Már alapból hibrid! De vajon hol fogyaszt a legjobban?

    4
    1
    Korábban is volt már hibrid a Suzukinál, például a Swiftből, idén viszont – a jövő évtől alaposan szigorodó emissziós normák miatt – fokozott „hibridesítésbe kezdtek. Miként arról már beszámoltunk, a tömeg és az árak alacsonyan tartása érdekében egyelőre a lágy hibridrendszerekre szavaznak, az Ignis már csakis így érhető el. Megnéztük mit tud a csakis 1,2 literes, négyhengeres, 90 lóerős szívó benzinmotorral és az ahhoz csatlakozó ISG rendszerrel szerelt Ignis. [BANNER type="1"] Az ötlet igazából szenzációs, a feltöltő nélküli, azaz nyomaték szempontjából nem kiemelkedő, de 120 newtonméterével amúgy a hasonló méretű szívó benzinmotorok körében teljesen korrekt benzinmotornak jó segítség a generátorként és indítómotorként egyaránt működő integrált indítógenerátor, azaz az ISG egység. Az Ignis városi és országúti üzemnél nagyon csendes, elinduláskor sem nyomatékszegény. A hajtáslánc egyszerű, de nagyon tisztességesen teszi a dolgát. Az indítózás még hagyományos elvű, de menet közben már gyakorlatilag észrevétlen a benzinmotor újraindítása. A menet közben szó szerint értendő, ugyanis a rendszer már lassú guruláskor leállítja a benzinmotort, hiszen azt villámgyorsan és rántásmentesen tudja újraindítani az ISG. Ha nem akarunk rá figyelni, a hibridrendszer működése csöppet sem feltűnő, csak azt érezzük, hogy a villanymotoros rásegítéssel az 1,2-es benzines egészen jól viszi az Ignist. Főként persze városban, viszont ott az opciós összkerékhajtással is csupán 920 kilogramm saját tömegű kisautó meglepően élénken mozog. Ha valaki a 100-as sprintidejére kíváncsi: az is nagyon korrekt, összkerékhajtással 11,5 másodperc, s a végsebesség is több, mint amire valójában szükség van, 165 km/óra. Közben a kívülről kellemesen apró (3700 mm hosszú, 1690 mm széles, 1595 mm magas) karosszéria meglepően tágas, gusztusos utasteret ad. Ha pedig valaki kíváncsi rá, miként dolgozik a hibrid rendszer, a műszerfalon annak folyamatábráját is kilapozhatja az amúgy a motormegállítások idejét és az azok által megspórolt üzemanyagmennyiséget, továbbá persze a szokásos fogyasztási adatokat is mutató fedélzeti számítógépből.
    Az ISG a motorindítás után segít a hajtásban is, majd amint levesszük a lábunkat a gázpedálról, generátorüzembe kapcsol, s áramot tölt. Nem csak a motortérben lévő hagyományos, hanem a vezetőülés alá épített lítium-ion technikás, azaz a gyakori lemerítést, feltöltést jobban tűrő lítium-ion akkumulátorba is, ami menet közben szolgálja ki.

    Vajon mit hoz ez a rendszer fogyasztásban?

    Nos, a gyári WLTP, azaz valós mérési körülmények között mért érték 5,9 l/100 km az Allgrip, azaz összkerékhajtású Ignis esetén. Már ehhez képest is jó, hogy a mi valós, több mint 500 kilométeres és igen alacsony (3-10 Celsius fokos) hőmérséklet mellett adódott tesztátlagunk kijelző és tankolás szerint is 5,5 l/100 km lett. Akár az NEDC szerinti 4,7 l/100 km érték is simán hozható, ha úgy vezetünk, ahogyan az a ciklus meghatározza. Viszont hozzá kell tenni: városban még ennél kedvezőbb érték is adódhat. A hibrid, legyen szó teljes értékű vagy jelen esetben csak mild hybrid rendszerről, elsősorban ott tud domborítani. Tapasztalataink szerint városban könnyedén hozható 5, némi odafigyeléssel akár 4 l/100 km alatti érték is, egy Budaörs->Budapest, Árpád híd távot például nap közben is megoldott 3,6 l/100 km átlaggal az Ignis. Igaz, meleg motorral indulva. Országúton egy hajszálnyit, autópályán már érezhetőbben túlnövi az átlag az „ötös értéket. Ha viszont osztályozni kellene az Ignist, simán nevezhető példásnak, pláne városi autóként.
    Előző cikk380 lóerővel csattog a megújult Porsche Macan GTS
    Következő cikkÚjabb rendőrségi videó a legpofátlanabb sofőrökről
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    4 HOZZÁSZÓLÁS

      • Höhö, de humoros… Nagy ész nem kell hozzá, hogy a Suzukik India miatt olyanok, amilyenek. Az ottani piac több, mint fele az övék, nyilván emiatt kitüntetett figyelmet élveznek az ottani viszonyok a fejlesztésnél. A régi Swift, a Maruti robogókat, motorokat volt hivatott kiváltani(ahogy pl. a Tata Nano is), amikkel még mindig komplett családok utaznak ott(négyen, öten is felülnek rá!) és rengetegen meghalnak motorbalesetekben. Az autógyártók pedig, akik komolyabban érdekeltek az indiai piacban, arra törekszenek, hogy az emberek minél többen üljenek autóba, ha nagyon egyszerűbe, kezdetlegesbe is, de AUTÓBA, ami ugye sokkal nagyobb védelmet nyújt, mint egy motor – csökkentve ezzel a balesetben elhunytak számát. Az már más kérdés, hogy Európában masszívabb autókhoz vagyunk szokva, így nálunk ez a filozófia nyilván nem működik, de az itt fejlesztett autók sem tarolják le a világ sok pontját, köztük olyanokat sem, ahol nagy a jólét(pl. É-Amerika, Ausztrália, Japán, D-Korea, Emirátusok)…