Megérkezett a pickupok versenyautója: a Ford Ranger MS-RT

    0
    1
    Tavaly a 2020-as Nemzetközi Pick Up Díj győztese volt a Ford Ranger, Raptor verziója eleve olyan egy kicsit, mint egy raliautó, s Thunder néven tavaly is érkezett belőle egy különleges kivitel, de a Ford ma bemutatta az eddigi leginkább különleges, leginkább sportos verziót, melynek kifejlesztésében a sportautókra specializálódott MS-RT is részt vett.

    Míg a raptor a sivatagi és terepversenyek hangulatából hivatott hozni egy kicsit az utcai kivitelek számára is, a piacra nyáron érkező és az eleve gazdag felszereltségű Wildtrak modellre épülő Ranger MS-RT a versenypályák miliőjét idézi.

    Új a nagy légbeömlős orr, a hűtőmaszk itt természetesen méhsejt-mintás és szénszálas hatású. Az oldalnézetet a szélesített sárvédők határozzák meg, alájuk 20 colos OZ Racing alufelnik kerülnek, a fényezés csakis fehér, szürke vagy fekete lehet, bukócső és néhány MS-RT embléma alapáron jár. A bőrkárpitos belteret narancssárga varrás díszíti, nem hiányzik a hangulatvilágítás és persze az első ülésfűtés sem, MS-RT logóból a padlószőnyegekre és a küszöbborításokra is jutott. A 8 colos, tolatókamerás központi kijelzőn a Ford SYNC 3 rendszere fut. A motor pontosan az, ami a Ranger eddigi csúcsverzióinál: a 2,0 literes EcoBlue Bi-turbo dízelmotor 213 lóerőt és kereken 500 Nm nyomatékot ad, a váltó 10 fokozatú automata. Az engedélyezett platóterhelés 1098 kg, míg vontatni 3,5 tonnát képes a továbbra is kapcsolható összkerékhajtású, felezőváltót is adó Ranger: magyarán egy versenyautó gond nélkül ráköthető. Ha utóbbi kevés lenne a hangulatból, telefonos applikációról vezérelhető Maxhaus hifirendszer is elérhető hozzá. [BANNER type="1"] Ha esetleg nem cseng elég ismerősen az MS-RT neve, a Ford által minősített járműátalakító cégről van szó, amely régóta együttműködik már a Ford motorsport-partnerével, az M-Sporttal. [BANNER type="2"]
    Előző cikkMegerősítve: hibrid lesz az új Honda HR-V is
    Következő cikkKigyulladt egy autóbusz Óbudán, utasokat nem szállított
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.