Majdnem dízel -1.2 TSI az Octáviában is

Az Octavia dimenzióival kapcsolatban leginkább szuperlatívuszokban szokás nyilatkozni, a rokonsága okán arcátlanul alsó-középkategóriásnak mondott óriás legfrissebb adalékához mégis összecsukhatjuk a colstokot. Idén új motort kapott a modell, mégpedig egészen aprót. Ennek négy dugattyúja nem egészen háromdecis hengerekben dolgozik – igaz, méretbeli kihívásait közvetlen benzinbefecskendezéssel és turbófeltöltővel kompenzálja az 1.2 TSI.
Na és mi ebben az újdonság, kérdezhetik érettebb olvasóink. Valóban, már évtizedekkel ezelőtt is léteztek kis lökettérfogatú turbós autók – rendszerint fákra felcsavarodva, vagy nyitott gépházfedéllel az út szélén rostokolva találkozhattak velük. Persze annak idején mindenáron bivalyerős motorokat próbáltak építeni, az 1.2 TSI viszont minden, csak nem izompacsirta: 105 névleges lóereje igazán nem mondható túlzásnak egy üresen 1,2 tonnát nyomó autó esetében. Elégnek viszont pont elég, a mérések, és a személyes tapasztalat alapján is.
Még szép, hogy nem, hiszen a legtöbb forgalmi helyzetben nem teljesítményre, hanem forgatónyomatékra van szükségünk, abból pedig bőségesen akad a TSI tarsolyában. A teljes középső fordulatszám-tartományban állandó, masszív nyomaték áll rendelkezésünkre, nagyjából húsz százalékkal több, mint az Octaviások nagy része által ismert 1.6-os benzinmotor maximuma. Ezzel pedig könnyedén, a hatfokozatú váltót alig-alig piszkálva autózhatunk.
Ez a konstrukció sem fenékig tejfel persze, a motor a dízelek előnyei mellett azok hátrányaitól sem mentes. A precíz vezérlésű, közvetlen befecskendezés, aminek dicséretes takarékosságát köszönheti a motor (mármint országúton; városban jóval kevésbé érvényesülnek a technológia előnyei), kifejezetten zajos természetű: az alapjáraton észrevehetetlen erőforrás terhelve bántón kerreg, hangoskodik. A gázkarakterisztika is megszokást igényel, sokszor dobott rá merő önszorgalomból, közvetlenül a felváltás előtt még egy lapáttal a motor, mintha búcsúztatná az előző fokozatot. Ez az érthetetlen viselkedés rángatóssá, kellemetlenné teszi az autó városi viselkedését – persze, a legtöbb átlagautós talpa pár hét alatt öntudatlanul is alkalmazkodhat ehhez a rakoncátlansághoz.
Mindent összevetve jó választás a pici TSI. A modern technológiák, az újszerű anyaghasználat és a szerény fajlagos teljesítmény fényében aligha kell a tartósság miatt aggódnunk. Az Octaviák természetes közegében, országúton kulturált és takarékos működésű, vezetése kifejezetten pihentető, a csomagtartó hatalmas, a felszereltség pedig a legolcsóbb, 4,5 millió forint alá eső Classic kivitelnél is hozza az elfogadható minimumot.