Körzete az autópálya – Skoda Kodiaq RS teszt

    5
    1
    Egy rövid próbára járt már nálunk, konkrétan nálam a Skoda Kodiaq RS, ami ma a Skoda csúcsmodelljének tekinthető, most pedig egy kicsikét hosszabb távon bizonyíthatott. Egyedül hozzá kapható a 2,0 literes TDI dízel biturbó változata, ami kereken 500 Nm nyomatékot és 240 lóerőt ad. Továbbá ez a Skoda csúcs SUV-ja. A 4,7 méteres, akár hétüléses autó kapcsán persze mégiscsak az a legnagyobb szó, hogy vele a Nürburgringen nevelkedett, s ott 1996-ban és 1997-ben is 24 órás futamot nyert Sabine Schmitz 9 perc 29,84 másodperces időt futott. De mit kapunk valójában? Egy kőkemény sportkocsit? A 20 colos felnik és az egyedi lökhárítók, valamint a piros féknyergek talán erre utalnának, amire még rá is tesz az alapból aktiválódó, külső-belső hanggenerátor, ami kellemes V8-as bugyborgást ad a TDI-nek, de a valóság nem teljesen ez.[BANNER type="1"] A Kodiaq RS bő 1,8 tonnás saját tömegével nem lesz egy kőkemény sportkocsi, hanem sokkalta inkább egy kényelmes utazóautó, ami tud sportos is lenni. Ha kell, 6,9 másodperc alatt 100 km/órára ér, ha kell, simán futja a 200 km/órás utazótempót (a végsebesség 221 km/óra). A 20 colos, egyedi kerekekre húzott 235/45-ös abroncsokkal sokkalta stabilabb annál, mint amit várnánk tőle, s az adaptív menetmódválasztóval nagyon sok arcot képes ölteni. Lehet sportos, keményebb kormánnyal és lengéscsillapítókkal, meg persze a már említett generált motorhanggal, lehet komfortosabb, amihez még mindig jut némi motorhang imitáció, Eco módban azonban utóbbiból már nem kapunk. A menetmódválasztó természetesen a motor- és a váltó, valamint a Haldex rendszerű összkerékhajtás vezérlését is érinti, Ecóban például a fékpedál érintéséig van vitorlázás is, meg persze a fokozatokat sem forgatja ki annyira, a két turbó miatt úgyis van nyomaték már alacsony fordulaton is. A közvetlen, ráadásul változó áttételű, így meglepően kis fordulókört adó kormányzás mindegyik módban adott, a futómű viszont komfortos üzemmódban egészen megdöbbentő kényelmet ad. A közel 2,8 méteres tengelytávú Kodiaq a 20 colos, alacsony oldalfalú abroncsokhoz mérten meglepően jól simítja ki a fekvőrendőröket és az úthibákat is, így aztán

    egészen jó utazóautó is lehet az amúgy elöl alapáron sportülésekkel szerelt, elöl-hátul sportos hangulatot adóan Alcantara kárpitozású RS.

    Autópályán csendes, 130 km/óránál mindössze 2000/perces fordulattal fut a DSG váltó hetedik fokozatában. A DSG pont olyan, amilyennek megszoktuk: villámgyorsan kapcsolja végig a fokozatokat, irányváltáskor kissé lassú, de ebben az autóban egyébként alapvetően hibátlanul dolgozott, a kényes pontnak tekinthető garázsrámpánkon például annak ellenére nem jutott eszébe kettesbe kapcsolni felfelé, hogy ez a motor épp el is bírta volna talán. A Kodiaq RS-ként is tökéletesen kiszolgál, millió egyéb mellett kulcs nélküli nyitással, gyalogosfelismerős városi koccanásgátlóval, Apple CarPlay és Google AndroidAuto támogatást is adó infotainment rendszerrel, automatikus reteszelésű elektronikus rögzítőfékkel, elektromos sofőrüléssel és nyitáskor előbújó élvédőkkel az ajtókon. Alapáron jár a fűthető első-hátsó ülés vagy a teljes egészében LED-es, kanyarkövető fényszóró is. Ezeket és a hajtásláncot alapul véve nem is rossz az abszolút értékben persze nagyon nem szerény, 14,688 millió forintos alapár, de nyitható panorámatetejével, állófűtésével, vontatmánystabilizálós (elektromosan kihajtható) vonóhorgával, láblendítésre elektromosan nyíló csomagtérajtajával, távolságtartós tempomatjával és sávtartójával, valamint egy sor egyéb extrájával a tesztautó 18,5 milliós vételára is egészen védhető. Pláne úgy, hogy a Kodiaq esetén is van 600 ezer forintos árkedvezmény, meg aztán pláne flottás vásárlásnál egyedi ár, s ez a modell is tudja azt, amit a Superb:

    Skodaként hivalkodásmentes prémiumautó-alternatíva.

    Előző cikkKisautó, nagy szerelem – Csonti Fiat 500-asát próbáltuk!
    Következő cikkÜzemanyagár-csökkenést hoz május utolsó hete
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    5 HOZZÁSZÓLÁS

      • Jól néz ki, de én lehet, hogy inkább feketében választanám. A belseje is nagyon szépre sikerült, az ülések nagyon jók és a piros varrás is rendben van. A kormány is gyönyörű. Szóval minden téren nagyon rendben van ez a kocsi. Hogy ki adna érte ennyi pénzt és ezen mi mást lehetne venni, az egy másik kérdés.

    1. Az Octavia RS teszt óta az összes dsg-s autónál -amivel mentem- direktbe kipróbáltam ezt a garázsfeljárós-felváltós dolgot, de egyik se vált fel indokolatlanul….

      Nem lehet hogy csak azzal az autónál nem stimmelt valami ? Ha jól tudom amúgy is egy jobb sorsa érdemes tesztautó volt….