hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapMiként vigyük haza a karácsonyfát?

Miként vigyük haza a karácsonyfát?

Nem új, ellenben minden évben visszatérő téma a karácsonyfa szállítása. Érdemes végiggondolni a mikéntjét, mielőtt elmegyünk megvenni a fát.


Hogyan vigyük haza a karácsonyfát? Nem ér a válasz, hogy lehetőleg ne autóval, hiszen a fenyő nedvedző, gyantát eresztő és letakaríthatatlan ragacsot hagyó, sőt, legtöbbször tűleveleit is hullajtja. Nem mindenki lakik ugyanis kellően közel egy-egy eladóhelyhez. Aki olyan szerencsés, hogy csak néhány száz métert kell vállán vigye a fát, az persze valóban jobban jár, ha nem is viszi azt autója közelébe. Aki viszont szállítani kényszerül, az nem árt, ha már az indulás, illetve a vásárlás előtt végiggondolja a szállítás mikéntjét. [BANNER type="1"]



Szükséges hozzá ugyanis néhány kellék. Erősen ajánlott egy akkora lepedő, illetve inkább pokróc, amibe belefér a fa, kell egy heveder, s az igazán tapasztalt szállítók azt is tudják, hogy egy kesztyű is erősen javallott. A fa ugyanis – nem először és nem utoljára említve – gyantát ereszt. Ha ahhoz akár csak kezünkkel érünk, utána jó eséllyel fogunk belőle hagyni autónk kilincsén, kormánykerekén és minden egyéb elemén, amihez csak nyúlunk. Indulás előtt tehát lepedő/pléd, kesztyű és heveder mindenképp kell, meg persze sapka, sál!



A vásárlás előtt pedig még azt érdemes tisztázni, hogy mekkora fát fogunk tudni hazavinni. Autónkban akkorát szállíthatunk, amelyet bele tudunk tenni, nyitott ajtóval ugyanis a KRESZ szerint nem közlekedhetünk, s az ablakon sem lógathatjuk ki a túlméretes fát. Ha az autónk belterébe, rakterébe férőnél nagyobb fát kívánunk venni, akkor tetőcsomagtartóra, vagy speciális, vonóhorogra szerelhető tartóra lesz szükségünk. Utóbbi kevéssé esélyes, hogy lesz bárkinél is, ha mégis, fontos tudni, hogy oldalra oldalanként 40 cm-t lóghat ki a „rakomány”, s annak szélessége nem lehet több 2,5 méternél. Így akár egy kerékpárszállítóra is rákötözhetjük a karácsonyfát. Amennyiben a tetőn szállítanánk, az oldalra nyúlási korlát ott is az előbb ismertetett, ám ott sanszosabb, hogy hosszában fog lelógni a fa. Előre és hátra is 40 cm-t nyúlhat ki a tetőre tett szállítmány, melynek végét piros kendővel kell jelölni.



A fát akkor is ajánlatos lepedőbe/plédbe csomagolni, ha azt nem az utastérben, hanem az autón szállítjuk. A fenyő gyantája ugyanis a lemezekről is a létező legnehezebben, szinte sehogy sem lemosható. Amennyiben az utastérbe tesszük a fát, ott különösen ajánlott a teljes bugyolálás. A legegyszerűbb az, ha első lépésben szépen kiterítjük a raktérben a csomagoláshoz szánt plédet, majd arra rakjuk a fát, s amint betettük azt, körbe is bugyoláljuk vele. Nem csak csomagolni, rögzíteni is kell – leginkább erős hevederrel, hogy komolyabb fékezésnél a fa ne szaladjon előre.



A lepedővel/pléddel való körbetekerés nem csak az autóban szállítás, hanem az otthoni becipelés miatt is ajánlott. A már becsomagolt fát ugyanis nyugodtan dobhatjuk vállunkra, ölelhetjük magunkhoz, ruhánk nem lesz kimoshatatlanul gyantás. A teljes bugyolálásnak még egy óriási előnye van, így az előrehajtható utasüléses autókba akár 2 méternél magasabb fákat is behelyezhetünk az utastér összekenése, amortizálása nélkül, de még az is biztos, hogy gyerekeink előtt sem fogunk lebukni, hogy a fát mi visszük, nem pedig a Jézuska.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

1 hozzászólás

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek