Magyar győzelem a Forma-1-es overall-versenyen

    2
    1
    „Öltöztess fel a Fináléra címmel indított dizájnversenyt a versenyruháik kapcsán kereken 30 éve együttműködő McLaren és a Hugo Boss, az idei Forma-1 nagydíjak szabadedzésein a házigazda-országok egy-egy dizájnere által készített, egyedi overallokba bújtak a McLaren istálló pilótái, azaz Jenson Button és Lewis Hamilton. Az évad végéhez közeledve aztán közönségszavazásra került sor, melyen fölényesen nyert a magyar, Kalmár Istán-féle, kalocsai motívumokkal díszített versenyruha, melyet mégsem hirdettek ki győztesként. A versenybíróknak ugyanis nem tetszett, hogy a magyaroknál, azaz nálunk rögtön nemzeti sport lett a szavazásból, és boldog, boldogtalan pörgette azonos számítógépről is a voksolást. A németek első körben sorsolásos eredményt hoztak, minő meglepetés, a német nyert.
    Ahogyan azt írtuk, Kalmár István nem hagyta annyiban a dolgot és elérte, hogy ismételt szavazásra kerüljön sor. A németek végül beadták derekukat, a korábbinál szigorúbb ismétlést tiltó részletekkel, de megismételték a szavazást, egy kemény feltétellel. A kisorsolt hazai overallhoz annyira ragaszkodtak, hogy kikötöttek, hogy „amennyiben esetleg nem a német ruha nyer az ismételt szavazáson, Hamilton akkor is az ő mezükben ül autóba, s immár csakis Button ruhája volt tárgya a virtuális versengésnek. [BANNER type="1"] Az eredményhirdetés most sem volt azonnali, a csütörtök éjfélig tartó verseny zárása csak tegnap délután került fel az internetre, Kalmár István formaterve immár másodjára is fölényesen nyert, mintegy 120 ezer voksával két nagyságrenddel áll a második helyen végzett előtt. November 27-én tehát Button a magyar, míg Hamilton a német ruhában fejezheti be az idei évadot.
    Mivel a magyar nagydíj edzésén Hamilton által hordott ruha így már most felszabadult, arra rögtön jótékonysági árverést szervezett a Hugo Boss hazai forgalmazója, a Roland Divatház, a befolyó összeget a gyermekek gyógyításában segítő Trautsch András Olivér Alapítványnak ajánlják fel a szervezők.
    Előző cikkHol a meglepetés? Audi A4
    Következő cikkFlex-szel vág fel az Opel: Zafira Tourer miniteszt
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Ennek a hazudozásnak az lehet az oka, hogy ez egész egy ingyen reklám annak az országnak, amelyik nyer és ők ezt nem Magyarországnak szánták.
      Gondoljunk csak bele: a Világ másik felén kalocsai mintás ruhában mutatkoznak az ő versenyzőik és megkérdezik tőlük, hogy miféle virágok azok a ruháikon! Ekkor el kellene nekik mondaniuk, hogy van egy kb. 15 milliós nép Európa közepén, amelyiknek ez egy, a népművészetükből kölcsönzött darab és ráadásul sok-sok ilyenjük van. Értik? A nép művészetének egy része!
      Talán még az emberek érdeklődését is fölkeltenék Magyarország iránt. Nemcsak az ott élőkét, hanem mindazokét, akik a közvetítést látják. A magyarok iránt, akiknek nem tudnak soha megbocsátani azért, mert évszázadokon keresztül mi tartottuk életben Európát, ill. annak népeit, különben már rég éhen haltak volna nélkülünk! Hát ezt már csak nem lehet hagyni. Még a végén valamire büszkék leszünk…