Megér egy üzenet egy autót, netán életeket?

    0
    1
    A rendőrségi statisztikák szerint a közúti balesetek legfőbb – regisztrált – oka a hibás, túlzott sebességválasztás. Arról viszont nincsenek adatok, hogy hány balesetet okoz a „kézben tartott mobiltelefon használat. Leginkább azért, mert a sofőrök nem vallják be, ha az volt az ok. Ha azonban egy kicsikét kitekintünk autónkból, vagy gyalogosként benézünk az autókba, valóban azt láthatjuk, hogy mind több ember tartja kezében telefonját. Az Aegon Biztosító adatai szerint az autóknak csupán harmadában van kihangosító, miközben telefonja szinte minden sofőrnek van. Ráadásul azt is tudjuk, hogy temérdek olyan autó van, amiben benne van a kihangosító, ám a sofőr nem használja azt. Sokan úgy gondolják, hogy csak a telefonálás tiltott, pedig nem. A forgalomban részt vevő autót vezetve telefont kézben tartva bármire is használni csakis a vasúti átjáró piros jelzése közben szabad. Hogy miért tilos a mobiltelefont nyomkodni, s kerülendő ugyanígy a navigáció vagy az autó beállításainak hangolása, ahhoz nem elegendő azt alapul venni, hogy az 50 km/órás sebességgel haladó autó közel 14 métert tesz meg másodpercenként, míg az autópályás 130 km/órával robogó 36 métert. Érdemes azt is tudni, hogy 50 km/órás tempóról nem kell nagyobb fékút az autónak az 1 másodperc alatt megtett távnál (jó abronccsal, száraz aszfalton) ahhoz, hogy megálljon. Magyarán, ha a telefonunkra pillantva 1-2 másodperc késéssel vesszük észre azt, hogy az előttünk haladó megállt, akkor akár 50 km/órával fogunk belecsapódni az előttünk már megállt autóba. Ha az előbbi tempóval haladva valaki 30 méterrel az autó előtt az aszfaltra lép, az utat figyelve jó reakcióidővel még megállhatunk előtte, ha csak 2 másodpercre másra figyelünk, mint a vezetésre, akkor bizony az eredeti sebességünkkel fogjuk őt elütni, hacsak nincs az autónkban gyalogosfelismerős vészfékrendszer, amit nem véletlenül vár el ma már az Euro NCAP. Egyebek mellett ez a vészfékrendszer az EU-ban forgalomba kerülő autók esetén már kötelező is lesz 2022-től. Egyelőre azonban csak a legfejlettebb autók védik meg magukat és a többi közlekedőt, meg persze felelőtlen sofőrjeiket attól, hogy balesetet okozzanak. Hogy mennyire felelősek vagy felelőtlenek a hazai sofőrök, arra az Aegon Biztosító reprezentatív kutatása mutat rá. A felmérés során a megkérdezettek közül – saját bevallásuk szerint – tízből négyen rendszeresen használnak mobilt vezetés közben és tízből nyolcan ismernek olyan sofőrt, aki kézben tartva rendszeresen használja a telefonját a volán mögött. Tíz férfiból 5 vallotta, hogy mobilozik vezetés közben, míg a nők közül csak hárman. A városokban élők (talán a több dugó és a több autóban töltött idő miatt) jellemzőbb, hogy használják vezetés közben telefonjukat, mint a kistelepüléseken élők. Az előbbiekből logikusan következik, hogy leginkább a budapesti férfiakra igaz, hogy vezetés közben telefont vesznek a kezükbe, közülük minden ötödik üzenetet vagy emailt ír, néz valamit a képernyőn, vagy posztol valamelyik közösségi oldalra az Aegon felmérése szerint. A döntő többségük telefonál (78%) és navigációs alkalmazást használ (59%), utóbbi rögzített készülékkel, s a bejövő üzenetek meg nem tekintése esetén nem gondolom, hogy probléma. Rémisztő adat ugyanakkor, hogy a jelentős figyelmet igénylő üzenetküldés és a közösségimédia-használat kiemelkedő gyakorisággal fordul elő a 18-39 éves korosztályban. [BANNER type="1"] Az Aegon Biztosító és az ORFK OBB a felmérés mellé a vezetés közbeni telefonhasználat veszélyeire felhívó – viccesnek szánt – videósorozatot is készített Kovács András Péter és Janklovics Péter humorista főszereplésével, hogy a sofőrök jobban megértsék, miért tiltják Európa összes országában a kézből telefonálást. Három idézet, amit érdemes megjegyezni az autóban telefonálás kapcsán:
    1. „A jogellenes telefonhasználat a leggyakoribb közúti szabályszegések közé tartozik, és a legveszélyesebb kihágások egyike, amely bizonyos esetekben egy lapon említhető az ittas vezetés veszélyeivel. A lakosság nagy része az ittas vezetést elítéli, és az a célunk, hogy ezt elérjük a vezetés közbeni mobilhasználattal is – mondja Óberling József rendőr ezredes, az ORFK Közlekedésrendészeti Főosztály vezetője.
    2. „Az okostelefon-használat a modern ember függősége. Nem klinikai értelemben vett függőség, hanem olyan jelenség, amely minden ember életébe szervesen beépült. Ám még ez sem lehet ok arra, hogy vezetés közben cseteljünk, üzenjünk, vagy közösségi média-bejegyzéseket tegyünk közzé – hangsúlyozza Demetrovics Zsolt pszichológus.
    3. „A fiatal generáció életének természetes része, hogy bárhol, bármikor megír egy üzenetet az okostelefonján. Ez az a korosztály, ahol néhány rövid szót bepötyögni rutin műveletnek tűnik, és pont ez a rutin adhat egy téves biztonságérzetet. Ezért is fontos a folyamatos figyelemfelhívás, az edukáció – mondta a kutatás kapcsán R. Csekeő Borbála pszichológus, a Kék-Vonal Alapítvány szakmai vezetője.

    Ugyanakkor jegyezzük meg, nem csak a fiatal korosztály, nem csak a mobiltelefon lehet gyilkos veszélyes vezetés közben. Persze kirívó, amikor például egy sofőr egy kisbusznyi utas halálba küldését közvetíti élőben a Facebookon. Ugyanakkor minden végzetes lehet, ami elvonja a figyelmünket, ahogyan a rossz reakcióidő is. Itt érdemes visszakanyarodni oda, hogy sokan kevéssé tartják veszélyesnek a városi közlekedést, holott

    városi (50 km/órás tempónál) a megálláshoz szükséges fékút nagyjából az 1 másodperc alatt megtett távnak felel meg.

    Az autóvezetés nem játék, életek múlhatnak rajta, de már csak az is komoly érvágás, ha valaki alól „kiütik az autóját. Ez utóbbit sajnos tapasztalatból mondom, múlt héten feleségem villanyautójába úgy sikerült egy másik közlekedőnek belehajtania, hogy a mi autónkat az előtte álló teherautóba is beletolta, a jelentős hátsó behatástól a minimális hátsó túlnyúlású autó mozgásképtelenné vált. Fékutat nem láttunk, ráadásul a sofőr fülem hallatára tett olyan kijelentést, hogy „nincs meg a pillanat, amikor fékeztem volna. Hogy miért nem lassított (vagy miért nem kellő mértékben), soha nem fogjuk megtudni. Mondott olyat is, hogy a baleset helyszínén „senki sem tart kellő követési távolságot, ezt viszont szolidan cáfolja, hogy rajta kívül mindenkinek sikerült megállnia. Az pedig már sajnos egy másik sztori, hogy a kgfb rendszer mennyire van felkészülve arra, ami alapvető célja kellene legyen, hogy egy vétlen baleset esetén ne szenvedjünk kárt.
    Előző cikkÍgy bontja le a szalagkorlátot egy Mustang Shelby
    Következő cikkVenue néven újabb SUV érkezik a Hyundai-tól
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.