Klasszikust szeretnél, nem matuzsálemet?

    0
    1

    Bezzeg régen! – hallhatjuk sokaktól az autók kapcsán is, virágzik az oldtimerek és a youngtimerek kultúrája. Sokan persze meglepődnek aztán, hogy hiába él bennük rózsaszín ködben ifjúságuk, gyermekkoruk autója, az a mai igényeknek már nehezen felel meg. Ez hívta életre a restomod műfaját, azaz a régi vonalakat modern technikákkal társító, nem teljesen korhű, viszont rendkívül hangulatos és főleg mindennapi használatra tökéletesen alkalmas régi-új autókat. Egyre több vállalkozás szakosodik a „szervcserével” járó felújításra, köztük az Egyesült Államokban tevékenykedő FJ Company is.
    Amint a név mutatja, nem akármivel foglalkoznak: specialitásuk a Toyota Land Cruiser, annak is a leghíresebb, legjellegzetesebb példánya, az FJ40 (ami egyébként a második Land Cruiser volt, az első még gyakorlatilag egy Willys másolat). Az 1960 és 1986 között gyakorlatilag változatlan formában gyártott terepjáró a kor normáihoz képest felfoghatatlanul robusztus és megbízható volt; a harmadik világban ma is számos példánya áll mindennapi használatban. Míg terepalkalmasságában a mai napig megállja a helyét ez az agyoncsaphatatlan igavonó, kényelme értelemszerűen elmarad attól, amit a modern luxusterepjárók, például a késői utód, a 2007 óta gyártott J200-as kódjelű Toyota Land Cruiser vagy annak ikertestvére, a Lexus LX570 nyújtani tudnak.
    Itt nyer értelmet az FJ Company küldetése: a felújítás során maximális hitelességre törekszenek, majd a cserére szoruló fődarabokat azok lehető legmodernebb alternatívájával váltják ki. A képeken látható 1981-es gyártású modell egy FJ43L-KC típus, azaz dél-amerikai specifikációjú darab, helyi gyártású keménytetővel. Az autó korához képest jó állapotban volt, ám a szakértők a teljes helyreállítás mellett döntöttek: a karosszériát leszerelték a létravázról, mindkettőt fémig pucolták, majd újra összeszerelték. Mivel a rövid tengelytávú karosszériát Japánban eredetileg vászontetővel árulták, egy ilyet szereltek fel rá a keménytető helyett. A fényezés a Toyota korabeli színkatalógusából származó árnyalat, ám a mai divatnak megfelelő matt kivitelben. [BANNER type="1"] A hűtőrács fehér, az emblémák krómozottak, mint egykor. A külső tükrök hibrid megoldásként az FJ40 eredeti alkatrészének megjelenését az utód FJ70 tükreinek nagyobb méretével, jobb funkcionalitásával párosítják. A lökhárító eredeti, viszont diszkrét, nagyteljesítményű ködfényeket integráltak bele.
    Legenda ide vagy oda, a Toyota egykori 4,2 literes, soros hathengeres motorja nem felelt meg a kívánalmaknak, ezért a helyére egy nem kevésbé ikonikus V6-os négyliteres Toyota 1GR-FE benzinmotor került. A 2002 óta gyártott blokk a Hilux, Tacoma és Tundra pickupoktól kezdve a Lexus GX luxus SUV-on át a Land Cruiserig a Toyota-csoport legjobb terepjáróit hajtotta és hajtja ma is, így tökéletes választás a világ valaha létezett egyik legkiválóbb offroaderéhez.
    Sokak számára ezzel véget is ért volna az átalakítás, az FJ Companynál azonban épp csak elkezdődött munka. A karosszériát rejtett bukókerettel erősítették meg, a lengéscsillapítókat, a rugókat és a fékeket pedig modern egységekre cserélték. A nyomatékosabb motor elbírta a hosszabb, hatfokozatú kézi váltót is.
    Ami az utasteret illeti, ott hidalták csak át igazán varázslatosan az autó születése és újjászületése közötti évtizedeket. Minden kezelőszerv vadonatúj, a fűthető Recaro sportüléseket és a gyakran megérintett felületeket finom bőr borítja – viszont a lehajtható hátsó szükségüléseket megőrizték, persze teljes körű felújítás után. Az autó két fontos kényelmi extrát kapott: légkondicionálót építettek be, a padlókonzolon pedig egy tablet lapul, amiről többek között a (szintén rejtett elhelyezésű) profi hifi vezérelhető.
    A Land Cruiser Signature névre keresztelt autó egyedi, de megismételhető: jövőre legfeljebb 24 darabot hajlandó belőle építeni az FJ Company. A költségek meglehetősen magasak – a képeken látható autó piaci értéke meghaladja a 200 ezer dollárt (50 millió forintot) –, cserébe viszont olyan autót kapunk, amely semmihez sem fogható módon ötvözi magában a múlt zamatát és a jelenkor technikáját.
    Előző cikkCsak tavasszal vág neki a Nürburgringnek a Lamborghini Urus
    Következő cikkÚj 1,33 literes motort fejlesztett a Renault
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.