Mibe fájnak a külföldi szabálysértések? Sokba!

    1
    1
    Általános szokás, hogy egyre kevésbé tervezzük meg utazásainkat, Európa legtöbb helyén Euróval fizethetünk, de legtöbbször persze nem is kell pénzzel vacakolni, Jolly-Joker a bankkártya és a térképpel is nagyon ritkán kell bajlódni, a GPS csaknem mindenhova gond nélkül elvezet. Így aztán fokozottan könnyű belefutni egy-egy, a hazaitól eltérő szabályozásba, például épp a legkeményebb bírságokat alkalmazó Angliában csupán 112 km/óra az autópályán engedélyezett tempó. Az egyes országok korlátozásait már korábban összegyűjtöttük, most pedig közöljük a német ADAC autóklub elrettentő összeállítását az egyes országokban várható büntetési tételekről.
    Noha a hazai bírságok (főként jövedelmünkhöz mérten) sem alacsonyak, egyes országokban még súlyosabbak leselkednek ránk. Például Angliában a hazai zéró-toleranciás alkoholszintnél ugyan jóval engedékenyebb, akár két sört is megengedő a szabályzás, azonban aki a 8 ezrelék feletti véralkoholszintet is átlépi, az akár 5820 Euróig, azaz 1,5 millió forintig terjedő bírságra is számíthat. Brutális módszer, de véleményünk szerint józanabb, mint a hazai, mely akár már az ebédhez elfogyasztott egy pohár borért is büntet, míg a matt-részegen vezetőkkel sem túlzottan szigorú. Ugyanígy érdekes példa a szintén nem zéró-toleranciás Dánia, ahol az ittas vezetésért a havi nettó jövedelmet kell becsengetni vagy Finnország, ahol nem csak az ittas vezetés, a többi büntetési tétel is napi jövedelem alapján van számolva. Sokkal igazságosabb és hatásosabb rendszernek tartjuk, mint a hazait, ahol kisnyugdíjas, pizzafutár és milliomos azonos tételeket fizet.
    Büntetések külföldön (pdf-fájlban)
    Előző cikkA Red Bull-titok nyitja, a királynő ötlete, és Ecclestone utódja
    Következő cikkBolondos hercegi BMW M3
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás

    1. Kedves cikkíró,

      Csak arra nem gondolsz, hogy kis hazánk a „nagy adócsalók országa”, ezért azok, akiknek bármilyen cégük van, minimálbéren tengődnek, és drágábbnál drágább autókkal furikáznak és szabálytszegnek…

      üdv
      Tibor