hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapMelyik korosztály okozza a legtöbb autókárt?

Melyik korosztály okozza a legtöbb autókárt?

Érdekes statisztikát tett közzé a K&H, a biztosítója által kifizetett károkat a szerződők életkorával veti össze.


Bár logikusnak tűnik, hogy az életkor emelkedésével nyugodtabbak a sofőrök, a kárstatisztikák ezt csak részben támasztják alá.

A 30-53 éves kuncsaftok a legjobbak. A számok azt mutatják, hogy 29 éves kor felett 43 százalékkal kevesebb a kár, mint a 22 év alatti kategóriában – mutatja a K&H biztosító adatsora. Jellemzően a fiatal sofőrök okoznak több balesetet, hiszen kisebb rutinnal rendelkeznek és gyakran kevésbé megfontoltan vezetnek. Az 53. életévnél azonban megfordul a trend, innentől az okozott károk száma folyamatosan emelkedik az életkorral párhuzamosan.


Drasztikusan magasabb kárösszegek 43 éves kortól. A K&H biztosítójának adatai szerint az átlagos kárérték a kötelező gépjármű felelősségbiztosításoknál 402 ezer forint volt 2013-ban, ami 1 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Azonban az átlagos kifizetések mértéke életkoronként eltér: a K&H-nál a 36-42 éves korosztályban az országos átlagnál közel 30 százalékkal alacsonyabb az átlagos kárérték. Ezzel szemben a 43-52 éveseknél kiugróan magas az okozott kár értéke – több mint 10 százalékkal haladja meg az átlagot, azaz a két korcsoport között szinte 40 százalék különbség tapasztalható.


A gyerekek a ludasak. „A 43-52 éves korosztályban tapasztalt növekvő kárértékre egyszerű a magyarázat: ebben a korcsoportban a legmagasabb azoknak az aránya, akik odaadják az autójukat a tapasztalatlan, friss jogosítvánnyal rendelkező gyerekeiknek” – értékelte az adatokat Kaszab Attila, a K&H Biztosító vezérigazgató-helyettese, és hozzátette: természetesen az átlagosnál magasabb kárösszeg a díjakban is megmutatkozik.
[BANNER type="1"]
Idősebb sofőr, gyakoribb, de kisebb károk. A 43-52 éves korosztályban tehát a teljes portfólióra vetített átlagnál lényegesen, 10 százalékkal magasabb a kárérték. Ahogy a károk gyakoriságánál, a kárérték esetében is fordul a kocka az 53 évnél idősebb sofőrök esetében. Esetükben az átlagnál 20 százalékkal alacsonyabb az egy kárra jutó kárösszeg, ami az alacsonyabb díjakban is megjelenik. Az 53 év felettieknél tehát érdekes kettősség mutatható ki: bár az átlagosnál több kárt okoznak, de ezen károk értéke elmarad a fiatalabb korosztály által okozott károkétól. „Ez részben a romló reflexekkel magyarázható, de az ügyfelek ezzel tisztában vannak, az érintett korosztály tagjai jellemzően lassabban vezetnek, ez az oka, hogy kárgyakoriság emelkedésével párhuzamosan a kifizetett összeg nem növekszik” – mondta Kaszab Attila.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

15 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Egész tehetségesen provokálsz.
    Mindenesetre el kell keserítselek, én pusztán megjegyeztem miért nem fogják soha hagyni, hogy mondjuk közmunkában akár ingyé is bekátyúzza valaki az utakat. (Persze így ők is még többet tudnának elverni, dehát ehhez már túl ostobák, na meg amúgy is okádékul néz ki, ha nem gyártunk 3 évi aktamunkát.)
    A többit sajnos már kérem magácska álmodta bele.

  2. Valóban. A hülye az, aki rólam az ellenkezőjét gondolja, ha már a self marketing felé toltad a csevejt.

    A második mondatod általában véve igaz, én mégis inkább egy irigy, a buliból kimaradó alak kesergésének érzem. Gondolom úgy vagy vele mint a gruppen szex-szel: nagyon bánod, hogy te nem lehetsz benne és ha lenne elég útépítő ismerősöd, akkor ez a probléma rögtön huncutsággá zsugorodna előtted is.

  3. Nem is vagy te olyan hülye. Még kátyúznák is, legalább utána még nyugodtabban tudnék „száguldozni”.
    Kár, hogy ez sosem fog bekövetkezni, akkor nem lehetne anyagot kilopni, haverokat megtömni és még sorolhatnám.

  4. Régebben voltam annyira bunkó, hogy végigzörögtem 70-el leszarva a többieket, mert az esett jól. (Megjegyzem akkor még nem volt 2 éves a jogsim)
    De sikerült felfognom, „amennyiben nem akarod, hogy kicsesszenek veled te se csessz ki mással”, alkalmazásának lényegét. Most is van hogy 70-el megyek (tötymörgök) mert nem akarok küszködni, és beveszem a leejtem tablettát, de mindig akkora távolságot tartok, hogy beférjenek elém + ha látom hogy üres az út jelzem a mögöttem lévőnek, hogy mehetsz pajti (meg is köszönik, ami nekik és nekem is jó) + ha nagyon balfék a mögöttem jövő, akkor lehúzódom hadd menjen…
    Úgy vagyok vele, hogy nem baj, ha még tanulod, vagy lesz@rod, de ne vedd el más idejét. Az időt soha nem tudod visszaadni.
    Az a baj, hogy nem látom, hogy ezt az átlag közlekedők megértenék.
    Továbbá a negatív hozzáállás… Lehet, hogy nem véletlenül megy 150-nel a pályán a Nikilauda. Mi van akkor, ha kispolgári önérzetből „feltartom” 130-cal, pedig a kórházba megy a gyermeke születésére…
    Minden éremnek két oldala van.

    Fúú eléggé off lett a vége 😀

  5. Korosztályok, ill mások ekézése nélkül:
    Ha tudom, hogy lassan megyek (60-70), mert ráérek, vontatok, vagy mert érik cseresznye, vagy mindegy miért. Összeszedek magam mögött egy szép kilométeres kocsisort (különösen kanyargós, sokáig előzni tilosos terepen), miért nem segítem a többiek dolgát azzal, hogy nem a felezőn, vagy a záróvonalon kacsázom, jelezek az indexszel, hogy szabad, vagy miért nem södörítem be magam a buszmegállóba, majd mikor Frittipaldi elhúzott folytatom az utam? (megjegyzem Bosznia Hercegovinában ami ugye a „sötét undorító Balkán közepe” megteszik ezt az emberek, cserébe őket sem tapossák el)
    A tolerancia szerintem sem életkor kérdése, így nyugodtan gyakorolhatják az idősebbek is.
    Fiatalabb koromban meg én is csináltam nem kicsi, de legalább nagy hülyeségeket.
    A balesetek egy része elkerülhető, ha a közlekedésben részt vevő többi járművezető nem osztályharcként tekint a közlekedésre, hanem társasjátékként, és segíti a másikat. Ne adj ‘Sten kijavítja a másik „balfékségét”. A közlekedő járművek között balesetek mindig két emberen múlnak. Oké, hogy az egyik „vétlen”, de lehet, hogy nem is lenne baleset, ha rálép a fékre, ha tekeri a kormányt, ha lelép a gázról stb.

    A „vétkes” pedig egyértelműen feleljen saját hülyesége mértékében. Hozzávenném még, hogy az esetet közzétenném mindenki okulására.

    umario
    Ez az autóeladás a vétlen fél kárának enyhítésére tetszik 🙂

  6. Márpedig korosztályok ekézése helyett a toleranciát kell tanítani az embereknek, egymásnak, magunknak, mindenkinek.

    Minden egyéb csak duma.
    Közmunka lehetőség pedig van bőven. Én spec. pár itteni hőbörgőt is odazavarnék. Csak, hogy érezzék a törődést. Az intézményesített hülyeség ugyanis a mi vesztünket fogja okozni úton, út mellett, mindenhol, bárhol (milánt most ezzel biztosan összezavartam)

  7. Jogos, hogy előbb indulok, akkor belefér a tötymörgő, de ez nem mindig sikerül. Az egymás iránti figyelem és tolerancia meg lassan kihal ebből a világból.
    Támogatom a közmunkás megoldást is, de emellé az ittas sofőrök és a versenyző észlények esetében baleset után bevonnám néhány évre a jogosványt és az autóját is elárverezném a vétlen sérült javára. Talán akkor nagyobb visszatartó erő lenne.

  8. Szép statisztika ami nem meglepő, hisz aktívan, pont ezek a korosztályok vezetnek, így természetes, hogy itt van a legtöbb baleset is.
    Ha 60-70 év közötti nyuggerek nem csak hétvégén hoznák ki az autót az ebéd utáni fröccsöt követően, akkor még több lenne a baleset.
    Erről jut eszembe: Miért csak éjjel van szondáztatás és csak fiatalokat? Napközben is lehetne vadászni pont a fentebb említett korosztályban!

  9. Valóban zavaróak a tötymörgők, de sajnos nem kifogás, hogy „időre kell menni”. Hamarabb kell fölkelni.

    Több figyelem, több tolerancia. Életkortól függetlenül.
    Versenyzőket pedig p…n rúgni és elzavarni közmunkára pl. kátyút foltozni, hogy közel legyenek az aszfalthoz!

  10. Az sem elhanyagolható, hogy a lassabban vezető idősebb vagy női sofőrök (tisztelet a kivételnek) is veszélyeztetnek másokat. Csak egy példa: Az 51-es úton csúcsforgalomban amikor mindenkinek időre kell mennie. Ilyenkor kerül elő a bácsi a kis piros Suzukijával 60, előzésre kényszerítve a normál sebességgel haladókat. Sokan túllépik a sebességhatárt sajnos, hogy gyorsabban a sor elejére kerülhessenek.
    25 vagyok 18 éves korom óta van jogosítványom. Végig nagy teljesítményű (~200le) autókat vezettem, baleset nélkül. 4 éve vezetek napi rendszerességgel.
    A kedves 18-22 év közötti korosztálynak nem kellene annyit innia.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek