Nem is látszik rajta, de a Cascada nagy, nagyon nagy, méreteivel a középkategóriás limuzinok világában van otthon
A kétezres évek egyik slágerterméke volt a keménytetős kabrió, mára azonban csendesedni látszik a szegmens, s mind több gyártó vallja be, hogy egy kabrió leginkább vászontetővel kabrió, pláne akkor, ha az egy prémiummodell. Az Opel pedig prémiumirányba kíván húzni, így az előző generációs (és természetesen keménytetős) Astra TwinTop nyugdíjazása után vászonkalapos kabriót hozott, növelt, már-már középkategóriás, azaz az Insigniát súroló méretekkel. A Cascada tavasszal érkezett meg a hazai piacra, akkor alaposan be is mutattuk, most pedig ki is próbáltuk, a kezdeti kínálat csúcsmotorjával, azaz a szentgotthárdi 1.6 SIDI Turbo 170 lóerősével. Hamarosan persze ez csak középpályás lesz, ugyanis minap debütált ugyanazon motor 200 lóerős variánsa is a Cascadában – hol máshol, mint a Frankfurti Autószalonon.
[BANNER type="1"]
Nézzük azonban ezt a 170 lóerős Cascadát, ami ugyebár 4 mm híján 4,7 méter hosszú, tengelytávja 5 mm híján 2,7 méter, s a négyüléses autó egészen tágas is, 180 cm alatti testmagassággal (hasonlóan nem túlzottan termetes sofőr mögött) még hátul is lehet benne utazni, de azért abszolút értékben elképesztően helypazarló. Ilyen hosszúsággal a nagyobb méretű egyterűk szoktak rendelkezni, a közöttük viszonylag nagynak számító Zafira Tourer is rövidebb nála, s még a kiviteltől függően 8-9 üléses Vivaro Tour is csupán 9,5 cm-rel hosszabb. Azoknak persze nem nyitható a teteje, ennek pedig igen, akár menet közben is, 40 km/óráig, teljesen elektromosan, ha a csomagtérben kihúztuk a szeparáló-rekeszt. Úgy tud ugyanis lenyílni a tető, 17 másodperc alatt, s úgy lesz 380 helyett 280 literes a csomagtér. Utóbbi is egészen tágas a kabriók körében. Pláne nagy a bővített tér, amikor is 1,8 méter hosszon, 750 liternyi űr tölthető meg.
Nagy csomagtérre törekedhettek a tervezők, a magas farhoz alapáron jár a tolatókamera, a parkolóradarok azonban felárasak
Bár a formán nem látszik, méreteivel a Cascada inkább az Insigniához, mint az Astrához van közelebb. Formáján pedig nehéz eligazodni: nyilván szándékosan megállapíthatatlan, hogy melyik modellre hasonlít inkább. Legkevesebbet talán akkor tévedünk, ha azt mondjuk, hogy jellegzetesen opeles, s a gyáriaknak bizonyára ez lehetett a célja. Nem mintha sokakat vonzhatna át a tömegmodellektől, ez rétegautó, s leginkább a prémiummárkák hasonló méretű kabriói között böngészők közül csábíthat(na) át kuncsaftokat.
Távirányítóról és menet közben (40 km/óráig) is tudja a mutatványt, a nyitás 17, a zárás 19 másodperc, ablakhúzás nélkül, a négy oldalablak egy külön gombbal engedhető le, vagy húzható fel egyszerre
Szinte mindent tud, amit a nagyok: vászonteteje nem csak elektromos mozgatású, hanem 3 rétegű, extrán hő- és hangszigetelt, s ez bizony meg is látszik a zajkomforton. A Cascada csendes, zárt tetővel még autópályán is csendes. Nyitottal pedig pont az a jó, hogy kellően kabriós. A felboruló autót akár el is bíró szélvédő nem nyújtózik az első utasok fölé, a napellenző ellenben magasra emelt ülésnél pont a sofőr szemmagasságában lehet. Ha már ülés: az extraként az Opel minősítetten ergonomikus, temérdek módon szabályozható, AGR-tanúsítványos székei itt valahogy nem tűntek jónak. Legalábbis nekem egy hét alatt sem sikerült megtalálni a kényelmes pozíciót, más kolléga szerint a szokásos komfortot adták.
Jellegzetesen opeles, sokgombos középkonzolos a műszerfal. A tető nyitókallantyúja a váltó mögött látható, mellette a kisebbik gomb a rögzítőfék
Utóbbit leszámítva a Cascada érdekessége pont az, hogy kabrió létére olyannyira tucatautó, hogy azt elsőre nem is gondolnánk. Egy nagy Opel, csak épp nyitható, menet közben is egyetlen gombnyomásra kallantyúhúzásra nyitható vászontetővel. A tetőnyitás 17 másodperces ideje kifejezetten gyors, s a zárás 19 másodperce sem rossz. Az pedig egyenesen ütőkártya, hogy mindez 40 km/óráig menet közben is mehet. Mehet továbbá a parkolóban, távirányítóról is a nyitás és a zárás is.
Középtermetűek mögött még hátul is el lehet férni, az Isofix-csatlakozók könnyedén elérhetők, a hátrajutásban az első ülések elektromos előresiklása segít. Elöl nem lehet panasz a helykínálatra, az ülések opcióként ergonomikusak
Vezetni a Cascadát épp olyan élmény, mint egy Insigniát, mint egy nem is rossz Insigniát. A műszakiság természetesen igazi legózás végeredménye, az első futómű az Insignia OPC-ből eredő, de az Astra GTC-be is szerelt HiPer Strut, amelynél az első gólyalábak nem forognak a kerekekkel, a hátsó pedig szintén az Astrából eredő Watt-rudas csatolt lengőkaros. Az irányíthatóság kellemes, a rugózás a tesztautó 235/40 R19 abroncsaival inkább feszes, mint kényelmes, s ezen a háromállású (Comfort, Normal és Sport módokat kínáló) adaptív, Flex-Ride lengéscsillapítás sem változtat sokat. A beállítások egyébként a gázreakciót és a kormány (elektromos) rásegítését is hangolják, utóbbi talán Sportban a legkellemesebb, akkor a műszerek is piros háttérvilágítást kapnak.
Bőr hatású a műszerfal borítása, LED-hangulatfényes az utastér, induláskor az elöl ülők számára az öveket villanykar nyújtja
Sportos jellemzőket azonban még a 170 lóerős, kezdeti csúcsmotortól se várjunk. Annak ellenére ne várjunk, hogy a szentgotthárdi, közvetlen befecskendezésű benzines egészen finom darab: nyomatéka már alacsony fordulattól van, csendes és egyenletes járású, 170 lóereje azonban csak 6000 1/percnél jön, erejéhez tehát pörgetni kell. A Cascada viszont nehéz, nagyon nehéz, illetve nehéz, mint a mai Opelek, saját tömege 1,7 tonna feletti. Így a 170 lóerő messze nem sportosan, csak kellemesen viszi. Papíron nagyon takarékosan, a gyár 6,3 l/100 km vegyes fogyasztást ígér, mi zömében városban hajtottuk, így jött ki a 9,7 l/100 km tesztátlag, ami a 8 literes gyári vonatkozó értéknél még elviselhető mértékben több. Ami viszont problémásabb, az az, hogy a nehéz autóhoz egy kissé alul méretezettnek tűnik a fékrendszer, ekkora tömeget bizony nehéz megállítani, s ez időnként a Cascadában is feltűnő.
Még nyitott tetővel sem kicsi, 280, zárttal 380 literes a csomagtér. Támladöntéssel bővíthető is, úgy 750 literes, szűk átjáróval, de bő 1,8 méter hosszú
Ha viszont épp ácsorogni kell, a városi dugókat egészen gyors stop-start rendszer teszi könnyebben elviselhetővé. Utóbbi alap a SIDI motorhoz, ahogyan temérdek egyéb is a Cascadához. Ez az egyetlen olyan Opel, ami mindenképp kap tolatókamerát, továbbá alapáras hozzá az első sportülés és az MP3-olvasó hifi, valamint az ESP is. Légzsákból négy szerepel, az oldalsók az elöl ülők fejéig érnek. Borulás esetén nem csak a szélvédőkeret, a hátsó ülések mögül kirobbanó tartóoszlopok is óvják az utasokat a nyaksérülésektől. Ami viszont fontosabb: a balesetek elkerülésében felárért ugyan, de igen komoly fényerejű adaptív xenonfényszórók, követési távolságra, sávelhagyásra és a holttérben lévő autókra figyelmeztetés is segít. Közvetetten persze a kényelmi extrák, az ülésfűtés és –szellőztetés, a kormánykerék-fűtés, vagy a nyitott tetővel is egészen jó hangminőségű kihangosító is óvja az utazókat. Kár, hogy ezekkel és még néhány extrával (például navigáció, guminyomás-szenzor, ergonomikus ülések, Flex-Ride) a tesztautó ára már 10,5 millió forint feletti. Nem szerény pénz, nem az a pénz, amiért a hazai átlagvásárló autót vehet, a hasonló méretű és tudású kabriókhoz képest azonban kedvező ajánlat a Cascada. Esetükben azonban másik dilemma jöhet elő: a Cascada az igazi prémiumkabriókkal teljesítmény és menetdinamika szempontjából nemigen veszi fel a versenyt. Lehet-e mindezek ellenére siker? Majd a piac eldönti.
Büszkék lehetünk a szentgotthárdi motorra. Csendes, nyomatékos és nem is torkos. A Cascada azonban számára is nehéz
Az átlag ,de lassan(gyorsan), a közép magyarnak se lesz egy ilyesmi az autója soha….
Pedig szép, kár ,hogy nem hibrid.
Nagyon szép a színe, és az egyik legszebb mai autó lett.
Azt hiszem rábeszélem a feleségem egyre 🙂