Maszkos emberekkel indult újra a Volkswagen wolfsburgi gyára

    0
    1
    [BANNER type="1"] Szimbolikus üzenettel és fontos gazdasági jelentőséggel is bír, hogy ma a Volkswagen központi, wolfsburgi gyára, ha korlátozott kapacitással is, de újraindult. Az új Golffal kezdtek, ennek összeszerelése ma csökkentett kapacitással hosszabb ciklusidővel és egy műszakkal indult. Ehhez 8000 alkalmazott tért ma vissza az üzembe, ahol egy 100 pontos tervvel biztosítják a maximális egészségvédelmet a munkavállalók számára. Most 10-15%-os kapacitást fog hozni az üzem, de az lekövetkezendő hetekben már ~40%-os a cél, szerdán indul a Tiguan és a Touran, valamint a SEAT Tarraco modellek gyártása is. A következő hetekben visszatér a több műszakban dolgozáshoz is az üzem, amelynek újraindulása mintegy 2600 beszállítót is magával vonz. „A termelés lépésről lépésre történő újraindítása fontos jelzés a munkaerő, a márkakereskedések, a beszállítók és a gazdaság szélesebb köre számára. A válság kezelésének szempontjából azonban ez csak az első lépés. További lendületre van szükség a németországi és az egész európai kereslet ösztönzése érdekében, hogy a termelési volumenek sikeresen növekedjenek.”– mondta Ralf Brandstätter, a Volkswagen Személyautók márka vezérigazgató-helyettese. [BANNER type="2"] A héten a tervek szerint 1400 autót gyártanak, de a következőn már 6000 példány a cél a több műszakos munkarenddel, ugyanakkor még utóbbi is csupán a koronavírus előtti volumen 40%-a. Zwickauban már múlt héten újraindult a Volkswagen (ID.3) termelése, Wolfsburg a második gyár, amely a március második felében bevezetett üzemszünet után újra tudott indulni. A Németországon kívüli üzemek közül Pozsonyban már múlt hét óta termel a VW, a volumenek a beszállítók kapacitásait és a várható piaci igényeket is figyelembe veszik.
    Miként készült a VW a gyártás újraindulására?
    [BANNER type="3"] Andreas Tostmann, a Volkswagen márka Igazgatóságának a Termelésért és Logisztikáért felelős tagja hangsúlyozta: „A csapat maximális biztonságot nyújtó munkahelyekre tér vissza. A társaság és az Üzemi Tanács egy 100 pontos tervben állapodtak meg ennek biztosítása érdekében.” Ez a terv magában foglalja a távolságokra és a higiéniára vonatkozó külön szabályokat: a munkavállalókat felkérik, hogy minden reggel mérjék otthon testhőmérsékletüket, és mielőtt, lehetőleg munkaruhába öltözve, munkába indulnak menjenek végig az egészségügyi ellenőrző listán. A közlekedőutak elterelését úgy alakították ki, hogy elkerüljék az érintkezést, a padlón lévő számos távolságmérő jelzés útmutatásként szolgál a gyalogláshoz és a távolság megtartásához a találkozók során. A száj és az orr védelmét biztosító maszkokat olyan területeken kell viselni, ahol a minimális 1,5 méteres távolság megtartása nem lehetséges. Számos területen mobil plexiüveg válaszfalak használatát vezették be. Az anyagokat gyakran nem a munkavállalók adják át egymásnak, hanem tárolókba helyezik. A csapatok több időt kapnak az eszközök tisztítására. Fokozódik a mosdók és közösségi terek tisztítási gyakorisága, és több száz további kézmosót telepítettek az üzem egész területén. A társaság a konferenciatermeket irodahelyiségekké alakítja át, a hivatali idő meghosszabbodik, és ahol lehetséges, az otthoni irodai lehetőségek folytatódnak. Az információk és a tudatosság maximalizálása érdekében egyedül a wolfsburgi gyárban több mint 8 000 plakátot helyeztek ki, minden alkalmazott egy füzetet kapott, amely részletes információkat tartalmaz az óvintézkedésekről.
    A Volkswagen megosztotta ezt a 100 pontos tervet világszerte több mint 40 000 beszállítójával és logisztikai partnerével. Normál működési körülmények között 71 országból 2 600 beszállító – ezek nagy része Németországban található – napi 21 000 különböző alkatrészt szállít a wolfsburgi gyárba kb. 2000 kamionnal és 100 vasúti kocsiban. Naponta mintegy 180 emeletes vasúti kocsi és mintegy 185 autószállító hagyja el a gyárat. Most nyilván ennek tizede, de az elkövetkezendő hetekben már 40 százaléka.
    Előző cikkPofont kapnak a villanyautósok?
    Következő cikkSátorozni csakis egy Honda NSX tetején
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.