Már az M7-esen is vadásznak a jelöletlen rendőrautók – végre!

    1
    1
    Bár az elmúlt 10 év legkedvezőbb baleseti adata az, hogy az idei év első 7 hónapjában „csupán 157 halálos közúti baleset történt, amiben 171 ember vesztette életét, még bőven van mit javítani, ráadásul az M7-es autópályán közlekedők az idei nyáron is azt tapasztalhatták, hogy péntek délutántól szombat délig a Balaton felé, vasárnap déltől pedig a főváros irányában alig lehet közlekedni, ugyanis rendre megjelent a közúti agresszió, amit nem egy esetben balesetek követtek, amelyek akár több ezer ember hétvégi programját húzták keresztbe. Saját tapasztalattal is bőséggel rendelkezem, hiszen nagyjából hetente teszem meg ezt az utat, többször hétköznapokon is. Múlt hétfőn megdöbbentett, hogy akkor is egy lidércnyomás volt az amúgy mindössze 100 kilométeres táv lefutása. Aki ismer, tudja, hogy csöppet sem zavar, ha nem lehet tartósan 130-cal menni, hanem csak 110-zel, 120-szal, attól viszont agybajt kapok, ha a biztonságos követési távolságomba vág be egy-egy jobbról előző azért, hogy 2 autónyival előrébb legyen. Ezeket persze el kell engedni, hiszen a rendőrség is épp most, több tömegbaleset után jutott arra, hogy véget vet az M7-esen tapasztalható ámokfutásoknak. Utóbbinak nem mellesleg a már lebegtetett átlagsebességmérés sem jelentene megoldást, ugyanis akármilyen agresszív is az ember, az M7-esen csúcsidőben aligha lehet 130 km/óra feletti átlagot futni, azonban

    mind a biztonságos követési távolság, mind a jobbra tartás mellőzésével komoly balesethelyzetek idézhetők elő, ahogyan a hátra, a lámpákat takarva pakolt kerékpárok is szintúgy okozhatnak bajt.

    Ezekre ugyanúgy rászálltak most akár felüljárókról elfogókat értesítve, akár civilnek látszó autókból a rendőrök, mint például a be nem kapcsolt biztonsági övekre vagy a kézben tartott telefonokra. Az M7-esen a Balatonvilágos-Budapest táv tegnapi megtétele után azt tudom mondani, nagyon helyesen, bár hozzá kell tegyem: a Híradó.hu által tegnap reggel bejelentett razziát követően tegnap este meglepő módon torlódás nélkül és szinte végig lassítmásmentesen tudtam megtenni az utat, ami nyáron csúcsidőben ritka kivételnek számít. Azért azt nem tagadom, hogy egy-egy notóriusan a középső sávban autózóval és telefonnyomkodás miatt kacsázóval így is találkoztam, de ha a razzia megmarad, szerintem sokat javulhat az M7-es használhatósága, biztonsága.
    Előző cikkHa érdekeset keresel, megtaláltad – Peugeot 2008
    Következő cikkIlyen lenne a Mercedes EQA?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás