Megszűnt a szmogriadó: kezdhetnek dolgozni a kirekesztettek

    4
    1
    „Tervezhetetlenné vált az élet! – nyilatkozta lapunknak egy asztalos, aki a hét utolsó két munkanapján sem elkészült munkadarabjait nem tudta elszállítani megrendelőinek, sem az előtte tornyosuló újabb elkészítendő daraboknak nem tudott nekilátni, mivel anyagért sem tudott elmenni közel 20 éves Ford Transitjával. Ahogyan temérdek egyéb kisvállalkozó, illetve egyszeri munkavállaló, ő sem passzióból tart koros autót, hanem azért, mert azt tudja megengedni magának.
    A jelenlegi gazdasági helyzetben gondolni sem mer arra, hogy újat vegyen, közben azonban a szmogriadó teljesen ellehetetleníti életét, mint annak, aki az agglomerációból épp csak valamelyik peremkerületbe járna dolgozni, akár egy minimálmotoros, kicsiny, benzines autóval. Az elmúlt két napban nem tehette, hiszen épp riasztási fokozatában volt a budapesti szmogriadó. Most ismét csak tájékoztatási – a mért szállópor alapján -, ám ez sokukon alig segít, két kiesett munkanap bizony nagyon sok. Ugyancsak nem ülhetett autójába az, akinek még rossz matrica van az autóján – ma pedig az NKH, illetve az Okmányirodák nyitvatartási idején kívül intézni sem tudja annak helyesbítését.
    Közben a BKV nem variálta át buszait, továbbra is járnak a 20 év feletti, „mínuszban mérhető Euro-normás Ikarusok, akár a belváros kellős közepén is, például a Blaha Lujza tér környékén. Pedig talán pont az erősen szmogtermelő, részecskeszűrőt még hírből sem ismerő nagyvasak forgalmát kellene, akár csak egy kicsit visszafogni. Lehetséges, hogy azzal már pontosan – minimális adminisztrációval – elérnék azt az emissziócsökkentést, amit a mostani korlátozás eredményez. [BANNER type="1"]

    A szerkesztőségben egyébként kivétel nélkül azt éreztük, hogy a szmogriadó riasztása nem hozott érezhető forgalmi változást a fővárosban. Tény, hogy nincsenek komoly dugók, de a hét első felében sem voltak, hiszen a folyamatosan emelkedő üzemanyagárak miatt egyre kevesebben tudják megengedni maguknak az autózást. Megjegyzem, a hét egyik napján én sem indítottam be az autót, hanem villamosra szálltam. Megtehettem, de sokan egyetlen napon sem tehetik meg, mert még inkább autóhoz kötött a munkájuk. Ők, amennyiben nem megfelelő emissziójú autóval rendelkeznek, most gyakorlatilag a munkavégzés lehetőségétől estek el, míg akinek új autója van, az annak fogyasztásától függetlenül autózhatott a szmogriadó riasztásában, amennyit csak akart.
    Ezek alapján pedig sokkal igazságosabb lenne a régi, páros/páratlan rendszámvégződés alapján szelektáló rendszer, az ugyanis mindenkire érvényes, s nem utolsósorban a mostaninál nagyságrendekkel jelentősebb emissziócsökkentést eredményezne. Teljes mértékben nem javasolnánk persze a korábbi rendszer visszaállítását sem, a hibridek mentessége ma már okafogyott, hiszen temérdek „adómegkerülő, nevetséges villanymotort bevető kettős üzemű autó is létezik, helyette ma már csak a tisztán elektromos autóknak lenne érdemes mentességet adni, különben a mostanihoz hasonló, még kihegyezettebb állapot állhatna elő: a hibridek – a mostani Euro2-től felfelé pöfögő autókhoz hasonlóan – akármennyit pöfékelhetnének. Hát nem, ha rossz a levegő, akkor fogja vissza mindenki az autózását, és ne csak a koros autósokat likvidálják a forgalomból!
    Előző cikk8,4 millióért nagyot vetít a Citroën DS5
    Következő cikkPapírcímke és mikrochip: gumiabroncs újdonságok 2012-re
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    4 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Voltak idők, mikor DDT-vel permeteztek és akkoriban az sem volt gond senkinek. Most már be van tiltva. Ez is hubuk?
      A levegő vacak, ezt érezni. Valamit tenni kell. A BKV korlátozása tulajdonképpen még ésszerű is lehetne, de aki autózik, az tud helyette BKV-val utazni, aki BKV-z az nem tud helyette autózni.
      Az agglomerációból pedig járnak be buszok HÉV-ek, vonatok. Nyugodtan el lehet autózni a legközelebbi megállóig, ha messze van.Vagy akár budapest határáig is és BKV-zni. Tudom, így venni kell jegyet és az drága, meg tovább is tart.