Magyarázó: melyik kategória mit jelent?

Nem egyszer aggatunk különféle kategóriákat mutató jelzőket az autókra, ám ezek jelentése között nem árt rendet tenni, sokszor ugyanis messze nem egyértelmű, hogy melyik kategória mit jelent.


Szupermini, kisegyterű, középkategóriás – ilyesmik a hivatalos kategória-besorolások, ahogyan a címben is olvasható. A tulajdonosoknak, az átlagautósoknak azonban jellemzően lövésük sincs arról, hogy autójuk melyik skatulyába tartozik, jó esetben annak karosszéria-kivitelét tudják. Például szedán, kombi, vagy „olyan hagyományos”, azaz talán meredekfarú. Ezzel persze semmi gond nincs, hiszen minek is kellene tudnia annak, aki túlzottan nem érdeklődik az autók iránt. Viszont annak már érdemes, aki rendszeresen olvas róluk. Hiszen az autókat vetélytársaikhoz, konkurenseikhez érdemes hasonlítani, értékelni.[BANNER type="1"]



Mit mivel érdemes összevetni, mi micsoda? Ezt próbáljuk az alábbiakban összefoglalni. A kategóriák főbb jellemzőinek és néhány tagjának megadásával. Kezdjük a mikroautókkal, amelyek a legkisebb valódi, tehát nem mopedautókat jelölik. Ilyesmi például a smart fortwo vagy a Toyota iQ is. Jellemzően 3 méter körüli hossz, 2 teljes értékű ülőhely jellemzi őket, amihez az iQ még hozzácsap egy akár használhatót és egy gyakorlatilag nem létezőt.

Egyel komolyabb, már egészen használható, jellemzően négyüléses modellek tartoznak a miniautók, szakzsargon szerint A-kategóriának is nevezett szegmensébe. Hosszuk jellemzően még mindig csupán 3,5 méter körüli. Városi használathoz a lehető legjobbak. Fiat Panda, Chevrolet Matiz/Spark, Suzuki Alto és Celerio, Citroën C1, de akár C-Zero is, meg persze Mitsubishi i-MiEV, Peugeot iOn, Peugeot 107/108, Opel ADAM, sorolhatnánk még. Felénk kevéssé népszerűek, ugyanis első autónak kompromisszumosak, másodikat pedig igen kevesen engedhetnek meg maguknak.



Egy kategóriával feljebb, a B-kategóriában már akár családi használatra is alkalmas modelleket találunk. A kisautók szegmense éppen ezért, használhatósága miatt a „Supermini” elnevezést is hordja. Frissebb tagjai már akár 4 méterig is nyújtózhatnak, jellemző képviselői a Ford Fiesta, a Nissan Micra, az Opel Corsa, a Renault Clio vagy a Volkswagen Polo, de mondhatnánk írhatnánk akár a Dacia Sanderót is. Amíg a hazai eladások zömét magányszemélyek adták, addig ez volt itthon a legkedveltebb szegmens, ugyanis a privát kuncsaftok jellemzően ezt tudták megengedni újonnan.



Napjainkban azonban a C-szegmensként, kompakt- vagy akár Golf-osztályként is ismert alsó-középkategória adja a hazai eladások zömét. Ez a kategória ma már döbbenetesen komoly, akár hosszú távú utazásokhoz is remek autókat ad. Jellemző hosszúságuk 4,3-4,5 méter. Tagjai az említett Golfon túl akár a vele rokon Audi A3, akár a Ford Focus vagy a Honda Civic, de említhető a Renault Mégane, a korábbi Év Autója díjas Peugeot 308 vagy a mostani kitüntetett Opel Astra is.



Vita tárgya, hogy az alsó-középkategória felett középkategóriát vagy pedig felső-középkategóriát jelent-e a D-szegmens. Egy biztos, ezek már vezetői autók, ha a céges hierarchiákat nézzük. Olyan képviselőkkel, mint az Audi A4, a BMW 3-as sorozata vagy a Ford Mondeo, a Mazda6, az Opel Insginia, a Toyota Avensis vagy a Volkswagen Passat – hogy ne csak a prémiumvonalat említsük. Felettük már az E, mint Executive szegmens található. Magyarul leginkább nagyautók – olyan képviselőkkel, mint az Audi A6, a BMW 5-ös sorozata, a Mercedes E-osztály vagy a Lexus GS. Nem kellene feltétlenül prémiummárkás legyen egy autó, hogy ide soroljuk, de a legtöbb megfizethetőbb márkától kifutottak már az ilyen méretű modellek – például a Citroën C6, az Opel Signum, a Peugeot 607, de még a Volvo is felfelé kacsint az S90/V90 párossal.



Betűrend szerint F-kategóriaként szokás említeni a luxusautók sorát, úgymint az Audi A8, a BMW 7-es vagy a Mercedes-Benz S-osztály – ilyet sem kínál túl sok márka. Amivel viszont ma szinte kötelező rendelkezni, az a terepjárók szegmensét szinte feledtető SUV, azaz Sport Utility Vehicle (szabad fordításban sport-haszonjármű, jelentés szerint szabadidő-autó). Ez persze lehet különböző méretű, ezért aztán szokás is A-, B-, C-, D-SUV-ként említeni a különféle méretűeket. Az Opel Adam Rocks az első A-SUV-ként debütált a maga minimális futóműemelésével és műanyagozásával, a többi kategóriában viszont már szép számmal említhetnénk képviselőket. A SUV mellett népszerű, ám egyre kevésbé kelendő hárombetűs kategória az MPV, azaz Multi-purpose vehicle (többcélú jármú, magyarul egyterű), ami szintén lehet, mini-, kis, kompakt vagy nagyméretű is.





Hogy a sportautók még hány alfajra bonthatók, abba talán nem érdemes belemenni, miként abba sem, hogy az egyes méret szerint jelölt modellek hányféle karosszériakialakításúak (meredekhátú, szedán, kupé, kabrió – hogy csak az alapvetőeket említsük) lehetnek. Az pedig már igazából csak marketing, hogy az egyes autógyártók még hányféle „új kategóriát” tudnak kitalálni.



Az összes fentihez hozzárakható a prémium varázsszó, netán a hibrid, a szabadidő-autókat jelentő SUV-k mellett pedig mára megszületett (és mind népszerűbb) az ugyancsak mindenféle méretben elképzelhető crossover szegmens, ami alapvetően kategóriaegyesítőt jelent. Jellemzően az egyterűs, szabadidő- és hagyományos autós jegyeket egyesítik. Lehetnek coupék, ritkábban kabriók, de a BMW például az osztályzást véresen komolyan véve Sports Activity Vehicle (SAV) és Sports Activity Coupe (SAC) elnevezéssel illeti szabadidő-autóit, amelyek természetesen sokkalta inkább az aktív életmód kellékei, mintsem haszonállatok. Minél apróbb szegmenst talál meg egy gyártó magának, annál könnyebben hirdetheti: autója a kategóriája legjobbja.