hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapMedvebarna színű, nagy arcú kis Suzuki: teszten a Splash

Medvebarna színű, nagy arcú kis Suzuki: teszten a Splash

Idén már negyedik évét tapossa, így nem meglepő, hogy megújult a Suzuki Splash. Régi-új motorjával vallattuk.







Vannak dolgok, amelyekkel jobb utólag szembesülni. Ilyen például a Splash tesztautó színe, melynek medvebarna elnevezését szerencsére sikerült elfelejtenem a frissített verzió nyári piacra lépése óta, és csak most a teszt írásakor találkoztam vele ismét. A medvebarna szó, illetve az asszociációi így nem befolyásoltak a 2008-ban érkezett, tavaly frissítés helyett csak új, pontosabban a Swiftből ismert, a korábbinál hajszálnyit erősebb, de azzal azonos méretű 1,2 literes benzinest kapott, idén pedig friss arcot öltött, s új belépő-variánssal olcsóbbá tett miniautó megítélését.[BANNER type="1"]



Az idén megújult Splash új lökhárítóival, friss vonalú gépháztetejével és egyértelműen a márka húzómodelljének számító Kizashit idéző hűtőmaszkjával szemből viszonylag jól, hátulról éppen csak elkülönül az eredeti kiadástól, melynél egyébként 6 centiméterrel hosszabb is. Gyártója szerint beltere tágasabb. A többlet keresve sincs meg, a Splash igazi miniautó és ez utasterében is érződik. Elöl egészen kényelmes az ülés- és vezetési pozíció, a sofőr ülése tág tartományban liftezhető, emelésével az átlagosnál jobb ki-beszállás alakítható ki, az alapverzió kivételével az ülésével együtt a GS szinten rádióvezérlős, bőrbe varrt kormánykerék magassága is állítható.




Forgalmija szerint öt, valójában inkább négyszemélyes a Splash, de akár felnőttből is befér ennyi. Ha mégis öten ülnénk be, a sofőr készüljön fel, hogy hátra nem fog látni, átlósan amúgy sem, a hátsó tetőoszlop nagyon vaskos. Rövid távok persze így is leküzdhetők, s a Splash voltaképp azokra való. Beülünk, indítunk, észre sem vesszük, és jár a motor, a lámpánál megállva azon tűnődünk, hogy vajon van-e stop-start rendszer. Nincs, csak annyira egyenletes az alapjárat, hogy nem is érezhető. A gázt élénken veszi , kedvvel pörög fel a tavaly óta már nem az eredeti, hanem immár a Swiftből való – papíron – 93 lóerős benzines. Elvileg 12 másodperc alatt 100 km/órára visz, 175 km/órás csúcstempót adhat, valójában azonban kevésbé tűnik dinamikusnak. Lovait alaposan elrejtették, téligumitesztünk mintegy negyedével komolyabb tömegű, 100 lóerős Focusai után a Splashbe visszaülve megdöbbentően nyomatékszegénynek tűnt az 1,2-es, s a műszaki adatokra pillantva is az. Meglehetősen magas, 4800 1/perc fordulaton jön a 118 Newtonméter. Emelkedőn kevés, autópályázáshoz viszont talán optimálisnak is mondható; 130 km/óránál 4200 a perecenkénti fordulat, lehet visszakapcsolás nélkül is előzni – annak, aki el tudja viselni a már ott is jelentős, 71 dBA zajszintet. Józan autós azonban nem megy ennyivel, a Splash utazótempója alacsonyabb, úgy még fogyasztása is 6 liter alatt tartható.




Utóbbi érték városban is reális, országúton pedig nyilván hozható nem csak a gyári 5,1 l/100 km vegyes érték, hanem 5 liter alatti szám is, s nem tartjuk lehetetlennek az országúti, 4,5 l/100 km-t sem. A Splash élettere azonban egyértelműen a város, szaladgálós kocsinak tudjuk ajánlani, másnak nem. Álpadlós, azaz aljában rekeszeket hordó csomagtere mindössze 45 cm hosszú, 42 cm magas, 178 literes, az egyébként kézzel hajtogatandó kalaptartó kiemelésével és az ülések – legalább pofon egyszerű, a támladöntéssel süllyedő ülőlapos – síkba döntésével 573 litert kapunk. Nem sok, ahogyan az utastéri pakolóhelyek által kínált tér sem. Parányi a kesztyűtartó, keskenyek a csak elöl szereplő, de végükben legalább (0,5 l-es) palacktartós ajtózsebek, szinte csak jelzésértékű a műszerfal közepére tett fedeles rekesz kapacitása.




Vezetési élményből sem kapunk sokat, a MacPherson első és csatolt lengőkaros hátsó futómű még a miniautók között is kissé kemény, kissé nagy oldaldőlést adó. A (kikapcsolható) ESP felügyelte fékrendszer átlagos, s a kormányzás is az.


Az összkép nem rossz, de messze nem kiemelkedő, az ötajtós Skoda Citigóval összevetve a Splash például egyértelműen alulmaradna. Amíg persze a kasszához nem érünk, a 3 157 000 forintos Splash többek közt 6 légzsákos, ESP-s, bőrkormányos, klímás, elektromos ablakos és központi záras, ülésfűtéses, alufelnis. További extrák azonban nincsenek hozzá. Ezt kaphatjuk, 95 000 forintért metálfénnyel, akár medvebarnában.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek