Kinek érdemes beleszeretni a kétajtós, M csomagos 430d BMW-be?

Imádom az ilyen nagyobb kupékat, ez a második kedvenc autóformám a kombi után. Számomra egy jó orrmotoros utazókupé olyan, mint a tökéletes nő: kívülről szemlélve hibátlanok az arányai és a részleteiben is gyönyörű, annyira, hogy megnéznek az utcán, ha vele mutatkozol; értékeit tekintve pedig kicsit sportos, de inkább kellemes társaság.

Ami viszont mindegyiknél fontosabb hasonlóság: ha tudsz vele bánni, akkor élményt ad és boldoggá tesz, miközben megbízható társként a világ végéig is elmehetsz vele.

A kérdés már csak az, hogy ennyi szentségtöréssel és hátráltató tényezővel, mint amennyit a tesztautóra pakoltak, tud-e tökéletes nő maradni ez a bajor kupé, vagy másfelé kell keresni az igazit? Itt az ideje megnézni ezt az M csomagos, dízel négyest, és kideríteni, hogy kinek lehet így, ahogy van „a nagy Ő. Az első és legfontosabb kitétel: tetsszen legalább annyira, hogy a küllemével együtt is megkívánd, a szépség ugyanis relatív. Természetesen a tökéletes alkat jelen esetben is megvan, a bajorok mindig kiválóan eltalálják ezt az „elöl búgó, hátul tekerő kupé sziluettet. Problémád esetleg a modell „arcával lehet, az ugyanis a dizájn megosztó része. Van, aki malacorrúnak, van, aki hódfogúnak hívja a „sportos hármasokat (értsd: az M3-ast és a BMW 3 alapú kupé, avagy a 4-es összes változatát), de nekem például egyenesen bejön ez a dizájn, sokkal merészebb és érdekesebb, mint a sima hármasok – számomra – unalmas, tipikus BMW-s frontja. Ennek ellenére tisztában vagyok vele, hogy a kisebbséghez tartozom, ezért emlékeztetnék mindenkit: akárcsak a párválasztásnál, itt is könnyen kerülhet hátra a prioritási listán egy-két külsőség, ha belső értékek terén maga a tökély a kiszemelt. Vezetni, és utazni benne pedig egyaránt kiemelkedő élmény, többen is megemlítették, miután elvittem őket egy körre, hogy „innentől nem érdekel, hogy néz ki az eleje. Ami viszont fontos: sok más szentségtöréstől is hirtelen el tudtak tekinteni az utasaim. [BANNER type="1"] A legnagyobb ellenszenvet a dízelmotor ténye keltette a próba nélkül ítélkezőkben. Az ilyen ismerőseimet nagyrészt meggyőzte az autó, az otthonról kételkedőknek viszont feltenném a kérdést, hogy miért probléma a gázolaj? Egy négyes ugyanis nem sportautó, hanem kupé. A dízelmotorra pedig szerintem tévesen sütik rá, hogy munkagépekbe való, hiszen évtizedek óta működik jobb alternatívaként autópályás utazásokhoz a benzinesnél. Ez a kupé pedig egyértelműen utazni van, két személynek tökéletes lenne akár egész Európát is bejárni benne, de erre még majd visszatérek. Ráadásul nem csak hosszas sebességtartásokhoz ideális a motor, hanem szinte bármihez. Csendes, és mivel soros hathengeres, simán is jár, emiatt finoman autózni is kellemes vele, leengedett ablakokkal élvezni vele az indiánnyarat a belvároson átcsorogva több, mint stílusos. Erre jön még rá, hogy amúgy nem is olyan drága ezzel közlekedni,

országúton 4-5, autópályán pedig a lábam nehézségétől függően 5-6 literrel érte be, de még a városban sem volt katasztrófa.

Nem az a nagy szó, hogy a lehető legóvatosabban 9 litert evett (városban), sokkal inkább az a meglepő, hogy jóval agresszívebb stílusban is 10 környékén tudott maradni. És ha már a sportosabb használatnál tartunk, akkor vissza kell kanyarodnom egy korábbi mondatomhoz: „Egy négyes ugyanis nem sportautó, hanem kupé. A szemfülesebbekben felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis minek van rajta az M csomag. Nos, ezt magam sem tudom, én biztosan nem kérném rá, szerintem elegánsabb egy kicsit visszafogottabban az autó. Ami szerintem legitimálja, hogy ott legyen a mágikus betű az oldalán, hogy eszméletlenül jól megy:

286 lóereje sem kevés, de a fő ütőkártyája a legerősebb M4-gyel megegyező, 650 Nm csúcsnyomaték.

Ez nem csak arra elég, hogy a „Sport+ módot a DSC „traction állásával és a rajtprogrammal kombinálva 5 másodperc alatt érjük el a százat állóhelyből, majd félelmetes tempóval tegyük be bárhová precízen és pontosan az autót félelmetes sebességekkel, de még azon is túlmutat, hogy finoman csúsztatva drifteljünk vele kikapcsolt kipörgésgátlóval az erre alkalmas kanyarokban. Egyszerűen ez az erő egy átlagos sofőrnek már sok, igenis tudni kell vezetni, ha ezt padlózgatni akarja valaki. Ehhez pedig nem jön rosszul a nagyobb felni, sem a feszes futómű, ráadásul az sem hátrány, ha nem akar minden jöttment leállni versenyezni a pirosnál a sárvédő „M logói láttán. Az tehát már kiderült, hogy a kiszemelt hölgy csinos, sokféle hétköznapi területen helytáll, nem iszik sokat, és kellően vad is tud lenni, ha arra van szükséged. Egy futó kalandnak tehát mindenképp bevállalható, de vajon hogy teljesít, ha huzamosabb időt kell vele együtt tölteni? Számomra már az első estén, a Szeged felé tartó hazaúton kiderült, hogy meglepően jól. Ígértem, hogy visszatérek Európa bejárásához: sajnálom, hogy nem tettem ilyen körutat a 430d társaságában, hiszen a beltérben minőségi anyagok, tökéletes ergonómia, kiváló Harman-Kardon hifi, és igen vidám, bordó színvilág fogadott. Az akár 1000 kilométeres hatótávolság pedig gyakorlatilag végtelen, hiszen több, mint amit egy átlagos sofőr együltő helyében le tud vezetni. Praktikum terén sem marad el a kategóriatársaitól, bár egyértelműen két személyre az igazi az új négyes, de akár négy főre is kényelmes lehet. Tény ugyanis, hogy hátul sem kínzás utazni benne, a bemászást segítve az előredöntött első üléseket előrehúzza az állítómotor, az ülések kényelme pedig az első fotelekéhez hasonló, a két hely közé még pohártartós kartámasz is jutott.

Mivel a négyes hosszabb (4,768mm) és szélesebb (1,852mm), de cserébe 5 centivel alacsonyabb (1,383mm) a testvérmodell hármasnál, egyedül a fejtér a problémás benne.

Ez sem túl nagy kompromisszum mondjuk, hiszen lényegében annyit jelent: 180 centis magasság felett bizony össze kell majd húznia magát annak, aki a hátsó sorba kényszerül. A csomagtartója 440 literes, és meglepetés: síkba dől, így a már emlegetett európai túrán még akár kempingezni is lehetne benne az első ülések kényelmét élvező két főnek. Tehát akkor végül kinek érdemes beleszerelmesednie ebbe a bajor menyecskébe? Lényegében bárkinek aki – életkortól függően még vagy már – leginkább egyedül, vagy kettesben utazik, akit nem zavar, ha minden sarkon megbámulják, akinek egy olyan autó kell, ami tökéletes a nyugodt, hosszú utakra, de szükség esetén keresztben is megindul a teherautókat megszégyenítő csúcsnyomatékának hála, és persze akinek sem az új hűtőrács, sem a dízelmotor ténye, de még az ehhez társított M csomag sem szentségtörés, ha van értelme a végeredménynek. Egy kitétel maradt még: csakis annak érdemes bármit is éreznie ez a remek gép iránt, aki hajlandó jó mélyen zsebbe is nyúlni érte. [BANNER type="2"] A kiszemeltünk viszontszerelmével ellentétben ugyanis az autó tulajdonjogának megszerzéséhez nem szívvel-lélekkel bizonyításra, hanem pénzre van szükség, ebben az esetben nem is kevésre. Ahogy az a BMW tesztautókkal lenni szokott, ez a kocsi is tele volt tömve szinte az összes lehetséges extrájával,

aminek hála több mint 25 millió forintot kóstált.

Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy szerintem ennél jóval szerényebb kivitelben is tökéletesen elegendő lehet a legtöbbeknek, én például biztosan hátsókerék-hajtásos 420d-ként kérném, közepesen extrázva, 18 millió körül. Érdekes az összkép, hiszen az előítéletek szerint ennek az autónak nem kéne ilyen jónak lennie, mint amilyen. Pedig az együtt töltött egy hét után nyugodtan kijelenthetem, hogy összeáll a kirakós: a 430d kupé, így M Sport csomaggal is egy igen kellemes, jó összhanggal rendelkező autó. Nem mondom, hogy nekem ő lenne a nagy Ő, de gond nélkül tudnék vele együtt élni. Ha te is furcsán nézel a dízel, sportcsomagos kupékra, akkor ezt mindenképp próbáld ki, mert nem kizárt, hogy megváltoztatja majd a véleményed.