Magyar autó, magyar hölggyel, komoly ménessel a pódiumon

Talán minden autófanatikusnak megvan sztori szintjén, hogy van Dunaújvárosban egy úriember, aki drágábbnál drágább luxusautókat birtokol. Nos, nem csupán birtokol, hanem épít is.

Az alapanyagot persze nem a kínai piacról veszi,

hanem például a Lamborghinitől vagy a Ferraritól. Múlt héten pedig műhelyébe invitált bennünket, hogy elsőként szemlélhessük meg az idei, azaz a 86., sajtónapjával épp ma nyitott Genfi Autószalonra készített autóit. Ha a kuvaiti származású Bader Al Roudhan receptes könyvet írna autóihoz, az így kezdődne: első lépésként végy egy Lamborghini Aventadort, vagy egy másik „remekműhöz egy Ferrari 458 Italiát.



[BANNER type="1"]



Jó alapanyagból könnyű jót főzni, tudja ezt „Badi is. Nem titkoltan azokat a vevőket szeretné kiszolgálni, akinek unalmas egy Ferrari vagy egy Lamborghini. Nyilván nem a dunaújvárosi vevőkörből lesz ilyen, de mint mondja, szereti Magyarországot, vevőit pedig innen tökéletesen ki tudja szolgálni. Eljut a neves nyugat-európai és közel-keleti autószalonokra is. A magyar érdeklődőknek pedig nem kell feltétlenül külföldre menniük, hogy láthassák a legkomolyabb itthon „készülő autókat, a bő két hét múlva nyíló Autó, Motor és Tuning Show is megmutatja majd Bader úr autóit.

[urlap]



A képzeletbeli receptes könyv szinte kötelező második lépése a „szereld le a gyári lökhárítókat. A cégtulajdonos, ötletgazda, de leginkább autófanatikus, azaz gyerekkori álmait megvalósító Bader úr segítőivel, például Vittorio Strosek formatervezővel számítógépes kalkulációkkal is támogatva rajzol új „köntöst az alapul vett szupergépeknek. Az átépítésekhez nem csak részletes dokumentáció készül, a leszerelt darabok is megőrzésre kerülnek, az autók bármikor visszaalakíthatók, ha például valaki a természetesen átbőrözött, festéssel vagy inkább fóliázással átszínezett autókat a gyári elemekkel kérné. Az egyedi szárnyak, küszöbök, lökhárítók jellemzően karbonszálas műanyagból, a gyáriaknál szerényebb tömeggel készülnek. Nem olcsók, de a tömegcsökkentés egy hajszálnyit jobb menetdinamikát is ígér. Kötve hiszem, hogy ez a gyárilag is elképesztő paraméterekkel rendelkező autóknál érezhető lenne, ám állítólag ennek ellenére van vevő, aki megfizeti ezeket az autókat.




Azért az egyértelműen látható, hogy nem tolonganak. Mr. Bader jól láthatóan alaposan kell kóstoltassa a közönséget autóival. A Lamborghini Aventador alapú Avanti Rosso például már a tavaly őszi Párizsi Autószalonon is kint volt, a kapuit ma megnyitott Genfi Autószalonra pedig új színezést kapott. Talán most eladja majd magát, uszkve 800 ezer – egymillió eurós ár lenne a cél. Igen, ez nagyjából a duplája a gyári árnak, alkudni nyilván „kötelező. Nehéz felfogni, hogy mennyire komoly vagyonnal kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki egy ilyen autót megengedhessen magának. Nehéz felfogni, hogy miért jobb egy magyar átépítés, mint egy eredeti Ferrari vagy Lamborghini, de azért el lehet képzelni, hogy míg felének a háromajtós Suzukikra kerülnek az „egyediséget kifejező kiegészítők, addig a jobban eleresztett országokban, például Dubaiban egészen egyszerűen ki kell tudni tűnni valamivel a Ferrarikkal, Lamborghinikkel tömött parkolókból. Meg mégiscsak többet lehet mesélni egy átépítésről, mint egy katalógusokból ismert modellről.





Mit is tudnak a dunaújvárosi Ferrarik, Lamborghinik? Ha az autószalonok szintjén nézzük, például azt, hogy a magyar embereknek munkát adó cég magyar hoszteszekkel járja a világot, ez örömteli, ahogyan az is, hogy a magyar lányok köztudottan szépek. Utóbbi feledtetheti az autókon látható egy-egy nem 100%-osan tökéletes megoldást. Igen, szerelemautót, valljuk be, illúziót árulnak a szupersportautók gyártói. Józan ésszel belegondolni is borzalmas, hogy mennyi pénzért, de jó hallani az itthon felkerült kipufogók mesés hangját, amit az Avanti Rosso esetén a Lamborghini 6,5 literes V12-ese szólaltat meg. A gyárilag 700 lóerős teljesítmény állítólag 780 lóerő lett a minimális átalakítással. A gyorsulási élmény pedig letaglózó lehet, ahogyan persze alapból is az egy Aventadorral: a 0-100km/órás érték mindössze 2,9 másodperc. És akkor ehhez jön még az egyediség.



Bader úr persze óvatos, nem akarja átverni vevőit. A motorokhoz nem nyúl hozzá, nem akarja, hogy ugorjon a gyári garancia. Mint mondja, egy 6,5 literes V12-esből, ami például az Aventadort hajtja, simán ki lehetne hozni több mint ezer lóerős teljesítményt. De a váltó, a hajtáslánc többi eleme biztosan nem ehhez van méretezve. Ráadásul jó eséllyel nem is jönne ki a hiba az évente csak néhány alakalommal használt autóknál az első években, de utána szinte garantáltan. Így ő marad a szolid, megbontás nélküli, a garanciát még nem bántó teljesítménynövelésnél és a formákkal való játszadozásnál.



Míg a drágább Lamborghini Aventadorból immár második ruháját ölti a Nimrod, bocsánat Nimrod Performance példánya, a Ferrarik „futószalagon készülnek Dunaújvárosban. Látogatásunkkor is három példány volt a műhelynél, ami egyébként a hazai gazdaság szebb napjaiban egy Skoda autószalon volt. Most pedig ott állt előtte is egy átépített 458 Italia, kettő épül-szépült a garázsban, az egyikét, színváltós matt kék fényezésével fóliájával még meg is tudtuk fotózni. Egy korábbi példánnyal pedig egy élménykör is jutott. A „kis 4,5 literes V8-as 570-590 lóereje sem szerény ám, a váltó itt is hétfokozatú robotizált, akárcsak az Aventadornál, ám itt duplakuplungos. Villámgyorsan kapcsol, hajtás csak hátul (az Aventador ugyebár összkerekes), a 100 km/órás sprint itt ugyan 3,4 másodpercig is eltart, de így is elképesztően gyors. Bevallom, lehetséges, hogy az engedélyezett tempót is túlléphettük Dunaújváros határában, de a Ferrari kilométeróráját az utas nem látja. Csak az utat, ami gyorsan suhan, kanyarban tapad az autó, a vigyor pedig húzódik az arcokon. Aztán Bader úr beböffenti, hogy egy ilyen „olcsó Ferrari gyárilag 280 ezer eurótól elérhető, ő sem adja drágábban, mint 350-400 ezer euró. Fele annyiba kerül tehát, mint az Aventador, az élmény viszont itt is nagyon-nagyon komoly.



Ha innen nézzük, akadnak jó ajánlatok, persze nem a Dunaújvárosban és környékén, hanem inkább a Genf, Qatar, Dubai környékén élőknek. Így aztán a Nimrod Performance rendszeresen látogatja is autószalonjaikat. A még bőven csak fejlődési fázisában lévő cég az egy-egy vevőjét ezeken a kiállításokon vadássza le. Bár a hazai autógyártás már rég nem az ős (amúgy hivatalosan második generációs) Swiftről és igaz barátunkról, az Astra F-ről, hanem Audikról, Mercedesekről és egyre jobb Suzukikról szól, a Nimrod talán még egy kicsit feljebb viheti a nimbuszát.