Mi köti össze a 4-es Metrót és a Toyota RAV4-et? Eláruljuk!

    0
    1

    A Toyota nem csupán azt árulta el, hogy két hét múlva debütál az Egyesült Államokban és Európában is a kategóriája legnépszerűbbjének számító RAV4 következő, azaz ötödik generációja, hanem rögtön egy fotót is mutat már róla. De nézzük, mi minden kötődik még március 28-ához a legújabb RAV4-en túl! A teljesség igénye nélkül néhány fontos évforduló: 2014-ben aznap adták át hazánkban a 4-es Metrót, 1945-ben a visszavonuló német csapatok e napon robbantották fel a komáromi Duna-hidat, 1871-ben pedig a Párizsi kommünt kiáltották ki ekkor. Egyelőre ezeken, meg persze a látott fotón lehet csámcsogni, hiszen hivatalos információk még nincsenek az új RAV4-ről.
    A fotóról azonban egész sok minden kiolvasható, az 1994-ben a kompakt crossoverek műfaját megteremtő modell új generációja friss dizájnt hoz. Az elődjénél lendületesebb megjelenésű autó orrának sziluettje mazdás karakterességet ígér, s az oldalsó profil egésze is sportosabbnak ígérkezik a döntöttebb hátsó ablakkal.
    Ugyanakkor a hátsó rész megőrizni látszik függőleges, szögletes kialakítását, peremén a lámpatestekkel; a tetővonal kevésbé csapottan fut hátra, ami jótékony hatással lehet a hátsó fejtérre. A tetősíneket a legújabb divat szerinti aerodinamikus, integrált sínek váltják fel. A fényképen látható példányt alacsony profilú abroncsokkal szerelték fel, ami a változatlanul tekintélyes szabad hasmagassággal (az aktuális hibrid kivitel esetében 178 milliméter) együtt fiatalos, tettvágytól fűtött megjelenést ad az újdonságnak. [BANNER type="1"] Aligha lesz tehát annyira radikális, formabontó a RAV4, mint kistestvére, a C-HR, ugyanakkor Akio Toyoda cégelnök szellemiségével összhangban a jelenleginél érzelmesebb, kevésbé tárgyilagos személyiségre számíthatunk. Leginkább az új Auris adhat támpontot ahhoz, hogy elképzeljük a RAV4 ívekből és blokkokból építkező, határozott fizimiskáját.
    Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy tudjuk: az új RAV4 nemigen épülhet más padlólemezre, mint a TNGA moduláris platformra, amely a középkategóriás Camrytől a negyedik generációs Priuson át az imént említett új Aurisig számtalan Toyota és Lexus modellnek ad alapot. Az új padlólemez mélyebb tömegközéppontot, pontosabb vezethetőséget, összeszedettebb viselkedést ígér.
    A legnagyobb kérdés a hajtáslánc-kínálat. Az új RAV4 a Toyota ígéretével összhangban dízelmotor nélkül kell, hogy forgalomba kerüljön, és egészséges gondolat volna érvényesíteni nála azt a frissen bevezetett, kétlépcsős hibrid termékpolitikát, amelynek égisze alatt például az Auris 122 lóerős alap- és 180 lóerős sport-hibrid hajtáslánccal lépett színre a Genfi Autószalonon, kielégítve a vásárlók régi vágyát az erősebb teljesítményhibridek iránt. Persze a RAV4-nek nincs szüksége nagyteljesítményű hibridre, hiszen már a most kifutó verzióban is egy 2,5 literes benzinmotorral szerelt, 197 lóerős hibrid egység dolgozik az autó orrában, dízeleket megszégyenítő 5,1 l/100 km átlagos üzemanyag-fogyasztást ígérve. Fölfelé aligha fog tehát bővíteni a gyártó, cserélni viszont annál inkább: a Camry új generációs hibridrendszere nemcsak nyolc lóerővel erősebb, de akár egy-másfél literrel takarékosabb is az előző szériánál. Ha tippelnünk kellene, inkább lefelé fogják kiterjeszteni a palettát, egy 150 lóerő körüli kis hibriddel nagy sikereket érhetne el a modell az európai flottapiacon. Hogy pontosan milyen lesz a RAV4, és hogy hány pontban volt igazunk – a március 28-i világpremieren kiderül.
    Előző cikkHáromüléses csúcsgépen dolgozik a McLaren
    Következő cikkFüstölgő Titan a BBQ ínyenceknek
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.