Külön Hilux készült az 50. évfordulóra

    0
    1

    Legyen szó terepjárásról, sivatagi kalandozásról, vagy akár erdészeti, vadászati munkavégzésről, a Toyota Hilux fogalom. Igaz, a modellnév jó ideje, közel 50 éve ismert, hiszen a sorozat első generációja 1968. március 21-én mutatkozott be Japánban, majd egy évvel később az európai piacon. A Hilux mára a Toyota egyik legsikeresebb autójává vált, de ami még fontosabb, több mint 18 millió darabos értékesítési eredményével ez a világ legnépszerűbb pickupja. A Hiluxot jelenleg hat országban is gyártják, és a világ 180 országában kapható.
    Az elmúlt 50 évben a megkérdőjelezhetetlen minőség, az elnyűhetetlen tartósság és a legendás megbízhatóság hármasáról híressé vált, a megállíthatatlan Hilux újra meg újra bizonyította legyőzhetetlenségét, meghódítva az Északi-sarkot, Izland vulkánjait és az Antarktiszt, közben pedig dobogós helyezéseket szerzet a Dakar Rally poklában, ahol épp most is épp előkelő helyen versenyez. [BANNER type="1"]
    Hogy még egy kicsivel több figyelmet kapjon a modell, megszületett az eddigi csúcsverzión alapuló jubileumi különkiadás, az Invincible 50 Chrome Edition. Az új változat megjelenését kifejezetten egyedivé teszik a krómozott bukócsövek és fellépők, az ugyancsak krómozott gallytörő rács és kartervédő lemez, valamint a fekete színű kerékjárat-szélesítések, amelyek csiszolt felületű, 18 colos könnyűfém keréktárcsákat rejtenek. Az első ajtókat “Invincible 50” embléma díszíti. A platót fényezését műanyag bélés óvja a karcolásoktól.
    A Hiluxot stop-start elektronikás 2.4 D-4D (150 LE, 400 Nm) dízelmotor hajtja, európai eladásai pedig tavaly 41 044 példánnyal új rekordot döntöttek. Hogy a hazai piacon megjelenik a jubileumi kiadás, arról egyelőre nincs információnk, de az Invincible „alapverzióról tudunk mutatni egy tesztet, alább pedig az évfordulós változat látható mozgás közben is.
    Előző cikkSzéles vigyorral érkezett az új Jetta
    Következő cikkFogorvosi rendelőben landolt egy Nissan
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.