Még a Golfot is lenyomja? Nissan Pulsar 1.2 DIG-T teszt

Nagyon új. Volt egyszer egy Sunny, ami itthon leginkább importból, a kilencvenes évek eleji használtautó-dömpinggel érkezett hozzánk. Aztán volt a kicsit unalmas, de sikeres Almera, a kevéssé ütős Tiida, majd a Nissan a Qashqai crossvoer bevezetésével nagyot szakított. Sok vevőt nyert meg, de bizony szakított a hagyományos alsó-középkategóriával, a Golf-osztállyal is. Aztán jött a Pulsar, amiből a nyáron már tapintottam egy példányt. A tesztautó viszont egy pillanatra sem emlékeztetett arra. Csupa új élmény fogadott.
[BANNER type="1"]



Érdemes megnézni. A korábban fotózott példányhoz képest egy hajszálnyit eltérő a műszerfal, épp csak annyit csiszoltak még bele a betétekbe, hogy unalmasból igényesbe hajlott át. Kellett ez is ahhoz, hogy az Astrán, az Év Autója Peugeot 308-ason, de bizony még a Volkswagen Golfon gondolkodóknak is fel kelljen vésni még egy modellt a megnézendők listájára.



Tágas. A Pulsar átgondolt terméknek tekinthető, szinte minden paraméterével a kategória legjobbjai közé sorolandó, és tud egy olyat, amivel minden konkurensét, illetve azok vevőit elbizonytalaníthatja. Míg a Skoda Octavia esetén a csomagtér mérete, a Pulsarnál a hátsó lábtér az, amivel rekorder. Saját mérésem szerint még az abban sem szerény Octaviát is lepipálja 2 centivel a 180 centis átlagsofőr mögötti lábtérben. És valóban, elöl-hátul tágas az utastér, nem kamu a Pulsar ezt hangoztató hirdetése. A beltér kellően széles is, négy felnőtt nagyon parádésan férhet el, öt persze ugyanúgy szűkösen, mint bármelyik másik kompaktban vagy akár hagyományos középkategóriásban. A nem egész 4,4 méter hosszú ötajtós átlagon felüli, 2,7 méteres tengelytávja visszaköszön az utastérben, ugyanakkor a 385 literes csomagtér sem szerény, pláne, hogy ez padlórekesz nélkül, aljában nem is defektjavítót, hanem szükségkereket és emelőt hordozva ennyi.



Komfort is van. De nem csak azzal szerez jó pontokat a Pulsar, hogy el lehet férni benne, hanem azzal is, hogy kényelmes. Ülései is azok, de kiváltképp az tűnt bámulatosnak, ahogyan még a feláras 205/50 R17-es abroncsokkal is szűrte az úthibákat. Pedig nincs túlbonyolítva, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros a rendszer, csak épp a hangolás eltalált. Ilyen a természetesen elektromos szervós kormánymű is, a kormánykerék kevéssel több mint 3 fordulatot ír végállásai között, kicsit szintetikus, de normális közlekedéshez hibátlan. Precíz, de nem túlérzékeny, a nem túl közvetlen áttétellel az autópályás egyenesfutás is hibátlan.



Könnyű vezetni. Puha a kuplung, hibátlan a hatsebességes váltó, s bravúr, hogy a szűk motorpaletta alapja, a kínálat egyetlen benzinese, a turbós 1.2 DIG-T (115 LE, 190 Nm) gyakorlatilag minden épeszű igényt kielégítő. Alapjárata szinte néma és rezzenéstelen, stop-startja is gyors, a hozzá alapból adott hatsebességes kézi váltó jól kapcsolható, jól áttételezett (felárért CVT automata is választható). Az autópályás (óra szerinti) 130 km/órás tempó 2600 1/perc fordulattal, még csendesen futható. A fogyasztás úgy már 7 liter környéki, sok dugóval, rövid utakkal városban is annyi, országúton gond nélkül 6 liter alatti. A katalógus szerinti 5 literes vegyes érték pedig szokás szerint laboratóriumi. A nyomatékkarakterisztika viszont dízelesen kellemes: 1500 1/perctől dolgoztatható a motor, onnan már egészen jól húz, a nem túl vészes, 190 newtonméteres nyomatékcsúcs 1900-nál van meg. A 10,7 másodperces 100 km/órára gyorsulás és a 190 km/órás végsebesség az „alapmotortól abszolút korrekt. A karosszéria átláthatóságán sokat javít, hogy a hátsó tetőoszlopba is jutott egy kis ablak, de előre sem rossz az átlós kilátás (a mai autókhoz mérten).



Sok-sok segítség. A Pulsar egyik ütőkártyája sofőrsegédeinek sora. Ha csak felárért is, de navigációval, tolató- és felülnézeti kamerával, intelligens kulccsal, eltrokróm visszapillantóval, eső- és fényszenzorral abszolút versenyképes 550 000 forintért a holtteret figyelő, sávelhagyás és ráfutásos balesetet veszélye esetén is csipogó „Aktív Biztonsági Pajzs”. A Nissan extrapolitikája ráadásul kedvező, az 550 000 forintos „Technológia csomag” valójában a 250 000 forintos navigációs és a 150 000 forintos „Komfort csomagot” is adja, igazából csak egyetlen további tétel választható a tesztautót is jelentő középső Acenta szinthez, a 17 colos alufelni és a sötétített hátsó üvegezés, avagy a „Sport csomag” 150 ezerért. A minden jóval felszerelt, Acentaként már kétzónás automata klímás, metálfényezésű tesztautó 6,37 millióért több mint versenyképes ajánlat. A csúcs Tekna LED fényszóróval és bőrkárpit lehetőségével tud többet. Nem feltétlenül érdemes rá költeni, az Acenta szövetkárpitja hibátlan, ajtóira már bőrbetétek kerülnek, halogén fényszórója is hatásos, s az izzós menetfény is tökéletesen teszi a dolgát.



Akkor is olcsó, ha nem az. Furcsa egy 6,37 millió forintos autóra azt mondani, hogy olcsó, pedig az. Felszereltségéhez, komfortjához, helykínálatához mérten a Pulsar olcsó. Szintén hatlégzsákos, ESP-s, klímás, MP3-olvasós CD-rádiós, telefonáláshoz és hangátjátszáshoz Bluetooth-kapcsolatot is adó alapmodellje már 4,39 millió forintért hazavihető. Ki kell használni azt, hogy a Nissan most visszatérőnek számít a piac legnagyobb szeletét kitevő kompakt szegmensben. Jó áron, jó autót ad, a Pulsar valóban az a modell, amit érdemes megvizsgálni, ha már valaki olyan szerencsés, hogy az újautó-piac e kategóriájából választhat. Hogy a címben felvetett kérdésre is választ adjak, a Pulsar helykínálatával legtöbb konkurenséhez hasonlóan az etalonnak tartott Golfon is túltesz, vezethetőségével és kifinomultságával azért még nem tart ott, de ár/érték arányban a Golfot is simán lenyomja.