Lehet 1,4 millióért jót franciázni? Citroën C4 használtteszt

    9
    1

    Ahogyan már többször leírtuk, jelenlegi statisztikáink szerint a vásárlók zöme 1,5 millió forint környékén áhít 6 évnél nem idősebb autót. Ennyi pénzért a legtöbb márka esetén zömében kisautók kínálkoznak, a családi használatra alkalmasabb alsó-középkategóriásokat többre tartják – az árakat pedig tartósan tartja magasan, hogy a legtöbb vevő olyat szeretne.
    A Használtautó.hu friss ajánlatait böngészve azonban szemet szúrt a 6 éves, ráadásul alacsony futású, mindössze 63 ezer kilométert megtett, kereskedés által kínált, de alapvetően egygazdás, ötajtós Citroën C4. Igazából nem egyedi ajánlat, hiszen ahogyan korábban egy titkos tippben is írtam, a C4 értékvesztése annak ellenére magasabb az átlagosnál, hogy arra nem szolgált rá. Mivel azonban ez az autó épp egy ismerős kereskedésnél, az AutoPalace Délpestnél várja második gazdáját, nem hagyhattam ki a személyes találkozót, hogy kiderüljön, érdemes-e vele vásárláskor kalkulálni.

    Kezdjük a már a telefonos érdeklődők által is lezongorázandó kérdésekkel: 2005. szeptemberi vásárlás, első tulaj, 4 légzsák, klíma, ABS, távirányítós központi zár, elektromos első ablakok és tükrök, kormányoszlopról vezérelhető CD-rádió, tempomat és sebességhatároló egyaránt található benne, sőt, a C4 különlegességének számító illatkapszula is tehető bele. Törve nem volt, de a gépháztetőt egy ráesett faág miatt már fújták – a résezés valóban mindenhol tökéletes az autón, és parkolási horzsolások sincsenek rajta. Idős gazdája zömében elővárosi forgalomban használta és jól dokumentáltan, rendszeresen ment vele autópályán is – a virtuális matricák pedáns rendben sorakoznak az egyik tároló-rekeszben. Szervizkönyv van, de csak az első, két évesen megejtett kötelező revízión járt márkaműhelyben a C4, 2007-ben, 22 ezer kilométerrel – ez egyébként teljesen alátámasztja az átlagosnál szolidabb, évi 10 ezer kilométeres futást. Azóta márkafüggetlen, sufni-szerelő végezte a karbantartásokat – a benzines C4-en voltaképp nincs is semmi bonyolult, de a fedélzeti számítógép már két éve és 22 ezer kilométer óta villog induláskor: várja a márkaszerviz.

    Ez a látogatás azonban eddig elmaradt, s az ajtókat feltárva látható, hogy noha törődtek az autóval (rongyok, zárolajozó a csomagtérben), a világos kárpitok több takarítást igényeltek volna – sajnos általános trend, hogy sokan kívülről, a szomszéd szemének többet suvickolják autójukat, mint belülről, saját örömükre. Noha a kárpitok, főként a vezető ülésénél foltosak, kopás vagy szakadás sehol sincs. A puha műszerfal két apró szépséghibát is mutat: egyrészt nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog a sofőr felőli bal szélre felragasztott szerencse-érme, másrészt szinte biztos, hogy senkiből sem fog elismerő szavakat kiváltani a köré is jutott, becsillanó ragasztó. Ezen túlmenően a középkonzol fémes betétjének egyik elálló sarka és az ottani kombinált-kijelző szélének foltosodása szúrhat szemet, de valós hiba, rendellenesség nem említhető. [BANNER type="1"]

    A lényeg persze a próbakör, az 1,6-os, 110 lóerős, PSA-benzines jól indul, egyenletes alapjárattal és legfőképpen halkan jár, zajmérőnk szerint 47 dB(A) a zajszint. A csendes futás menet közben is megmarad, 110-120 km/óráig nagyon halk a C4, az utastér zörgésmentes. 130-nál motorja már hallható, de még mindig nem vészes, 72 dB(A) értéket mutat műszerünk, egy műanyagelem viszont olyankor rezonál elöl. Az alap feletti, 1,6-os menetdinamikájára érzet alapján és a számok tükrében sem lehet panasz, a 100 km/órára gyorsulás 10,6 másodperc, a végsebesség 194 km/óra lehet. A vegyes fogyasztási érték 7,1 l/100 km, az igen komoly távon, több mint 10 ezer kilométeren mért átlag (nem nullázták a fedélzeti számítógépet) 8,8 l/100 km, ami még mindig fájdalomküszöb alatti. Az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű zaj és szokatlan rezonanciák nélkül, valamint nem utolsó sorban egészen jó csillapítással utaztat; mégsem kelt túllágyított érzést, mint például a második generációs C4-esé. Különösebb megszokást nem igényel a fix közepű kormánykerék, belsején kényelmesen kapcsolható a tempomat, illetve a sebességhatároló, külseje végállásai között 2,8 fordulatot ír, azaz viszonylag közvetlen.
    A C4 ráadásul nem csak általános állapotával meggyőző, ma is értékesek azon kvalitásai, amelyekkel megjelenésekor, 2004-ben az Év Autója döntősei közé jutott: helykínálata a kompakt-osztályban kifejezetten tágas, kidolgozása 6 év után is jónak mondható, zaja csekély, jól lehet belőle kilátni és értékarányosságát növeli, hogy nem csak olcsó, gazdagon felszerelt is. A személyes próba tehát meggyőző, nem csak papíron vonzó a C4, így valóban tekinthető vásárlói titkos tippnek, hogy a címben feltett kérdés ne maradjon válasz nélkül: 1,4 millióért igenis lehet jó francia autót találni.
    Előző cikkElőre a jövőbe: DeLorean DMCev
    Következő cikk1000 lóerős az oroszok által tuningolt olasz sportgép
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    9 HOZZÁSZÓLÁS

    1. 1,6 benzines 2004/12 havi, tehát nagyon első szériás C4 tulaja vagyok. 27.000 km-rel 2,5 évesen vettem meg egy kereskedésből, úgy, hogy 2 évet használták, majd késő ősszel beadták a kereskedésbe, ahonnan tavasszal került elő, addig egy helyben állt. Pöccre indult, pedig senki sem érdeklődött érte, így nem is bikázták soha.
      Azóta 8 éves lett idén. 127e km lett benne. Átlagfogyasztása 6.5 liter 90-100-as tempónál. Bármilyen kútról tankolhatom, nem kényes a benzin minőségére, pedig benzinszűrő nem is volt benne cserélve, mivel nem igazán lehet (tankban található). Alig kopott valamit a beltér, pedig napi használatban van.
      Végig az utcán parkolt, esőben, fagyban. Eredeti akkumulátor van benne. Olaj és olajszűrő csere 15.000 km-ként történt, mikor milyen(mobil1, total, lotos, thk, auchan), de 5w40 olajjal. A legolcsóbb szűrőt veszem bele, ami épp akad. Vezérlést 110e km-nél cseréltük 50e Ft-ból megvolt. Kapott egy új kínai nyárigumiszettet 120e km-nél, addig a gyári Michelin volt rajta. 100e km-nél kapott egy új fékrendszert ez 90e Ft-ba került (elöl hátul tárcsa+fékpofa (brembo+ferrodo)).

      Hibái inkább helytelen vezetésből vannak. pl karcos itt ott, mert ennek annak nekimentem.

      Soha(!) nem volt cserélve: -fékfolyadék, akkumulátor, hűtőfolyadék, klíma és mégis jó minden.

      Röviden ennyi.

    2. Jó cikk!
      Én szeretem a francia autókat, nekem is az van 🙂
      Olcsóbban lehet hozzájuk jutni, mint egy hasonló felszereltségű/teljesítményű német/japán-hoz.
      A galériában az utolsó képen van az autó adatlapja, ott a [b]kereskedő szerint csak 1.4-es motor[/b] van benne. Akkor most mekkora? A cikk szerint 1.6-os.