Még az idén nyáron eltűnik a Hyundai Ioniq

    0
    1
    Az Ioniq kereken tíz évvel ezelőtt mutatkozott be egy kósza ötletként, a gyártás csak négy évvel később, 2016-ban indult el. Már a környezetbarát kompakt formájából is sejthető a legnagyobb konkurens, a sziluett kísértetiesen hasonlít a Toyota Priuséra, utóbbi népszerűségét azonban nem sikerült megközelítenie. [BANNER type="1"] A világelsőség viszont nem vitatható, az Ioniq volt az első olyan modell, ami háromféle elektromos(ított) hajtásláncot kínált. A sima hibridbe 1,6 literes szívó, ám közvetlen befecskendezéses benzines került, a takarékosság jegyében Atkinson-ciklusra (lásd Prius) hangolták az erőforrást. A 105 lóerős benzines és a villanymotor együttes maximális teljesítménye 139 lóerőben csúcsosodott ki, megint csak a Toyota legkedveltebb hibridjének a babérjaira törve (a Prius 3 rendszerteljesítménye 136 lóerő). A külső forrásból tölthető verzió a dugattyús motor terén nem tudott újat mutatni, de a nagyobb kapacitású akkumulátorának köszönhetően már alulról súrolta az 50 kilométeres elektromos hatótávot. A kevés karbantartásra vágyók az Ioniq Electric poszterét ragaszthatták az ágyuk fölé, a villanyautó kisebb akkumulátoros (28 kWh) változata 200, a nagyobb (38,3 kWh) 274 kilométert futott egy töltéssel a szigorúbb EPA mérés szerint. Az Ioniq név időközben egy elektromos modelleket tömörítő almárkává lépett elő, így hiába tűnik el a 6 éves modell, a név tovább él, hamarosan az Ioniq 5 mellé befut a hatos is, amivel megint nagyot guríthat a Hyundai.