hétfő, február 2, 2026
[uzemanyag_arak]
spot_img
KezdőlapMegkezdődött a jövő autósainak nevelése

Megkezdődött a jövő autósainak nevelése

Uniós célkitűzés, hogy 2050-re senki se veszítse életét közlekedési balesetben. Már most képzik a jövő sofőrjeit.




Idén áprilisban, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFH), az Országos Rendőr-főkapitányság Országos Balesetmegelőzési Bizottsága (ORFK-OBB), valamint a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) és a Közlekdés Tudományi Intézet (KTI) által jött létre az Élet Úton program, mely a közlekedésben résztvevők biztonságos közlekedésre felkészítését tűzte ki célul.


Már akkor csatlakoztak a kezdeményezéshez az állami szektor képviselői – az Állami Autópálya Kezelő Zrt., a Magyar Közút, illetve a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ. Júniusban civil szervezetek – GRSP Magyarország Egyesület, a Harley Owners Group, az IAPA Nemzetközi Polgárőr Szervezet, az International Bodyguard and Security Services Association (IBSSA), a Közlekedéstudományi Egyesület (KTE), a Magyar Autóklub, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE), a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a Magyar Útügyi Társaság (MAUT), a NiT Hungary – Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestülete, az Országos Polgárőr Szövetség és a Rádiós Segélyhívó és Infokommunikációs Országos Egyesület (RSOE) –, most pedig gazdasági társaságok is csatlakoztak a keretprogramhoz, melynek célja, hogy az egész életen át tanulás (life long learning) filozófia szellemében a közlekedést oktassa – már az óvodás kortól, sőt talán már hamarabb.






A program alapelve, hogy a törvényi előírások értelmében állami feladatnak számító közlekedésre nevelést egységes rendszerként kezelje. Magyarán az óvodás, kisiskolai közlekedés-oktatás kell majdan az alapja legyen a járművezető-képzésnek. Kevesen tudják, de az már ma is törvényi kötelezettsége az általános iskoláknak, hogy tantervi órán kívül, fakultatív jelleggel, de lehetőséget teremtsenek az általános iskolai tanulók számára a nyolcadik osztály befejezésével a segédmotorkerékpáros, míg a végzős középiskolásoknak a B-kategóriás vezetői engedély megszerzésére.
[BANNER type="1"]
Nyilván nem kell sokáig ragozni, hogy jelenleg a járművezető-képzés az estek többségében nem megfelelően felkészített tanulókat ruház fel jogosítvánnyal. A program elve szerint, ha a közlekedési kultúrát már kisgyerek korban kezdenék elsajátítani a jövő autóvezetői, sokkal jobb eredmények lennének elérhetők, a mostaniaknál kevésbé lennének balesetveszélyesek a friss-jogsisok. A program első lépései között elkészültek az óvodáskorú gyerekeknek szóló, a biztonságos úttesten átkelést vagy a biztonság öv becsatolásának fontosságát oktató, 40 másodperces, az évtizedekkel ezelőtti „Közlekedj okosan! sorozat által inspirált „MiniKRESZ kisfilmek.





Általános iskolások számára is dolgozott már ki, illetve indított is kampányt az Élet Úton program bizottsága. Ez utóbbi a Szuperbringa Program, melynek keretében az ORFK-OBB iskolarendőreinek segítségével 300 ezer, külön e célra szerkesztett és a közlekedési ismereteket a kisiskolások számára fogadható nyelven tolmácsoló tájékoztató füzetet osztottak ki az általános iskolákban. A szülői együtt-tanulásra épülő, de külön oktatást is tartalmazó program jelképes, de valójában nagyon is fontos vizsgával zárul, ahol a tanulók a felnőtt jogosítványhoz hasonló, persze kevésbé hiteles „Kerékpáros igazolványt kapnak, ha számot adnak ismereteikről, kétkerekűiket pedig az NKH szakemberei látják el igazolómatricával, ha azok rendelkeznek az előírt lámpákkal fény-visszaverőkkel.


A közeljövőben további kampányokat ígér az Élet Úton program, annak érdekében, hogy a biztonságos közlekedés mind többekhez jusson el, ezáltal 2020-ra legalább 10 százalékkal apadjon, 2050-re pedig nullához közelítsen a közlekedési balesetben elhunytak száma.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

5 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Sztem hagyjuk a politikai vonatkozást, úgysem fogom felvenni a kesztyűt…
    A jelenség nem csak hazai, egy éve dolgozom Németországban és itt is rengeteg „szar” kocsi van, amiknek szintén nem működik az irányjelzője, pedig az itteni közlekedési morált példaértékűnek szokták emlegetni. Hát tudatom, hogy már ez sem olyan amilyen korábban volt!!!
    A lóvé témáját érintően pedig maximálisan egyetértek.

  2. Amerigo Müller:
    „A rendszerváltással nem csak az erkölcsi és politikai morál romlott le, hanem érezhetően ez is!”
    Azért a régi rendszert sem kell fényezni, ugyanilyen gátlástalan rablás ment akkor is, csak nem szabadott róla beszélni. A vezetési kultúra meg inkább azért romlik, mert ebben is a pénz az úr, és dobálják kifele a tudatlan barmokat is, mindegy milyen szinten vezet csak meg lehessen kaszálni előtte pár plusz órával és pótvizsgadíjjal.

  3. A közlekedési morál az utóbbi években jelentősen romlott, engem pl. az utóbbi három évben kétszer ütöttek el. Egyszer kerékpárosként fellökött egy postás teherautó -nem adta meg az elsőbbséget- második alkalommal pedig gyalogosként ütött el egy kerékpáros a járdán! Csak kínomban tudok röhögni a helyzet fonákságán, ugyanis tíz évig ejtőernyőztem, amit viszont egy karcolás nélkül megúsztam.
    Más alkalommal a gyalogátkelőn kis híján nekem jött egy tanulóvezető és amikor az oktatótól megkérdeztem, hogy minek ül mellette csak vigyorgott és megvonta a vállát. Ezek után nem csoda, ha potenciálisan életveszélyes emberek kerülnek ki a forgalomba. Mindez még nem is kies fővárosunkban, hanem egy dunántúli kisvárosban történt. A rendszerváltással nem csak az erkölcsi és politikai morál romlott le, hanem érezhetően ez is! Gondoljunk csak pl. egy olyan egyszerű dologra, mint az irányjelzés. Irányjelzőt nem használni ma szinte sikk vagy valamiféle divat, azt kitenni pedig mintha egyenesen ciki lenne mert azt csak az „öregek” a tanulóvezetők meg a „vidéki parasztok” csinálják. Ez már olyan szintig elfajult, hogy nem egy esetben már rendőrautót is láttam így közlekedni!!!

  4. [i]„2050-re pedig nullához közelítsen a közlekedési balesetben elhunytak száma.”
    [/i]
    Ez egy abszolút reális elképzelés. Persze nem azért mert addigra majd mennyire megtanulnak közlekedni az emberek, hanem a természet adta kényszerből (energiaválság).

  5. Nekem kicsit ironikus az a sok hivatal amit felsoroltak, pedig a közlekedéshez „csak” ész kell… Tényleg ekkora bürokráciai összefogás és szervezés kell ahhoz, hogy valakit normálisan megtanítsanak vezetni? Ez megint egy olyan szórjunk pénzt a semmibe akció amire majd rá lehet fogni ha javul a statisztika, ha nem akkor meg hallgatunk róla. Érthetetlen, hogy miért a gyerekkortól induló programokat erőltetik, mikor a leghülyébbek is kapnak már jogsit akár gőzmozdonyra is. Ösztönző példa lehet ez a kerékpáros jogsi, de sokkal ösztönzőbb ha a gyerek nem azt látja, hogy anyu nem tud parkolni és mégis évek óta vezet… Szerintem a vezetés-oktatásba kéne belenyúlni ha már egyszer az a baj, hogy sok embernek nem szabadott volna jogsit adni.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek