Én például ébren alszom, mert nappal dolgozom, éjszaka tanulok, vagy fordítva, de amikor az értekezleten csak gyűlnek és gyűlnek a feladatok, a tanáraim pedig egy hónap leforgása alatt cirka 14 tantárgyból szeretnének meggyőződni a tudásom legjaváról, nos, ilyenkor rendszeresen gyötör a felismerés, hogy a napok csak 24 órából állnak. Persze, mindez magánügy, hiszen a privát dolgaim elsősorban rám tartoznak; e rövid bevezetőt csupán az indokolta, ebben a kifacsart állapotban odáig juthat az autóbolond történészhallgató, hogy azt sem veszi észre, ha egy Nissan GT-R előtt esik majdnem hasra. Járt nálunk egy Navara tesztautó, és úgy éreztem, káosszal felérő hétköznapjaim sorában ennek a visszajuttatása a céghez felér egy ünnepnappal: szeretem vezetni ezeket a kéttonnás monstrumokat, a Nissan ráadásul bitang erős, farolós mókázásra is könnyen kapható, a mosást gép végzi, a tankolás nem megerőltető művelet – szóval kaptam az alkalmon, és felmarkoltam a kulcsot.[BANNER type="1"]
Mivel csúcsváltozat járt nálunk – az éjszakai magolás okozta kimerültség miatt – különösen élveztem a bőrkárpit kényeztető puhaságát, a nyitott tetőn bekukucskáló, simogató májusi nap sugarait, a hintázós rugózást, a kellemes zenét, így kvázi alfa-közeli állapotban érkeztem meg Budaörsre, ahol azzal nyitottam, hogy rossz helyre parkoltam. Az ötméteres behemóttal lazán besoroltam az újautó-átadó placcra, ahol a tucatnyi Qashqai előtt valami gyanúsan fehérlett a vakító napfényben, de az agyam nem fogta a jeleket. Kipakoltam a Navarát, telefontartó, jegyzetfüzetek, tankönyv, CD tartó, kabát, úgy néztem ki, mint a feldíszített karácsonyfa, majd ezzel az árukészlettel lendületet véve kis híján nekimentem annak a fehér valaminek, amit a verebek is megbámultak az épület tetejéről, csak nekem nem akart leesni az a bizonyos húsz fillér. A hivatalos papírmunkát letudva aztán helyre billent a világ rendje, a kellemesen hűvös bemutatóteremben végre felébredtem, mindent aláírtam, és tudat alatt éreztem, vonz az udvar, vissza kell mennem, mert a Navara környékén valami nem stimmel. A kezem automatikusan nyúlt a telefonom után, az ujjaim szinte vakon hámozták elő a menürendszerből a fényképező funkciót, dolgozott az autófókusz, halkan exponált a gép. Először Csaba barátom jutott eszembe, aki szerelmese a turbós japán sportautóknak, és időközben tőle tudtam meg, hogy ez egy különleges Black Edition kivitel. Nekem a Nürburgring járt a fejemben, a hírszerkesztőként fordított és olvasott seregnyi iromány, a Porschével folytatott öldöklő (és olykor már nevetséges) harc a presztízst jelentő másodpercekért. Szinte hallottam a videóról üvöltő motort, a gumik sivítását a kanyarokban, pedig a boldog tulajdonosára váró fehér GT-R csak ott parkolt a placcon, ablakán egy cetlivel, rajta technikai számokkal és azzal, hogy Made in Japan.[BANNER type="1"]
