Kombiként is etalon? VW Golf Variant teszt

Három vadonatúj kompakt kombija is van a Volkswagen-konszernnek, s ha a kedves olvasót ez nagyon nem is hozza lázba, de tudjuk mind, hogy Németországban például sokkal több a praktikus puttonyos, mint mifelénk. És Németország valamivel fontosabb piac a magyarnál. A mostohatestvér Skoda Octavia Combit nemrég teszteltük, a még mostohább SEAT Leon ST-t még csak láttuk, vezetni nem vezettük, de a VW-birodalomnak mindenképp a Golf a fő csapás, hát lássuk, milyen az alsóközép-kategória etalonjának ötödik Variantja.



[BANNER type="1"]





Nagy. Néhány centivel nagyobb elődjénél, sokkal nagyobb a ferdehátú, mindenhol, legutóbb Japában is év autójának választott donornál is, na nem feltétlen utas-, hanem csomagtérben. Jó-jó, az utastér is szellősebb valamivel, de a számottevő az, hogy a raktér már 605 literes, majdnem akkora, mint az Octaviáé. Üléshajtással bővítve 120 liternyi a Skoda fórja, ám a gyakorlatban a Golf Variant pakolhatósága is parádés, és „csak” pénz kérdése, hogy mennyire praktikus a csomagtér.





Lehet kérni elektromos nyitás-zárást, raktérből dönthető hátsó üléssort, csomagrögzítő sínt és össze-vissza helyezhető, megemelhető padlót, komfortnyitási funkciós „kalaptartót”, van ilyen-olyan akasztó, háló, aljzat, síalagút, sőt, felárért még az anyósülés támlája is síkba hajtható, hogy alkalmasint 2,7 méter hosszú tárgyak is beférjenek az autóba.





Hogy a D-oszlop vaskosabb, mint az Octaviánál? Tipikusan golfos megoldás, a kilátást nem rontja. Az ülések (a Comfortline szint komfortülései) viszont kényelmesek, méretesek, hátul mondjuk csak két felnőttnek, mert jókora a kardánalagút. A lábtér elmarad a Skodában tapasztalttól, s még egyvalami zavaró tényezővel szembesültünk: míg az Octavia hátsó üléstámlái a két szélen végig párnázottak, a Golf Variant második sorában műanyag záróelemek nyomhatják az utas oldalát. Másképp: keskenyebbek a hátsó ülések. A ki/beszállási komfort jó, a belmagasság szintúgy, külön beömlőkön át levegő is jut hátra már szériában.





Első ülésben a Golfé a pálma, ha a kényelmet, a comb- és az oldaltartást értékeljük. Viszont nem lehet annyira mélyre engedni, mint az Octaviáét. A kormány lapított aljú, háromküllős, multi. De. De! És itt láttuk a Golf talán egyetlen igazán bosszantó hibáját, ami ergonómiai stikli, zavaró, tanulandó, szokást és kompromisszumot igénylő, a kezelhetőséget bonyolító valami. És ez az, hogy bal oldalon vannak a tempomat, jobb oldalon meg a fedélzeti számítógép és a hifi kapcsolói. Kivéve a hangerőszabályzást, mert az balra található a tempomat alatt. Miért? És a tempomat kettős sebességszabályzása sem egyértelmű, függőlegesen a RES és a SET gombokkal egyesével, vízszintesen a mínusz és a plusz jelekkel tízesével növelhető vagy csökkenthető a tempó. Hogy jobb oldalon ott figyelt a telefon piktogram, de a tesztautóban nem volt Bluetooth-kihangosító, USB se, mellékszál. És a „fapadosságot” bizonyító apróság – ez a Golf (Variant) sokkal szerényebb kivitelű volt az előző télen próbált ötajtósnál.





Amúgy széria (Start) egyebek mellett a manuális klíma, a 12,7 centis központi színes TFT-kijelző, a fáradtságérzékelő szenzor, a négy elektromos (le-föl automata) ablakemelő, az elektromos rögzítőfék Auto Hold funkcióval, a kanyarfényes ködlámpa, a másodlagos ütközésvédelmet szolgáló Multi Collision fék, a stop-start rendszer fékenergia-visszanyeréssel is. Szóval így fapados a Golf. Az Octavia a lassabb stop-startot a Green tec csomaggal adja. És a Greenline modellel. És az Octaviában lassabb is a stop-start, de térjünk vissza a Golfhoz, s vegyük sorba a négyből harmadik Comfortline lépcső fontosabb felszereltségi elemeit a már említetteken túl: elöl deréktámaszos ülés, alufelni (a tesztautó már téli gumis volt dísztárcsával), könyöktámasz hátul is sízsáknyílással, minőségibb üléshuzat, az összképet, a hangulatot nyilván javító dekorbetétek.





Azt azért nem szabad elhallgatni, hogy valóban gazdagon kistafírungozott autóhoz csak messze a Comfortline, sőt, a Highline felszereltség fölött lehet jutni. „Természetesen” minden van az ülésfűtéstől, az állóhelyzeti fűtéstől vagy épp a LED-nappali fényes Bi-Xenon fényszórótól a kulcs nélküli nyitáson, a panorámatetőn vagy épp a navigáción át az adaptív lengéscsillapítás-szabályzásig, a parkolóasszisztensig vagy épp a távolságtartós tempomatig, az ész megáll.





De nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy érzésre, vezetve a Golf kombiként is etalon. Ahogy viselkedik, ahogy az elméletileg semmi extra, mégis biztosan a végletekig csiszolt futómű simítja, kirugózza az úthibákat, nem üt fel rútul, úttartása derék, nagyautós. A kormányzás „zsíros”, a váltónak, a váltásoknak is súlya van, pont annyi, hogy könnyű és pontos maradjon, de elfogja az embert az igen, így kell ezt csinálni fíling. A fék adagolhatósága tökéletes, és még ez az 1.6 CR TDI dízelmotor is remek, hiába fáj leírni, hiába tűnt az első tesztnapok után egy régi 1.9 PD TDI-utánlövésnek, hiába sírtam a drágább, de sokkal kulturáltabb 2,0 literes TDI, a Honda-féle 1.6 i-DTEC vagy egy TSI benzinmotor után.





Mert idővel a „csupán” 105 lóerős és 250 Nm nyomatékú (BlueMotion) VW-kisdízelt is megszerettem a Golfban. Lomhának találtam, majd rájöttem, hogy klasszul megy ez, ha nyomom neki (100-ra 11,2 mp alatt gyorsul, végsebessége majdnem 200 km/óra, nem kell több, se jobb). Dízelként kissé nehezebb és orrtolósabb a kocsi, de olyan a karaktere, hogy ez szökőévenként egyszer, ha érdekes. És a váltó esetében is csakis azért hiányolható a hatodik fokozat, mert divat lett a minél több gang. Autópályán 130-nál percenkénti 2500-at forog a motor, brummogós, mély hangja mindig jelen van, de nem zavaró mértékű. Halk autó, (négy személynek) elsőrangú utazóautó a Golf Variant.





És ez az Auto Hold városban istenes. Minden autóba, minden váltótípushoz kéne. Másnak a retináját nem égeti szét, hogy mindenki tapossa a féket? Nekem igen. Még egyszer: Auto Hold funkciót minden járműbe, most! Az elektromos rögzítőfékkel ugyanakkor meggyűlt a bajom, mert egyszer oldott indulásnál, másszor csak a fékpedál lenyomásával engedett, nem is tudom… Kárpótlásként a nyomaték pincéből megvan, az indulási hajlam kiváló, a tesztfogyasztás 5,1 l/100 km-re jött ki. Sok-sok városi rohangálással. A gyári ígéret 3,9, a városi 4,9 l/100 km.





Nem túlzás a 7-es Golf kombiját akár a Passat legkomolyabb kihívójának is titulálni. Ha úgy vesszük, hogy a válság hatására majdnem mindenki egy számmal, egy kategóriával kisebb autóba ül át… És egy fenét kisebb a Golf, legfeljebb tényleg minimálisan. Manőverezhetősége, parkolhatósága, helyigénye pedig még belül van azon a határon, hogy nehéz lenne vele mondjuk simán beállni egy átlagos helyre – akinek VW-minőség kell, Golf kell, de a ferdehátúénál tágasabb utas- és raktér, az „megérkezett”. Már csak az kéne, hogy olcsó legyen a Golf, ellenben nem az, a Variant sem az. Az ötajtósnál 100-200 ezer forinttal drágább, alapára 4,9 millió forint, a 90 lóerős dízelé 6,1 millió forint, a 105 lovasé 6,35 millió forint. Az importőr jelentős kedvezménnyel igyekszik még vonzóbbá tenni az autót. A kombiként is etalon Golfot.