Majdnem tökéletes: Hyundai i40 dízel-automata teszt

Középkategóriás kombi dízelmotorral és automata váltóval – európai slágerrecept a javából, s a dél-koreai Hyundai elméletileg megfelelési vágyból, gyakorlatilag – érthető – üzleti szempontok által vezérelve ilyen konfigurációban is piacra dobta az i40-et, hadd vegyék az öreg kontinens tehetős polgárai és cégei. Ráadásul elsőként a cw, azaz crosswagon elnevezésű praktikus kombival támadtak, s csak mostanság vezetik be mellé a szedánt. De milyen jól tették! Mint az néhány bekezdés múlva kiderül, igazából csak egy komoly problémánk lehet az autóval, s az sem az ő hibája.

[BANNER type="1"]
Az i40-est nemrég 1,6 literes benzinmotorral és manuális váltóval próbáltuk, ami tökéletes étvágygerjesztő volt a dízel-automata tesztautóra várva. Mert jelenleg ez a csúcsmodell, ez a legdrágább verzió, hiába „csak 1.7-es, s nem kétliteres, mint a nagyobbik benzines. Hogy egészen pontosak legyünk, az 1.7 CRDi típusjelzéssel együtt még két betűt illik megemlíteni: HP. Nem, nem a hős varázslótanonc (a mesevilágban kevéssé jártasak kedvéért: Harry Potter) n-edik részeként, hanem az LP, azaz low power kontra high power, s az ezzel járó 115 kontra 136 lóerős teljesítmény okán.



Tehát van egy szép nagy, puttonyos dízelautónk 136 lóerővel és automata váltóval. Jól néz ki? Nyilván szubjektív, de tapasztalataink szerint a többségnek tetszik, így hát a válasz: igen. Csak a csicsás-divatos, LED-es menetfényéért kapott némi szidalmat, de mások meg pont azt kajálták… Elég nagy a csomagtartója? De még mennyire! Alapból is több mint félköbméteres, bővítve pedig hangárnyi, de még örvendetesebb, hogy szabályos alakú, pereme alacsony, padlója sík, illetve többszintes, és olyan rögzítő- meg elválasztó rendszert is ad, hogy minden poggyász ilyesmiről álmodik.




Tehát van egy szép, nagy, öblös és jól pakolható puttonyos dízelautónk 136 lóerővel és automata váltóval. Elég nagy bent? Hátul is? Igen, az. Ülései kényelmesek, s a második sorba is jutott úgy légbeömlő, mint ülésfűtés. Az ajtók szélesre nyílnak, tompa puffanással záródnak, de nem csak ettől minőségi az összkép, hanem a felhasznált anyagok, s a kidolgozás miatt is. A dizájn modern, rekeszek, pohártartók vannak, s elég nagyok is, felszereltségileg pedig a legmagasabb szinten, azaz a Premiumnál vagyunk, naná. Nem soroljuk, mit ad, mert majdnem mindent. Na jó, navigációt nem, azért külön kell még fizetni. De akkor már szőrözzünk: extra extra még a sávtartó asszisztens, s a panorámatető például. Ám van tolatókamera, intelligens kulcs, bőrkárpit, 18-as alufelni, de azt mondtuk, nem soroljuk, hát ne is.



Tehát van egy szép, nagy, öblös és jól pakolható puttonyos, elöl-hátul tágas, kitűnően felszerelt dízelautónk 136 lóerővel és automata váltóval. De tud valamit, amit a riválisok többsége nem? Igen, tud. Az egy dolog, hogy széria az elektromos rögzítőfék, ám az i40 Auto Hold funkciót is kínál, azaz városban az ember egyszer megnyomja, s attól kezdve nem kell taposnia a féket. Pirosnál fog, zöldnél, gázadásra enged, szuper. Ó, és a Hyundai 5 éves garanciája is kiemelést érdemlő szolgáltatás.


Tehát van egy szép, nagy, öblös és jól pakolható puttonyos, elöl-hátul tágas, kitűnően felszerelt, 5 év garanciás dízelautónk 136 lóerővel és automata váltóval. De hiszen csak 1,7 literes, biztos gyengécske! Nos, a 136 LE mellé a 325 Nm hogy hangzik? Abszolút korrekt a motor, bár tény, hogy nem szaggatjuk fel vele az aszfaltot. Manuális váltóval 10,6 mp alatt gyorsít 100-ra, ami nem rossz.




Aha! Tehát van egy szép, nagy, öblös és jól pakolható puttonyos, elöl-hátul tágas, kitűnően felszerelt, 5 év garanciás dízelautónk 136 lóerővel, 325 Nm-rel és automata váltóval, de milyen ez az automata? Növeli a fogyasztást? Hat fokozatú, kézzel, a kormány mögül is kapcsolható (noha nem sok értelme van), Sport módban viszonylag gyorsan, különben komótosan, de nem zavaróan komótosan váltogat fel, s alá. Tény, hogy így tovább, kerek 12 mp-ig tart a 100-as sprint, s az is, hogy gyárilag 9 tizeddel növeli a fogyasztást. Nálunk a fedélzeti computer közlése szerint 7,5, tankolás után számolva 8,3 l/100 km-re jött ki az átlag, ami igen messze van az ígért 5,6 literes értéktől, de sokat mentünk városban, rövideket, hidegben.



Tehát van egy szép, nagy, öblös és jól pakolható puttonyos, elöl-hátul tágas, kitűnően felszerelt, 5 év garanciás dízelautónk 136 lóerővel, 325 Nm-rel és fogyasztásnövelő, gyorsulásrontó, ugyanakkor kényelmes automata váltóval. Mennyibe kerül? Belépő, Life szinten 8 290 000, Premiumként 10 290 000 forint az autó listára. Ha lemondunk az automatáról, 600 ezret spórolunk. Ha elég a 115 lóerő, még 300 ezret. A csúcsfelszereltség sem kötelező. Mindegy, voltaképp így is, úgy is drága az i40, hiába Hyundai, hiába koreai, s nem európai vagy japán. Ugyanakkor van olyan jó, mint a konkurensek, és nem drágább náluk, sőt többségüknél picivel még olcsóbb is. Ez van, ennyibe kerülnek az új autók.



Tehát van egy szép, nagy, öblös és jól pakolható puttonyos, elöl-hátul tágas, kitűnően felszerelt, 5 év garanciás dízelautónk 136 lóerővel, 325 Nm-rel és fogyasztásnövelő, gyorsulásrontó, ugyanakkor kényelmes automata váltóval sok pénzért, viszonylag mégsem drágán. Futómű? Hajós, komfortos hangolású. Zajszigetelés? Átlagos. Törésteszt? Öt csillag. Bosszantó hibája azért csak van?! Igen, mint manapság mindenkinek: a vaskos oszlopok rontják a kilátást, ennyi. Jó autó az i40, tényleg az, csupán az a kérdés, lehet-e sikeres, meggyőzi-e a vevőkört, hogy hasonló összegért ne Volkswagent, Fordot, Opelt vásároljanak, hanem őt válasszák. Meglátjuk.