hatótávot mutatja, hanem azt is, hogy a kiválasztott célhoz milyen töltöttséggel fogunk érkezni (az addigi vezetési stílus és étvágy alapján). A rendszer tökéletesen és a kapcsolt Google-fiókkal szervesen összekapcsolva működik, magyarán az autó is azokkal az „utoljára keresett címekkel segít, amit akár számítógépünkről, telefonunkról néztünk. A Google alapú infotainment természetesen töltőt keresni is segít, ha pedig tölteni kell, 11 kW-os AC és 150 kW-os DC teljesítménnyel számolhatunk. Az AC töltés kapcsán észrevétel, hogy már 97%-os szintnél meglehetősen belassult, a DC-t 150 kW-os oszlopon nem volt módom próbálni, a 75 kW teljesítményű velencei EV Direct töltőn 72 kW-tal szívta magába az áramot a C40. [BANNER type="3"] Bár teljesítmény bőségesen van benne, vezetési élményét nyilván meghatározza 2 tonnás saját tömege. A szerényebb teljesítményű, ám szerényebb fogyasztású, kisebb, 69 kWh kapacitású akkujával is hasonló hatótávot 2,4 millió forinttal olcsóbban adó alapverzió kerekebb történetnek tűnik, mint a sok esetben túl erősnek, ám könnyedén elszaladó fogyasztásúnak tűnő Twin. Elismerésre méltó, hogy az utastér kényelmes és tágas, a 413 literes alapméretű csomagtér padlórekeszével gond nélkül elnyeli a töltőkábeleket, a hátsó támlák ledöntésével sík padlóval bővíthető, és a Volvo modelljeitől megszokott szeparálót is megtaláljuk benne. A töltőkábelek nem mellesleg a 31 literes, a defektjavítót (és a vonószemet) is rejtő első tárolóban is elhelyezhetők, így azok telepakolt csomagtérrel is könnyedén elérhetők, ami kétségtelenül kényelmes megoldás. Kényelmes az elöl-hátul független futómű is, még a feláras 20 colos felnikkel is, az alap 19 colosakkal pedig vélhetően még inkább. A C40 ára a márkához illő, nem szerény, de teljesítményéhez és felszereltségéhez mérten nem is eltúlzott. A 23,19 milliós nagyobbik akkus és csúcsfelszerelt Ultimate sok más mellett már 12 hangszórós, valóban remekül szóló Harman Kardon hifis, vakításmentes távfényt adó pixel LED fényszórós, és persze távtartós tempomatot, sávtartót is adó . A C40, szintén korrektül felszerelt, de az előbbieket azért még nem tartalmazó, csak egymotoros verziója – jelenleg – 18,476 millió forinttól, a nagyobbik akkus és összkerekes, 408 lóerős 20,89 millió forinttól érhető el. Ilyen árú villanyautónál inkább ügyes fogás, mint valódi érték a 3 év/100 ezer kilométeres ingyenes karbantartás, ám az ugyanennyi időre adott casco biztosítás már egy fontos kedvezmény. A C40 összességében valóban ügyes kezdés a Volvo villanyautóinál, még akkor is, ha valójában egy kupé XC40, de ha önálló modellt nézünk, az elsőség kétség kívül az övé. Ha ilyen villanyautókat kapunk majd a Volvótól, nem panaszkodhatunk. Legfeljebb azért, mert egyre drágábbak lesznek, de ez a konkurenseknél sem alakul másképp. A választási lehetőség egyre sokrétűbb, kb. ugyanennyiért kaphatjuk meg az Opel fullextrás elektromos családszállítóját, vagy a Tesla Model Y-t is.
    Előző cikkKettős Ferrari győzelemmel indult az F1 új érája
    Következő cikkDacia Dusternek álcázva tesztelik az Alpine új kupé SUV-ját
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.