Már vezettük is a villany Citroent

    1
    1
    Korábbi bemutatójához mérten nem tudtunk meg semmilyen új adatot a Citroen 3,5 méteres, 64 lóerős, 180 Newtonméter nyomatékú villanymotorral, hátsó kerekein hajtott városi mini-autójáról, a Mitsubishi i-Miev alteregójának számító C-Zéróról. A négyüléses csöppség 130 kilométeres hatótávjával és 130 kilométer/órás végsebességével az átlagos hétköznapi céloknak messzemenően megfelel. Lítium-ion akkumulátorai 230 Voltos hálózatból 6 óra alatt telíthetők, de a nagy feszültségű elektromos hálózatra kapcsolható gyorstöltővel fél óra alatt 80 százalékos töltés érhető el. Az igazán környezettudatos, C-Zérót üzemeltető vállalatok a tervek szerint utóbbiból is vásárolnak majd.
    Amennyire szofisztikált az elektronika, olyannyira egyszerű, teljesen dodzsem-szerű a vezetési élmény. Az indítókulcs elfordítása után mindössze egy „Ready”, azaz „Indulásra kész” felirat jelenik meg a műszerfalon. A gyakorlatilag csak irányváltó kapcsolót jelentő váltó hagyományos automatát idéző karral kapcsolható, nincs alapjárati kúszás, a C-Zéró csak a gázpedál érintésére indul, akkor azonban egészen vehemensen. A lelkünkre kötötték, hogy ne nagyon merítsük le az akkukat, de így is éreztük, a villanyautó városban nem csak a forgalommal, még a gyorsulási versenyre hívókkal is lépést tarthat. A vezetési élmény amúgy miniautós, kis körön, gyorsan fordul a C-Zéró, fékjei kellően harapósak. Üzeme teljesen néma, még a trolibuszokról ismerős vissza-tápláláskori, azaz fékezés idején fellépő hang sincs.
    Sajnos nem csak a C-Zéró, annak ára sem változott tavaly tavasz óta, azaz áfa és regisztrációs adó nélkül is 9 850 000 forint fizetendő érte. Ez bizony ma még egyáltalán nem versenyképes. Amúgy akár egyedüli autóként is elfogadnám. A hétköznapi, városon belüli ingázáshoz jobbat aligha lehetne elképzelni, 130 km-es hatótávjával még a Balaton is elérhető, a távolabbi úti célokhoz pedig reméljük mihamarabb bővülni kezd a hazai elektromos-autó töltőhálózat.
    Előző cikkMichelisz BMW-re válthat
    Következő cikkKétmillió forintos összkerékhajtásúak körképe
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás

    1. Egyelőre ez a baj,az ára.Pedig tökéletes kis autó rövid távokra,ahol általában használják az emberek az autót.Remélem,hamarosan ez egy elérhető árú kategória lesz,jó lenne az embereknek és a környezetnek is.