Katona MátyásGyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről.
Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is.
Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.
Bocsi, jogos
Egy ilyen lánykérő itt 30 000 Ft-ba került volna, a képet pedig csak akkor tekinthette volna meg a drága arajelölt, ha a levélben kapott kóddal megnézi az ORFK megfelelő weboldalán. A büntetési tétel errefelé nyilván azért is magasabb ennyivel, mert ilyen arányban keresünk jobban itt Magyarországon a németországi proletárokhoz képest. 🙂
Többek közt ezért ritkulnak a „normális” rendőrök, mert nyilvános helyen ilyen sztorikat mesélsz. Nem keveset kockáztat azzal, hogy jófej legyen veled…
Szerintem az itthoniak sem mind suttyók. Budapesten pl. nagyon pozitív benyomásaim vannak (nem vagyok bp.-i, de gyakran autózom ott). Volt, hogy bambulva, másnaposan érkezve a szigligeti Süllőfesztiválról átcsorogtam a piroson a sorral, és számonkéréskor derült ki, hogy a forgalmim is lejárt. Szóbeli figyelmeztetéssel haza lettem küldve, hatszáz forint volt nálam, és nem volt hajlandó azt sem elfogadni a rendőr. Más alkalommal durva szabálysértések halmazát egy csapásra elkövetve (k.-án siettem), belefutottam a rendőr karjaiba (majdnem szó szerint odaparkolva) meg tudtunk egyezni 10e Ft kp,-ban (igaz, el kellett ügessek az automatáig).
Plusz még azonnal ki is végzik, ahogy minden nap teszik. Lövik, akasztják az embereket.
Plusz még ráfejeltek volna egy közúti veszélyeztetés címszó alatt kiküldött csekkel is.
itthoni sutyerákok,jól megbünteték volna,és még jó szar minőségbe küldték volna ki.
Nem hogy a4 méretben.