Május 6-áig látogatható az 1015 méter magas Kékes

    1
    1
    Furcsa építménnyel találkozhatnak azok, akik mostanában felkeresik Magyarország legmagasabb pontját, a Kékest. Az iskolai földrajzkönyvekből mindenki által 1014 méteresnek ismert hegycsúcson ugyanis egy nagyméretű kövekből készült installáció látható, amelynek a tetejére egy, a megszokott magassági jelzésre megszólalásig hasonlító, nemzeti színekre festett sziklát állítottak. Csakhogy ez a csúcs egy méterrel magasabb az eredetinél. Az 1015 méteres építmény ötletének történeti előzményei vannak. Sokáig ezt az értéket tekintették hivatalosnak a földrajztudósok és csak 1953 óta „alacsonyabb” egy méterrel a Kékes, amikor Magyarországon is a Balti-tenger szintjétől kezdték számítani a tengerszint feletti magasságot az Adriai-tenger helyett. [BANNER type="1"] A régi magassági pont ideiglenes visszaállításához egy közeli kőfejtőből egy Nissan Navarával szállítottak köveket a hegycsúcsra, ráadásul meredek hegyi úton. Tapasztalt sofőrrel egy nap alatt sikerült felszállítani az 1 méteres emeléshez szükséges kőmennyiséget. Azoknak, akik szeretnék kihasználni a különleges alkalmat, hogy lássák az 1015 méter magas Kékest, sietniük kell, mert az ideiglenes emlékmű csak május 6-ig látogatható.
    Előző cikkSportdízelt kapunk az Audi S5-ből
    Következő cikkIlyen se volt még: Lexus kisbusz a láthatáron
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás