Ki vesz most még téli gumit?

    Írta:
    Katona Mátyás
    -
    3
    1

    Nem csak az ADAC tesztjén, gyors műhelyben is megvan fél óra alatt a gumicsere. Időből ennyit, pénzből átlagos autónál 2-3 tankolásnyit kell áldozni az abroncsokra – átlagos futással 5-6 évente

    Drasztikus különbségek lehetnek havon a téli és a nyári abroncs között. Aki hóban kíván autózni, annak a téli az ajánlott


    Rendszerint úgy várják a gumisok a havat, mint fagyisok a kánikulát. Idén (még a szeptemberrel kezdődő tanév szerint is) az előző hét végén megérkezett számít az első komoly hónak, így meg is kérdeztünk egy gumist: hogyan bírják a tumultust?
    Miként azt Szűcs Tamástól, a nostopgumi.hu ügyvezetőjétől megtudtuk: derekasan, a hétvégi roham után már csak néhány autós tér be gyors abroncscserére. A vevők kivétel nélkül olyanok most, akik eddig egyáltalán nem rendelkeztek téli abronccsal, ám a hóban belátták, nem tudják megspórolni annak megvásárlását. Zömében olcsó kisautót tartókról, keveset autózókról van szó. Aki komolyabb modellel rendelkezik, rendszerint többet autózik, az ma már kivétel nélkül belátja, hogy a téli gumi igenis létszükséglet a téli közlekedéshez, s már korábban beszerezte abroncsát – mellyel kapcsolatban fontos továbbá tudni, hogy nem csak megléte, annak kellő, a „még elmegy nyári gumiénál jelentősebb, legalább 4 mm-es profilmélysége és legfeljebb 5 éves életkora is fontos.[BANNER type="1"]
    Utóbbiak miatt használtakkal tényleg csak végszükség esetén van értelme próbálkozni. Még amennyiben a gumi szemmel látható paraméterei jók is, hibás tárolás miatt is lehet sérül. Alapszabály, hogy még a gumiteszteken nem remekelő (persze azért nem a legrosszabb) abroncsok is jobbak, mint a nyáriak vagy mint a túlkoros téliek, ezért aki tényleg autózni akar télen, annak érdemes 2-3 tanknyi üzemanyagot áldoznia a biztonságos abroncsra, mint később esetleg a drasztikusan megnövekvő fékút miatt a karosszériajavításra.
    Előző cikkEgy évvel később, de jöhet az útdíj
    Következő cikkA Red Bull már megint kitalált valamit. De mit?
    Katona Mátyás
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS