Lesznek új magyar rendszámok, de nem az elkövetkezendő években

    0
    1
    Ahogyan 1958-ban a két betű+három szám kombinációt váltotta a két betű+négy szám, 1990-ben érkezett a jelenleg is futó három betű-három szám kombináció. Mivel már az S betűvel kezdődő kombinációk mintegy kétharmadánál tartunk, látható, hogy előbb utóbb ki fog futni a kiadható és még nem használt kombinációk sora. Időről időre fel is merülnek lehetőségek a váltás kapcsán. Csaknem 10 éve például a területi, megyei vagy akár járási rendszámok híre volt ilyen, nemrégiben pedig a Magyar Autóklub írt „hivatalosan meg nem erősített információkra hivatkozva arról, hogy a jelenlegi rendszert már jövőre felválthatja a 2+2 (összesen 4) betű+3 szám struktúra. [BANNER type="1"] Hogy a pletyka mennyire igaz, megkérdeztük az illetékes Innovációs és Technológiai Minisztériumot, melynek sajtóosztálya szinte azonnal válaszolt. Mint megtudtuk

    A jelenlegi karakterkészlet használatával még néhány évig biztosítható a rendszámok kiadása. A mostanit felváltó formátummal szembeni legfontosabb elvárás, hogy tartósan oldja meg a gépkocsik hatósági jelzéssel való ellátását. A rendszámtáblák karakterkészletével kapcsolatos jogalkotási munka folyamatban van.

    Ez alapján tehát jövőre, de talán még jövő utánra sem várható a mostanit felváltó rendszer leváltása. Talán amiatt sem, mert tavaly és idén is lassult mind az új autók, mind a használt importpéldányok forgalomba helyezése, így míg 2018-2019 között kifutott az R-betű, a 2019 év végétől adott S kezdőbetűs várhatóan még idén is tartani fogja magát. Igaz, a sor nem végtelen, miután az U, X, W a motorkerékpárok és utánfutók számára foglalt már, ezért az S után már csak a T, V, Z van hátra. Bár ezek is 5-8 évre elegendőek lehetnek, az szinte biztos, hogy ha 1-2 éven belül nem is, de 2030-ig várható az új, az ITM-től kapott információ szerint már előkészítés alatt álló struktúra bevezetése.
    Előző cikkMegvillantották a Subaru SUV-ját – a Toyotával közös platformon
    Következő cikkÉletre kelt a BMW M3 történelme a Wallis Pestnél
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.