Már-már hetes az új ötös – BMW 520d teszt

Revans. Ez jut eszünkbe már akkor is, amikor először beleülünk az új 5-ös BMW-be. A G30 szedán már az első pillanattól kezdve meggyőz arról, hogy a BMW-nél nem lehetett más a cél, mint a tavaly megjelent Mercedes E-osztályra a lehető legkomolyabb válasz, már-már revans adása. Oké, hogy teljesen más a jelleg, de az 5-ös nyilván mindazt meg akarja adni, legalább olyan jól, amit a konkurencia kínál. Meg persze a lehető legkomolyabb vezetési élményt, ezért is lett a sorozat szlogenje „a vezető alkat”.
Nagyobb. Ez az 5-ös minden dimenzióban túlnövi az eddig sem kicsi elődjét, néhány centiről van csak szó, de az 5-ös minden irányban nagyobb lett. Formájával leginkább az aktuális 7-esre hasonlít, így aztán a BMW mai palettáját kevéssé ismerők gond nélkül nézik először 7-esnek. De az új 5-ös persze nem csak méretével, tudásával is közelíti a hetest. Az abban 1,5 évvel ezelőtt megjelent újdonságok most már itt is elérhetőek. [BANNER type="1"]
Magától parkol. Ahogyan az aktuális 7-es sorozat, úgy már az 5-ös is képes távirányítású parkolásra. Meg persze parkolóhely-keresésre és automatikus beállásra is, de az igazán állakat ejtő az, hogy az 5-ös sofőr nélkül is képes beállni egy szűk helyre. Mindezt annak érdekében, hogy a kiszállás utána már ne legyen probléma. Ha már indulnánk, önmaga – ismét távirányítóval – ki is áll a helyről. Arra persze vigyázni kell, hogy úgy tegyük be egy másik autó mellé, hogy abba legalább a sofőr be tudjon ülni. A távirányítású parkolás közben mi csak az előre-hátra irányt adhatjuk meg, a kormánnyal önmaga korrigál a felülnézeti képet is adó kamerák és a szenzorok segítségével, akadályt észlelve megáll. Ennek ellenére bizarr és kicsit ijesztő a bő 1,5 tonnás távirányítós autó. Főként úgy, hogy bár egy-egy ki- vagy beállási manővert kivétel nélkül hibátlanul csinált meg, ám ha maga kiállt, majd utána a visszaparkolásra kértük utasítottuk, az több alkalommal nem sikerült neki. Persze ne legyünk telhetetlenek!
Zongoralakk és változó színvilág. A beltér egyik különlegessége a hangulatfények menüből hangolhatósága. Igaz, itt nincs annyi árnyalatunk, mint például a konkurens E-osztálynál, de itt is kellőképpen ízlésünkre, aktuális hangulatunkra szabhatjuk az utastér hangulatát. Már amennyire a rendelés után lehetséges. A Luxury Line tesztautóban például zavaróan, az 5-ös rangjához kissé méltatlanul sok volt a fekete zongoralakk, jutott persze (kamu) fabetét is az éjkék varrású Dakota bőr mellé, viszont a berendezés egy picit furcsa, a 22 millió forintos tesztautó szemre nem annyira vonzó, mint például egy hasonló kategóriájú Volvo S90. Pedig az 5-ös valójában sokkalta összeszedettebb és kényelmesebb autó. Nem csak üléseivel, sokkalta élménydúsabb futóművével és vezethetőségével együtt is.
Az úton is jó. Bár a legtöbb embert valóban a kijelzős okoskulcsról indítható távirányítós parkolással nyűgözi le az 5-ös, utasait menetkomfortjával és menetjellemzőivel is. Már az 520d alapverzió is. A soros négyhengeres, 2,0 literes dízel régi ismerős a BMW palettájáról. Ám itt olyan szintű hangszigeteléssel látták el, hogy minden eddiginél jobb arcát mutatja. Járása négyhengeres dízelhez képest kulturált, hidegindítását egy speciális, a motorhőt akár 36 órán át őrző betét segíti,illetve teszi finomabbá. Stop-startja is egész gyors, ugyanis dugóban az előttünk álló autó elé tekint. A 20d motor 190 lóereje és 400 Nm nyomatéka valójában untig elegendő, pláne, hogy utóbbi már 1750/perctől megvan, de a kettős megfúvású, változó geometriájú turbós dízel alacsonyabb fordulatszámon sem halott. A nyolcfokozatú automata kiválóan gazdálkodik az erővel, finoman és gyorsan kapcsol. Hogy hol, az beállítástól függő. Comfort, Eco Pro és Sport módok közül válogathatunk, illetve mindegyikből készíthetünk egyedi konfigurációt. Sportban valóban egészen sportos az 5-ös.
7,5 vagy 4,5? Nem kérdés, hogy a hetedik generációs ötös 520d-je automata váltóval 7,5 másodperc alatt ugrik 100 km/órára. Tényleg vehemens gyorsításra képes, Sport módban kellően élénk. A nyolc fokozatú automata pedig nem épp rövidre áttételezett, a 130 km/órás autópályás utazótempó nyolcadikban nem egész 2000/perc fordulattal futható – igencsak csendesen és magabiztosan. Ám van itt még egy fontos adat a hetesek és az ötösök kapcsán: óvatos hajtással is nehéz volt 7,5 liter alatt tartani a gyárilag 4,5 literesnek mondott vegyes fogyasztást. Tudom, bőven jó egy 7,5 másodperc alatt 100 km/órára érő 5 méteres limuzintól, de a gyári adattól azért nagyon messze van. Ha pedig kicsit is kihasználjuk a ménest, még nagyobb étvággyal kell számolni.
Lehet több 5, mint 7? Az igazi slusszpoén nem is az, hogy a hetedik generációs 5-ös BMW az összes konkurensnél jobb vezethetőségű, és nem mellesleg semmivel sem rosszabb menetkomfortot adó, hanem az, hogy vezethetőségével a nála nagyobb és nehezebb 7-es BMW-t is lenyomja. Közben pedig a rövid 7-esnél hátsó lábtérből is többet ad, továbbá gyakorlatilag ugyanazokat az extrákat kínálja. Na persze van azért, ami itt nincs: nem elérhető a hátul főnöki, a jobb egyet is irányító elfektethető, masszázsfunkciós ülés, nincs hátsó tévé vagy hifi. De négyzónás klíma például itt is szerepelhet, ahogyan sofőrsegédekből is ugyanazt kaphatjuk. Alapáras a LED fényszóró, az adaptív LED fény pedig tényleg szinte nappallá teszi az éjszakát.
Mindenes. Ha hosszú távú utazóautót kell keresni, de azért a városban is el szeretnénk férni, a legfrissebb 5-ösnél aligha találunk jobbat. Bár a tesztautó 22 millió forint feletti ára ijesztő lehet – pláne úgy, hogy ez az 520d alapverzió, meg kell jegyezni, hogy tényleg szinte minden extrát belepakoltak. Az araszolófunkciós távolságtartós tempomattól az aktív sávtartón át a szervós ajtóbehúzóig, meg persze a kijelzős kulccsal vezérelhető parkoló-rendszerig. Így aztán tudása, kivitelezése és a konkurencia árszintje alapján bizony értékarányosnak kell mondani – még akkor is, ha egy picivel óvatosabb konfigurálással azért létezik józanabb 520d is.