Lady Gaga és Vilmos herceg a két legkedveltebb autónév

    7
    1
    Érdekes, reprezentatív mintán alapuló felmérést készített az angol NCP parkolótársaság: ellenőreik nem csak a parkolójegyek érvényességét vizsgálták, hanem 3000, 17-45 év közötti autóstól azt is megkérdezték, hogy vajon elnevezik-e autójukat. Az eredmények szerint a britek közel fele, egészen pontosan 43 százaléka névvel illeti, majd azon szólítja, illetve azzal emlegeti négykerekűjét. [BANNER type="1"] A felmérés kifejtendő kérdést is tartalmazott: vizsgálta, hogy milyen nevet kapnak az autók. A válaszadók 24 százaléka hírességekről nevezte el járgányát, a két legnépszerűbb név: Vilmos herceg és Lady Gaga. Utóbbiakkal nyilván vicces és nem kicsit felvágós kijelentéseket lehet tenni, például „Hazavitetem magam Vilmos herceggel! vagy „Megyek, megpakolom Lady Gaga hátulját!. A legnépszerűbbnek számító hírességek után a megkérdezettek 11 százaléka rajzfilmfigurák, 4 százalékuk focisták, 3 százalékuk pedig politikusok nevét adta autójának. Érdekesség, hogy a válaszadók 3 százaléka munkatársairól nevezte el autóját, amit egyébként nem mindenki tart értelmes dolognak. A kérdezettek 20 százaléka szerint szánalmas, ha valaki megszemélyesíti autóját. Mi semmiképp sem lennénk ilyen elítélőek, hozzászólásként pedig várjuk olvasóink véleményét! Az autóelnevezés egyébként nem véletlen kialakult, hanem valós történelemmel rendelkező szokás, gondoljunk csak bele, a hajók már évszázadok óta, a mai napig nevet viselnek.
    Előző cikkRejtélyes Toyota hibrid: NS4
    Következő cikkÉles fegyver 62 millió forintért
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    7 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Hali mindenki!
      Az enyémnek is egyértelmű, hogy neve van. Egy 20 éves autó, tehát tényleg „van lelke”.
      Meg kortársaim közül (nem sokkal vagyok idősebb az autónál) sokan a Knight Rider-en nőttek fel, ami rám szerintem igencsak nagy hatást gyakorolt ezen a téren (hogy az autó egy társ).
      Meg amúgy is. Az autó elvisz A-ból B-be, mindig ott van ha szükség van rá (persze ha megkapja a kellő törődést és odafigyelést), és adott esetben emberes ganéból is kihúzhat. Meg persze egy balesetnél -többé kevésbé- megvéd, összetörik helyetted, vagyis feláldozza magát. Meg ahogy egy ismerősöm mondta: „A nőd elhagyhat, de az autód soha”. Ugyanakkor az asszony felpofoz ha megfordulsz egy jó csaj után az utcán, pláne ha még „ki is próbálod”. Ezzel szemben az 20 éves autód nem lesz féltékeny, ha elviszel próbakörre mondjuk egy zsír új Ferrarit (erre mondjuk kicsi az esély).
      Szerintem a hírességekről elnevezés, vagy pl. kollégáról viszont nem a legjobb. Az kicsit majmolás szagú dolog.
      Ahol dolgoztam műhely, ott rendszeresen a rendszámról kapták a nevüket az autók.
      Nálam szempont (lehet hogy csak az én marhaságom), hogy az autó az nőnemű.
      De végül is kinek a pap, kinek a paplan 🙂
      Az pedig tényleg tapasztalat, hogy aki nevet ad az autónak, az tutira törődik vele. Tehát ha venni akarsz használt autót, és a tulaj úgy hív be, hogy „Gyere be, Marcsi a garázsban áll” akkor arra már érdemes rászánni az időt hogy alaposan „megismerkedjetek”.

    2. Egyébként nem csak a hajóknak, hanem a mozdonyoknak is vannak beceneveik -bár ezek kevésbé hivatalosak, inkább csak ragadványnevek egy-egy jellemző tulajdonságaik miatt, mégis a legtöbb vasutas és vasútbarát így ismeri őket. Csak néhány példa:
      V43= Szili – a szilícium-diódás egyenirányítói miatt
      V63= Gigant – a kétezres évekig ők voltak a legerősebb mozdonyok a magyar vaspályákon
      V46= Szöcske – fürgesége és kiálló alkatrészei miatt
      M62= Szergej – orosz (szovjet) származása miatt
      M43= Dácsia – román származásra és a hasonló nevű személygépkocsik legendásan csapnivaló összeszerelési minőségére utal
      M41= Csörgő – tipikus, összetéveszthetetlen hangja miatt

      Akit bővebben érdekel:
      [url][url]http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_mozdonyok_%C3%A9s_motorkocsik_becenevei[/url][/url]

    3. Szerintem ez egy nagyon szép dolog, hisz az autóknak (főleg a régebbieknek) bizony lelkük van. Az enyém Böbe. Ezt a nevet még az előző és egyben első gazdiától kapta, aki 5 évnyi várakozás után 1987-ben kihozta a Merkur-telepről. Az első pillanattól kezdve így becézte, és nagyon vigyázott rá. Szerintem jobban szerette, mint a kedves feleségét. Azóta már a bácsi és Böbe is megöregedett, de én viszem tovább a hagyományt, SZERETEM AZ AUTÓMAT, szoktam beszélni hozzá, dicsérni, simogatni. Lehet nyugodtan hülyének nézni, hisz „csak egy vasdarab” -mondják sokan, akik még nem éltek át ilyet.

    4. Nem tudom mi ebben olyan nagy dolog, ezek az angolok ráérnek minden marhaságot kutatni.
      Nálunk a szélesebb családban és ügyfeleim közül is nagyon sokan névvel illetik az autójukat.

      Erdekes viszont, amire az illető kutatás ezek szerint nem tér ki de magam látom, hogy azok nevezik néven a járművüket, akik jobban kotődnek hozzájuk, nem csak az autót, hanem esetleg társat vagy a család egy tagját is látják bennük. Ráadásul minél kisebb vagy barátságosabb a darab annál inkább becézgetik.
      Nálunk van Fehérke ( természetesen a színe miatt ), Egérke, Pati, de volt Bolha, Mömmike, és tudok Kisvakondról, Mathiasról, vagy éppen Nelsonról is.

      Mindegyiknek meg vannak az okai, hol a formája, színe, vagy egyéb más a tulaj kötődése szerinti őrület.

      Uff!