Még a régi akkumulátor is pénzt ér! Mutatjuk, miért

    1
    1

    Nyilván a személyes túlterheltség, meg persze hazánk vízfejűsége miatt is nehezen jutunk el egy-egy vidéki üzembe, pedig vannak ám érdekességek hazánkban. Ilyen a Jász-Plasztik jászberényi akkumulátorgyára és újrafeldolgozó üzeme. Európai viszonylatban is komoly, hogy 97 százalékban fel tudják használni a bekerülő akkumulátorokat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a selejtezett, a kereskedelmi partnerektől visszavett akkumulátorok egy futószalagon kerülnek be a gyárba, ahol annak minden összetevőjét feldolgozzák, az üzem másik végén pedig a kész termék, az új akkumulátor jön ki. Nem meglepő módon a JP az ország legnagyobb akkumulátor-felvásárlója, nyersanyag-szükségleteinek 60 százalékát fedezi a begyűjtött használt akkumulátorokból, amivel egyrészt kevesebb ólomvásárlásra van szükségük, másrészt igen komoly mennyiségű veszélyes hulladéktól óvják meg a környezetet.
    Újrahasznosítják az akkumulátorok műanyag házát, a bennük lévő ólomlemezeket, de még a kénsavat is. Az ólmot természetesen hatalmas kohókban olvasztják újra, ötvözik, így a gyártás szempontjából semmilyen különbséget nem jelent, hogy a nyersanyagok zöme újrahasznosított, csupán kevésbé környezetterhelő, meg persze költséghatékonyabb. Utóbbiban egyébként félelmetesen nagy mester az 1990-ben alapított, ma 11 telephelyen több mint 7000 főt foglalkoztató Jász-Plasztik. A nevéből kitalálható, hogy a műanyaggyártással kezdték az ipart, készítettek akkumulátor-házakat is, aztán ráálltak az akkugyártásra is. Lassan piacra dobják a stop-start elektronikás autókhoz is használható, már tesztelés alatt álló EFB akkumulátorukat is. Az akkumulátorgyártás mellett millió egyéb plasztikot, meg persze fagyállót és szélvédőmosót is készítenek, gyakorlatilag szimbiózisban. Az üzem modernségéről sokat elmond, hogy az áramot nem vásárolják, hanem maguk állítják elő, olcsóbban, mintha vennék. [BANNER type="1"]
    Ha Jász-Plasztiktól származó, azaz hazai gyártású akkumulátort szeretnénk, nem csak a Jász Akkut választhatjuk, egyre inkább állnak át a nemzetközibb nevű Electric Powerre, ami ugyanúgy kínál karbantartásmentes akkumulátorokat, mint a nevesebb márkák, csak persze olcsóbban. Ugyanakkor biztosak lehetünk benne, hogy valóban megkapjuk azt a beltartalmat, ami az akkura van írva, ugyanis vannak olyan (leginkább névtelen) gyártók, amelyek kicsit csalnak annak tekintetében, hogy az akkumulátor valójában hány amperórás, milyen indítási áramot adó. A JP nem ezen kíván nyerészkedni, inkább a gyártástechnológián, meg persze a volumenen. Már most több mint évi 1 millió akkumulátort készít, de jövőre akár duplázhat.
    A nagyszériás gyártás mellett van olyan sor a jászberényi üzemben, ahol kifejezetten kisszériás akkukat készítenek, például az orosz piacra, de az egyik új üzletág a targonca-hajtóakkumulátor összeszerelés, ami gyakorlatilag hagyományos ólomsavas akkuk sorba kapcsolását jelenti, de modellenként eltérő méretben és kapacitással. Viszont megéri vele bíbelődni, mert a kész csomag érezhetően komolyabb érték, mint az akkumulátorok egyenkénti értékesítése. Utóbbi persze csak kitekintés, amit mezei autósként fontos tudni, hogy az akkumulátor veszélyes hulladék, de van olyan üzem hazánkban, amelyik azt 97 százalékban újra tudja hasznosítani. Tehát a már cserére érett akkut sem szabad kidobni, nem csak környezetvédelmi szempontból, hanem azért is, mert azért pénzt kaphatunk – bolttól és akkumulátortól függő mértékben.
    Előző cikkPrémium autómosás otthon? Megfelelő szerekkel télen is lehet
    Következő cikkAz Alfa legyen híres! Mondá a Kékesen hóba ragadt pilóta
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.